Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. I. 1001-1235. (Pest, 1860.)

nagy és kis betűk alkalmaztatására nézve áll, és bizonyos betűk (cici és cio, tia és tio helyett; e, ae és oe helyett stb.) használására nézve. (Pápai bullákban és az általános egyházi hátóságok kiadványaiban a tia és tio már ezen időben közönséges szabályul használtatván , ilyenekben azokat megtartottam). Csak oly okmányokban, melyek nyomtatott könyvekből kölcsönöztettek, s melyeknek eredeti orthographiáját helyre állítani képes nem voltam többé, követtem a nyomtatott példányok ösvényét. A forrásokat, honnan az egyes okmányok vétettek, pontosan idézem. A melyeket másoktól vettem, hol tehát ezek felelősek, ezek nevével, és a mennyiben ilyeneket találtam, jegyzeteikkel együtt teszem közzé. Mi név nélkül jelenik meg, az tőlem vagy olyanoktól származik, kik névszerint említtetni nem akartak; s erről a kezességet magamra vállalom. Sajnálattal tapasztaltam, hogy a hazánk levéltáraiban őrzött régibb eredeti okmányok, kevés kivétellel, gyakran igen megrongált állapotban vannak. S minthogy a graphicai és sphragisticai tekintetek szoros értelmű okmánytárakhoz amúgy sem tartoznak, czélszerűnek véltem, az egyes példányok külsőségeinek megfejtésébe nem ereszkedni. Az Árpádkori Új Okmánytár négy kötetből fog állni; melyeknek elseje szent István első magyar király uralkodásától II. Endre király haláláig vagyis 1235-ig terjed; másodika IV. Béla király korát foglalja magában 12 6 O-ig; a harmadik IV. Béla király még hátra levő uralkodását és V. István király korát 1272-ig