Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. II. 1234–1260. (Pest, 1861.)

Nem kevesbbé érzem magamat lekötelezve Rakovszky István, ifj. Kubínyi Ferencz, és Ai^ner Lajos uraknak is, kik árpádkori okmányok közvetlen közlése áital munkámat szinte előmozdították. Az általok közölt okmányokat neveik kitételével fogom illő helyen közzé tenni. Ellenben nem hallgathatom el sajnálkozásomat azon félreértés felett, melyben Ráth Károly úr volt. Miután én a szent-mártoni főapátság levéltárában az Arpádkori Űj Okmánytár számára háromszori kutatásaimat befejeztem, az onnan vett okmányi anyagot már rendeztem volt is, Ráth Károly úr egy csomó árpádianumot volt szíves a Történelmi Bizottmánynak Codexünk számára küldeui. Azonban a küldemény legnagyobb része szent-mártoni másolatokból állván, melyek általam készítve, már megvoltak, küldeményének ezen részét okmánytárunk számára már nem használhattam. Végre szabadjon még okmánytárunk ügyét, valamint ál alában a hazai történelem diplomatikai kincseit ujonan az összes magyar közönségnek szivére kötnöm. Régi okmányaink a hazai történelem egyik legfontosb alapját teszik; s azok nélkül nem léteznék mód, múltunkat historiailag; felvilágosítani. Minél na' O O gyobb okmányi apparatusra tehetünk szert, annál tökéletesb lesz történetírásunk is. S azért hazánk régi okmányainak gondos őrzése, szolgalmatos gyűjtése és a tndomány érdekében hű és pontos közzététele magyar nemzeti ügy, és a magyartudósok legfontosb teendőinek egyike. Ebben mindazáltal csak úgy lehet reményünk kedvező eredményre, ha tudósaink az öszszes nemzet segítségére és hozzájárulására támaszkodhatnak.