Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. V. 1290–1301. (Pest, 1864.)

r ,tes része van abban Erdy Jánosnak, Horváth Mihálynak, Knauz Nándornak, Szabó Károlynak, s a hazai diplomatika néhány más tudós barátjának. Ez különben is a dolog természetében fekszik. Mai idó'ben, hol a positiv tudományok emelkedése nem csak egyes tudósok buvárlatai, hanem — és pedig nagyobb mérvben még — többek különféle iránybani munkásságának ugyanazon czélhoz szerves egyesítése által van feltételezve, a tudományos erők közremunkálkodása nagyobb jelentőséggel bír már, mint az előbbi századokban. S e tekintetben nem csekély hálára kötelezett le tek. Ferencz József úr is, a magyar királyi egyetemen a szláv irodalmak helyettes tanára, kinek alapos és szakavatott útmutatása nekem — ki még hat évvel ez előtt a szláv nyelvekben egészen járatlan voltam — módot nyújtott, az ószláv nyelv ismeretét annyira magamévá tenni, hogy az ezen nyelven szóló okmányokat érteni , magyarra fordítani, s általában a szláv diplomatikát a magyar történelem érdekében felhasználni képes voltam. Elhatározván a magyar tud. akadémia Történelmi Bizottmánya, hogy újabb okmányi gyűjteményem is napfényt lásson; szabadjon a hazai történelem minden barátjait felszólítanom, szíveskedjenek munkásságomat tovább is támogatni, névszerint pedig a netalán birtokukban lévő még kiadatlan okmányok közlése által az árpádkori okmányok gyűjteménye lehető tökélyesbítéséhez részökről is hozzájárúlni. Pest december kezdet én 1863. Wenzel Gusztáv.