Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. I. 1001-1235. (Pest, 1860.)

ТИВИИКХ ЦЛрЬСТВ8 МИ. И МИЛОСТИ НЕфЕТЙ (и)м-кти. (н)л ВЁ лик(л) Л\Е и^ргил плтит ми •{% *}• Лскн(х) Е(л&гр)и>(м&) и Грхкоми (ЗаГагчк 1(3. ш. ёа озг!. 2. 1.; М1к1оз1сЬ «1. ю. 2. 1.) (Magyar fordítás.) Czárságom határoz szabadságot az egész raguzai vidéknek , czárságom szeretett éjszaki szomszédainak (vagy vendégeinek, gosztem = hospitibus), hogy bármely árúikkal járhassák be czárságom földét, akár viszik azt, akár hajtják, s bárminő vásárlott árút visznek is, s avval akármely földre vagy vidékre jöhetnek, akár Budinba (Yiddinbe), akár Branicsovába (a mai Pancsova) és Belgrádba, akár Trnovába és az egész Zagórián végig — —, akár Priaszlavába vagy Karvunszka vidékére mennek, akár a krajnai földre vagy Boruisztába, akár Odrinba vagy Dimotba, avagy Albániába vagy Szalonikba jönek; mindenütt szabadon vásárolhassanak és árulhassanak minden bántalom nélkül; ne legyenek kitiltva czárságom semmi vidékéből, vagy városából, vagy várából (kliszurach = clausuris); hanem mint czárságom éjszaki szeretett szomszédai mindenütt járhassanak , vehessenek és árulhassanak minden kár nélkül. A ki pedig bántaná őket vagy a várakban, vagy a vásárokon (forosziech = foris), vagy bárhol a kereskedelmi törvény ellenében; tudja meg, hogy czárságom ellensége, s nem lészen kegyelme, és részemre nagy pénzbirsággal bűnhődik. Ászán, a bolgárok és görögök (czárja).