Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. III. 1261–1272. (Pest, 1862.)

Ezek eredetéről a pápák régi okmány ügy ének egyik legszorgalmasb búvára, Jaffé Fülöp, ezeket mondja : „Erant regesta ii libri, in quos Ecclesiae Eomanae Notarii epistolarum pontificiarum exempla regerebant. Quorum librorum necessitatem probabile est Sedi Apostolicae jam prioribus saeculis, quum cresceret auctoritas, obvenisse; sed confici quando coeperint, incompertum habeo A legrégibb pápai regestakönyvek, melyek megvannak, I. Gergely pápa (509—604.) regestái; s nem bírunk hiteles tudósítást, hogv az ezt megelőzött pápák regestáira gondot fordítottak volna. Pertz is, Deusdedit bibornok kánongyűjteményére, melyben a pápák régi regestái említtetnek, hivatkozván, kiemeli, hogy a III. Inczepápa előtti időből, I. Gergelyen kivűl, csak II. Gergely (715—731), III. Gergely (731—741), Zakár (741 — 752), I. Honorius (772—795), VIII. János (872— 882), VI. István (885—891), II. Sándor (1061 — 1073),VII. Gergely (1073—1085),II. Paskal (1099— 1118), II. Geláz (1118—1119), II. Lucius (1144— 1145), III. Jenő (1145—1153), IV. Anastáz (1153— 1154), IV. Adorján (1154—1159), és III. Sándor (1159—1181) pápák regestáiról van ott szó 2). Sezek is nagyobbára elvesztek. Mert első Gergely regestáin kívül, az említettek közöl csak VIII. János regestáinak töredékét, és VII. Gergely regestáinak egy későbbi gyűjteményét bírjuk. A pápai regestakönyv meglévő nagyszerű gyűjteménye III. Incze (1198— 1216) regestáival kezdődik. Látjuk ebből hogy a pápai regestáknak csak a) Regesta Pontificum ab condita Ecclesiaad anrium post Christum natum MCXCVIII. Berlin 1851. Előbeszéd III. 1. 3) Archiv V. köt. 28. és 87. 11.