Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. I. 1001-1235. (Pest, 1860.)

216. sz. alatt a veszprémvölgyi apáczák számára kiadott sz. István-féle privilégiumnak, melynek Fejér csak latin fordítását vette fel, görög szövegét pótlólag közlöm. Azon kivül pedig a 217—227. sz. a. Magyarország déli tartományait illető'11. ó-szláv nyelven szóló okmánynak mind eredeti szövegét, mind fordítását felvettem. Csak a görög és ó-szláv nyelv köztünk szokatlansága tekintetéből közöltem ez okmányokat nem a folyó, lianem a külön számok alatt, a folyó számokat zárjelben tevén ki. A tartalommutatóban mindazáltal folyó számok szerint említtetnek. Egyébiránt az itt kiadott 227 okmány közöl, 12. a XI., 40. a XII. és 175. a XIII. századot (1201 — 1235) illeti. Tárgyoknál fogva azok részint országos köz-, részint magánügyekre vonatkoznak; s magyar királyok, római pápák, császárok, más királyok és fejedelmek , egyházi és főurak , káptalanok, más tesUiletek és magánszemélyek kiadványai. Hátra van, hogy az Árpádkori Új Okmánytár elrendezéséről, és a külső alakról is számot adjak, melyben az egyes okmányok közzé tétetnek. A munka elrendezése ugyanaz, mely általán véve és rendszerint okmánytárakban használtatik, t. i. az idősori vagy is'chronologiai. Fejér is ugyanazon rendet követte szabály ál; s így nem tartom szükségesnek, erről bővebben szólni. Az egyes okmányok tekintetében a felírást, a szöveget és a forrás idézését kell megkülönböztetni. Kiki tudja, mi nehéz régi okmányok kiadásánál