Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. I. 1001-1235. (Pest, 1860.)

a hazai tudományosság és a nemzeti becsület nevében mindazok iránt forró hálát nyilatkoztatni ki, kik az ezen gyűjteményben foglalt okmányok feltalálására módot nyújtottak, e czélra archivális kutatásaimat elö'segitették, vagy máskép anyagának szaporítását lehetségessé tették, és oda tartozó közleményekkel ahoz járultak. De kötelességemnek tartom hálás elismeréssel említeni azon férfiakat is, kik a jelen munkában nekem segédkezet nyújtottak. A magyarországi római katholikus clerusnak számos érdemei közé tartozik az is, hogy ő a saját viszonyait illető okleveleknek megőrzésén kivül, a nemzet okmányi ügyeiben is, melyeknek gondos kezelését a törvényhozás reá bizta vala, minden időben lelkesen és híven eljárt, minek folytán nem csak az előbbi hazai jogélet legfontosb támaszának fentartását, hanem történetünk kútfői apparátusa legnevezetesb részének épségben megmaradását is neki köszönjük. Mert az okmányok és okmányi adatok a magyar történet kútfői közt főhelyen állnak. S ámbár egyes előkelő családok és a hazai városok levéltárai históriai okmányokban is nem ritkán gazdagok; még is a főpapok, de különösen az egyházi testületek (káptalanok, szerzetkonventek) levéltáraikkal azok sem az őrzött okmányok régiségére, sem azoknak számára nézve nem mérkőzhetnek. Ez által pedig meg vannak határozva egyszersmind azon irányok is, melyeket a magyar történetbuvár kövessen; s ha igyekezetei czélra vezetnek , nem csak az ezekben tanúsított eljárás, hanem azon férfiak is érdemlik a tudomány háláját, kik mint levéltárak birtokosai vagy kezelői azt támogatták vagy elősegitették. E tekintetben tehát szabadjon mindenek előtt