Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. V. 1290–1301. (Pest, 1864.)

melynek feladata, „ea quaeRegesta Summornm Pontificum de rebus Hungaricis continerent, monumenta coliigere, quae históriáé ecclesiasticae pátriáé magnis admodum tenebris hucusque occultatae ac circumfusae, lucem afferent"; Theiner ezeket egybegyűjtve és idő szerint rendezve tette közzé. „Exnltationem Vestram, szólítja ő meg azután ennek folytán Magyarország főpapjait, detanta patriae históriáé accessione hnud parumaugebit conspectus horum monumentorum, quae uno fere ore illám ab omnibus merito conceptam aestimationem de prisca nempe gentis Vestrae erga Deum, erga Ecclesiam suam, Sanctamque Romanam Sedem pietate testantur atque contirmant." Theinernek ezen nyilatkozatát mi teljesen méltányoljuk; gyűjteményének mindazáltal tágabb, a szoros értelmű egyházi történet határain túl ható jelentőséget is tulajdonítunk. Azon századoknak, melyeket középkornak szokás nevezni, s melyekkel Theiner munkája kizárólag foglalkodik ; egyik sajátszerű jellemvonása, hogy a római pápák világi ügyekben is kitűnő tekintélylyel bírtak; úgy hogy nemcsak a középkori nemzetközi és államjog elvei szerint felmerülő politikai kérdésekben a közbenjárók, sőt közvetítők hivatása őket illette; hanem számos esetekben a valóságos törvényhatóság nemét is gyakorolták; szóval, hogy az akkor fennállt nyugateurópai államrendszernek mintegy középpontja, s a nemzetek politikai életének vezetői voltak. Ebben változás csak a XIV. században kezdett történni. A római pápák ezen fontos állása magával hozta, hogy politikai kérdések előttök, vagy közbenjárásuk mellett vitattatván és elintéztetvén,