Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. I. 1001-1235. (Pest, 1860.)

lentsem, és a részéről sok tekintetben tapasztalt barátságos segítségért szives hálámat ki ne mondjam. Erdv János akad.rendes tag sa nemzeti muzeum régiségtárának elismert mély tudományu őre, fáradozásomat közre munkálkodása által szintén támogatta. Az általa közölt darabokra nevének aláírása utal. Hogy Theinernek Magyarország egyházi történetét illető kútfői munkájából is több (az első kötetben összesen 47) okmányt kölcsönöztem, márfenebb mondatott. De ezeken kivi.il Ráth Károly, Knauz Nándor, Szabó Károly, Meléthei Barna Mihály és néhány más uraktól is vettem egyes okmányokat, mit hálával kinyilatkoztatni kötelességemnek tartok. A közlő neve minden egyes okmánynál feljegyeztetett. A magyarországi levéltárakról Érdy János úr a következő érdekes tudósítást közli. „Európának majd minden művelt nemzetei, a hazájok történeti szétszórt emlékeit, nem kevesebb szorgalommal é.; fáradsággal, mint költséggel jobbadán már össze gyűjtötték és kiadták." „Az angol parliament 1822-ki jul. 23. a kincstári kanczellár Wansittart indítványára, az angol történeti kútfőket közmegegyezéssel rendelte kiadatni úgy, mint a francziaországi forrásgyűjtemények vannak kiállítva." „Németországban a kútfők gyűjtésére s kiadására külön társulat alakúit, melynek tagja Pertz Henrik, majd az egész Európa könyv- és levéltárait kifürkészte s az azokban talált, nem mindenki által kibe-