Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. III. 1261–1272. (Pest, 1862.)

képi római családok és Magyarország közt közvetlen összefüggés nem igen létezett soha, a római családi levéltárak rendszerinti irományai nem lehetnek olyanok, melyektől hazai történetünk nevezetes felvilágosítást remélhetne. II. A velenczei hoz- és magánlevéltárak. A vaticáni levéltáron kivűl, külföldön nincs más, mely Magyarozszág történetére nézve nagyobb érdekkel bírna, mint az előbbi velenczei köztársaság államlevéltára. Velencze mindazáltal sokkal közvetlenebb összefüggésben volt régenten hazánkkal, mint Róma városa és vidéke; s így az 'ottani magánlevéltárak is reánk nézve fontosabbak, mint a rómaiak. Magyarország a velenczei köztársasággal kettős irányban volt történeti érintkezésben. Mert azon előkelő szerep, melyet Velencze a keresztes háborúk kezdetétől fogva a XV. század vegéig a keleti kérdésben játszott, úgy hozta magával, hogy mennyiben Magyarország is ebben részes volt, úton útfélén a velenczei köztársasággal találkozott. De ennél sokkal fontosabb volt azon viszony, melyre az adriai tenger s zabadságának és Dalmátia birtokának kérdése a magyar korona és a sz. Márk oroszlánja közt adott alkalmat. Velencze kezdettől fogva az ádriai tenger uralmára törekedett, s minthogy átlátta, hogy erre szert nem tehet, ha csak egyszersmind Dalmátiát nem bírja, ennek is alávetésére minden eszközt felhasznált. Ma-