Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. I. 1001-1235. (Pest, 1860.)

mánytáram számára új anyagot nem igen nyújt, még is a kritikai eljárásnak figyelemre méltó, s nálunk eddig csaknem egészen szokatlan példáját mutatja.Álláspontja az, mely szerint külföldön, különösen Németországban számos tudósok eredeti példányok hiányában a régi idők irodalmi maradványainak szövegét, az ú. n. conjecturális kritika alapján, javítgatják. Endlicher is nem eredeti példányok alapján hanem a conjecturális kritika szabályai szerint igyekezett Magyarország árpádi korszaka kútfői íróinak és jogtörténeti emlékeinek szövegét minél tisztább formában megállapítani. Okmányi idézései csaknem kivétel nélkül második kézből vétettek, s az egyes okmányokat ő saját nézetei szerint javítva többnyire Fejér Codex Diplomaticusa után közölte. Nem lehet feladatom, a munkáról itt bővebben szólni; s így csak röviden jegyzem meg, hogy a conjecturális kritika helyes és óvatos alkalmazása a magyar történettudománynak is még nevezetes hasznára lehet. Endlicher munkájának e tekintetbeni eredményét megitélni képesek vagyunk, ha p. o. Kálmán király törvényeinek általa készített kiadását annak régibb kiadásaival összehasonlítjuk; különösen a második könyvet, mely Endlichernél belső tartalmához képest három darabra felosztva találtatik. A nyomtatott munkákból kölcsönzött okmányok tekintetében általán véve ugyanazon módot követtem, melyet Fejér. Azért, hol azoknak tartalmát olaszra csak mintegy átírva ismerjük, egyszerűen ezt adtam (15. és 214. sz. a.). Fejérnek azon modorát mindazáltal nem követtem, melyszerint ő oly okmányoknak, melyek a nagyobb magyar közönség előtt kevésbbé ismeretes nyelven szerkesztettek, csak fordítását adja akkor is, midőn az eredeti szövegre szintén szert tehetett. Azért