Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)
1918-06-16 / 24. szám
XVI évfolyam Jíagysomkul, 1918. juntos 16. 24-ik szám. közérdekű tAbsadalmi hetilap „a nagysomkoti jArAsi jegyzőijegylet" HIVATALOS KÖZLÖNYÉ. Előfizetési ár: Egész évre . . 10 K Negyed évre 2 K 50 fill. Fél évre 5 K Egyes szám ára 30 fill. Ipari többtermelés és adópolitika. Irta: dr. Feleky Géza. A magyar iparfejlődés lehetőségeinek mérlegelésénél mindig tekintetbe kell venni act a körülményt, hogy Európa nagy in- dusztriális államaihoz mérve, Magyarország a — szénszegény területek közé tartozik. A magyar széntermelés még a legutóbbi békeévekben sem érte el a százmillió raé- termázsát, úgy hogy Magyarország lakos- •ágára fejenként és évenként mindössze négy.öt métermázsa idehaza termelt szén jutott. Ezzel szemben Németország minden •gyes lakosságára mintegy 40 métermázsa odahaza kibányászott szén esik, mig Angliában vagy Amerikában még nagyobb a Mén fejkvótája. Az ipar kenyere a szén. Igen sok iparágnál a szén ára a termelési költségeknek legfontosabb tétele: és ez a tétel kedvezőtlenül alakul a magyar ipariéi, amely fokozott mérőkben fog importált szénre rzorulni, amint kiszélesíti termelését. A szénbiány korántsem Iegyózhetet Ion akadálya a magyar ipar tőbbtermelé •ének, de mindenesetre egy olyan körülmény, amely óvatosságra int akkor, ha a magyar ipar jövőjét akarjuk megrajzolni. A legközelebbi évek igen nagyfontos- ságuak lesznek a magyar ipar szempontjából, A magyar fogyasztópiacon a háború megindulásáig kemény küzdelmet kellett ▼Ívnia a német és az osztrák ipar termé keivel a magyar indusztriáiis termelésnek. A német verseny most jó egynéhány évre kikapcsolódik, akkor is, ha Németországgal különös kedvezmények alapján kötünk vám szerződést. Egyrészt a korona dizázsiója, a márka drágasága Igen nagy automatikus védővámot fog képviselni, másfelől a behozatal kétségkívül állami engedélyhez lesz kötve és szigorúan megszabott korlátok között fog mozogni. Hiszen valutáris okokból egyelőre nem igen importálha unk többet, mint a mennyit exportálni tudunk és Így a rassziv kereskedelmi mérleg fényűzéséről egyidőre le keli mondanunk Az osztrák ipar is sokkal kevésbé fogja elásztani a Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő SMrkesztősóg is kiadóhivatal; Nagysomkut, Teleki-tér 44* Telefon azám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. magyar piacot, mint azelőtt, mert az osztrák kormány arra fog majd törekedni, hogy mindenekelőtt saját fogyasztóinak szükségletét biztosítsa. És ez elég uagy feladat lesz az osztrák ipar számára: hizsen a háború alatt a közönségnek alig volt módjában pótolni az elfogyasztott vagy elhasz nált készleteket. A magyar piacnak csaknem teljes mo- nopolizálása kétségkívül nagy konjunktúrát nyit meg iparunk előtt, — bármilyen nagy nehézségekre keil is számitani ez átmenetgazdaság évei alatt. Azonban ennek a nagy konjunktúrának kihasználását majdnem megakadályozt■» a kormány, az uj adójavasiatok által. A hadinyereség dó kiterjesztése a békeévekre és főleg a hadinyereségadó alapjának különös kiszélesítése, a rentabilitás elvének elejtésével tel|esen eíég lett volna az iparfej'ódés megbán tására. A kormány sajátságos módón akarta részben vagy nagyrészt igénybevenni az állampénztár számára az iparnas a legutóbbi békeévekkel szemben elért jövedelemtöbbletet és pedig tekintet nélkül arra, hogy az ipari részvénytársaságok alaptőkéje megnövekedett-e 1914. óta vagy sem. Ez az eljárás jogosult azokban az esetekben, amikor az aiap- tókeemeléssel kapcsolatosan nem történtek újabb befektetések, amikor nem a termelés kiszélesítése végett folyamodtak a részvénytársaságok az alaptökeemeléshez, hanem csak azért, hogy igy felhígítsák és elvonják az adó alól nyereségüket. De ez az ipari többtermelés elsősorban abban fog kifejeződni, hogy e nagy sora az indusztrá- lis részvénytársaságoknak 2 millióról vagy 4 millióról 20 millióra és 25 millióra fogja felemelni alaptőkéjét, hogy uj ipartelepeket létesítsen és uj gépeket áliiíson fel a termelés fokozására. Az adójavaslatok ebben az esetben sem akarták levonni az adóalapból a nyereségtöbbletnek azt a részét, amely az alaptőketöbbletnek normális kamatozása. Ez azt jelentette volna, hogy az alaplöke jelentékeny emelése vagyis az erős tempójú iparfejlődés esetében az in- dusztriális vállalatok tőkéjüknek még csak normális kamatozását sem remélhették void* noha viselnünk kellett volna azt a nagy kockázatot, amelyet a termelés jelentöke*/ kiterjesztése jelent minden iparvállalat s*á- mára. Már a régi keleti bölcieség sett engedte meg, hogy pecsenye készüljön *1 olyan tyúkból, amelyik aranyat toj. Dé éppen ezt akarták tenni az adójavaslatok, amikor néhány száz millió korona gyorsak esedékes adóbevétel kedvéért szinte telje* sen megakadályozták volna az ipari több- terraeiést Magyarországon. De szerencsén Wekerlőnek és Popovicsnak van érzékük t gazdasági élet iránt és igy ma már bizonyos, hogy az adójavas latoknak ez a képtelen terve nem fog a magyar törvény* könyvbe kerülni. De még egy lépést tehetne az adópolitika az ipari tönbterm^iés érdekében. Az iparvállalatok egészséges fejlődésénél az uj befektetéseknek, a termelés kiszéieli- tésének költségeit csak részben szokás A* alaptőke emelésével fedezni: a költségek nagyobbik felét rendszerint fokozatosan törlesztik a nyereség egy hányadából. Ezt á momentumot figyelembe vehetnék az új adótörvényei. Enyhébb kulcsot szabadná csupán alkalmazni arra a nyereségrészre, amelyet üzemi befekte lésekre fordít a röfá* vénylársaság, nem pedig a részvényeink osztalékigényeinek kielégítésére. A pénzügyi hatóságok feladatát ugyan hlőtségkivQl kompi | kálriá egy ilyen megkülönböztetés, de ettől nem szabad visszariadni, mert a kétféle adöskála felállításával talán határozottabban mozdítaná eló az állam az ipari többternlá* lést, mint bármilyen más utón. A szubvenciónál és a kedvezményé* vasúti szállitázok rendszerével szakítani kellene a háború után. Ez a rendszer n^m vált be több okból. Üvegházi atmoszférát teremtett egyes gyárak számára, amelyek igy évtizedeken át vegetálnak, anélkül, hogy hasznára lettek volna a magyar gazdasági életnek. De káros volt az államsegélyek,ék a kedvezmények szisztémája azért is, mert a magyar gyárak egy része nem az árgk minőségének javítását, vagy a termeiéit 'töltsétek fokozatos redukálását és nem •
