Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. I. 1001-1235. (Pest, 1860.)

χαϊ Τοννη, Σαίνδρον, και Κνήσα, και Κνητα, Τζίτουν; καϊ τα α. Σάμτον, ΊΊώδρονγον, καϊ Ζαλέση, και Γριντζάρι, χαι έτερα πλείονα δίδω μι στώ νπεραγίαν Θεοτόχον τον μητροπολίτον τω μοναστήρι, ίνα μεχρ\ς 'ιστιχη ο ονρανός χαι η γη, ΐνα εϊσιν τον μοναστηρίον. ^ίδωμι δε χαι έξονσίαν εν ταντ?] τή μονή, ίνα τονς θέλοντας χατοιχε'ιν εις το κράτος της αγίας μονής άνεν προστάξεοις τής ήγονμένης, χαι των άδελφίδων, Ϊνα διο/3-ήτω έχ τον τόπον ο χαι να μ η βονλόμενος. Ή δε τις φορα&ν έξ αντών, ων περ δ έδωκα άειεώς μονι)ν άποχόχναι, ή αποποιησασ&αί τι, ή έχ τής γενεάς μον, ή έτερος τις, ήτε βασιλείς, ήτε άρχοντες, ητε στρατηγοί, ητε επίσχοποι, ητε έτεροι τινές, ίνα έ'/ον το άνά&εμα παρά πατρός χαι ν'ιον χαι άγίον πνενματος, τής ενδόξου δεσποίνης ημών Θεοτόχον χαι άειπαρ&ένον Μαρίας, νπερενδόξων αποστόλων, χαι των τριακοσίων δεκαοχτώ πατέρων, χαι πάντων τών άγιων, και απ έμον, τον παρά πατρός και νίον ν.αι άγίον πνενματος, τής ένδοξου δεσποίνης μας και Θεοτόχον, παν άει άμαρτωλον. Jegyzet. Szent Istvánnak ezen görög nyelven kiadott okmánya a magyar diplomatica legnevezetesebb tárgyai közé tartozik (1. Schwartner Márton, Introduetio in rem diplomatieam, második kiadás. Budán, 1802. 60. 1.) ; miért is , miután Fejér annak csak latin fordítását vette fel okmánygyüjteményébe , a görög szöveget itt pótlólag közzé tenni szükségesnek láttam. Az okmány eredetie , mint látszik , nem létezik többé. Azonban Kálmán király átírta és megerősítette annak görög és latin szövegét (lásd Fejér Cod. Dipl. II. k. 46. 1.) , s Kálmán okmánya eredetiben őriztetik jelenleg is a budai kir. kamarai levéltárban. Már Péterfy és Szegedi János hivatkoztak e görög okmányra; melyet először Pray tett közzé (Vita S. Elisabethae viduae, nec non B. Margaritae virginis. Nagy-Szombat, 1770. 221. 1.), később hasonmással és érdekes tudományos fejtegetéssel Szerdahelyi Gy. A. (Diploma Graecum Sancti Stephani Regis, Budán 1804); és legújabban Télfy János (Gyakorlati ó és új görög nyelvtan. Budán, 1848. 187. 1.)