Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. I. 1001-1235. (Pest, 1860.)

lés is hirdeti. Hogy gyűjteményekben ilyen okiratokat alkotó részeikre felosztani gyakran tanácsos, azt minden szakértőéi fogja ismerni. De ezen esetben gondoskodni kell oly eszközökről is, melyek azoknak összefüggését feltüntessék. Fejér ebben semmi állandó és határozott szabályt nem követett; s így ezen részben nagy zavart tapasztal, ki a Codex Diplomaticust használja. Azonban még érezhetőbbek a forrásul használt kézirati gyűjtemények idézésében előfordúló hiányok. A Széchenyi-,TIevenesi-, Kaprinai- és másféle gyűjteményeknek kötetei és lapszámai oly pontatlanúl és gyakran hibásan említtetnek, hogy ezen idézések alapján biztosan indulni egyáltalában nem lehet. S nem ritkán a nyomtatott munkák is, melyekből Fejér valamit vett, hibásan idézvék, és pedig olymódon, hogy ezt pusztán nyomtatási hibának venni lehetetlen. így történik, hogy ki terjedelmes kézirati és irodalmi tanulmányokat tüzetesen nem tett, a Codex Diplomaticus tartalmának javítására vagy kiigazítására mit sem tehet. De azon méltányosságot sem tartotta gyakran szem előtt Fejér, melyre az irói hivatás mindenkit kötelez, ki más tudósok fáradságos kutatásainak alapján saját munkásságán segít. Igaz ugyan, hogy azokat, kik vele okmányi adatokat közöltek, p. o. Czechet, Gyurikovicsot, Bekét, b. Mednyánszkyt stb. itt-ott hálás elismeréssel említi. Ez mindazonáltal nála inkább csak barátságos érzelem nyilatkozatának látszik lenni, mint irodalmi kötelessége teljesítésének. Nem ritkán történt, hogy ő egyenesen mások fáradozásának nyomán indúlt, a nélkül, hogy ezt csak egy szóval is emlitné. így midőn Horvát István az 1833-ki és 1834-ki Tudományos gyűjteményben több érdekes okmányt gra-