Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. II. 1234–1260. (Pest, 1861.)

fényre hoztak, a XII. századtól a XVII-ig, tehát öt századból még csak ötszáz darabot sem volt képes közzétenni; snevezetes, hogy ezen öt száznak is több mint két harmada Kagúza város levéltárából van véve. Mindamellett az említett okmányok is okmánytárunknak nem csekély nyereményére vannak. S úgy hiszem, nem alaptalan elbizakodás, ha azt tartom, hogy munkánk, midőn ezen kutatások eredményeit felveszi, a hazai történelem számára egy új és nagy becsű tért foglal el. Az óhorvát nyelven és glagolita írásban kiadott okmányok az ószlávoknál kevesbbé fontosak ugyan, de teljes figyelmünket érdemlik még is. Az új szláviszták a glagolita írást tudományos kutatásaik és vitatkozásaik egyik kedvencz tárgyává tették, s azt reménylik, hogy ezen úton a régi szláv világ sok homályát fel fogják meg deríteni. Mi a glagolita kérdés ezen nyelvészeti oldalára nézve nem vagyunk competensek. Történelmi tekintetben mindazáltal Safarik Pál József vizsgálatait méltányoljuk , ki ezen kutatásokat szintén a történet érdekében termékenyíteni igyekezett („Památky hlaholského písemníctví" czímű munkája, mely Prágában megjelent 1853. a 92. sk. 11. tizenkét glagolita írásban kiadott érdekes okmányt az 1280—1466-ki időből közöl). Ezen irányban horvát testvéreink is fáradoznak, kik közöl névszerint Kukuljevics Iván és Mazuranics Iván dicsérettel említendők. Galiczia és Lodomeria okmányísméjét újabb időben bővíté Zubriczki Dénes, ki hír szerint ezen országok történetéhez okmánytárt is készített. De ezt mindeddig nem sikerűit megszereznünk. S ugyanaz áll a rumán fejedelemségek vagyis a régi Cumania ivzon okmánytáráról, melyet „Arkiv romaneaszk"