Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)
1918-05-26 / 21. szám
H. 214k $úw KÖZÉRDEKŰ TABSÁDALMI HETILAP „A SiOtSOittira JiUASt JEGYZŐI:B9YLBT“ HIVATALOS KÖZÜNK.. Előfizetési ár: Egész évre . ..OK Negyed évre 2 l< 50 fill. Félévre . . 5K Kgyes szám áia 30 fill. Pő*zaikeertő: Piler Ede. Feldiós «erksMtl Barna Benő SsMkM«tö*ég é* kUiohivit*;. NigyaonUiit, Telaki Wr 44Ä Teidfou 2. MEGJELENIK MINŐÉN VASÁRNAP. t*z uj adó javaslatok és a kereskedők. A mikor a mull év őszén a kormány beterjesztette r-:< ujátvb'ádóerruRSekről «róla törvényjavaslatot, niitjgygyülvkezetfeken mint lapunk hasábjain reámutattuhk arra, nogy ei uj adóterhek legnagyobbrészt ismét főleg a városi lakosságra és itt is eLó,torban a kereskedőkre és ip r m okra fognak nebe hedni. Az uj adóéme'ésekbői a törvényja vaslat indokol isa szerin' várható \1-i millió korona évi bevételi többéiből ugyanis 147 milliót a hadinvereségaJA kulcsának felemelése és a 60 stá?a!é«o.s edópó lék fogják eredményezni és c-aK 25 millióval több bevétel fog i!6á ani a jövedelemadó és vagyonadó a'dákolt felemeléséből, illetve kiterjesztéséből. Mar p.-dig éppen a maga sabb hadi nyereségadó és a 60 százalékos adópótlék túlnyomó réstben a kereskedőket és az iparrsokat fogja terhein’ és tóllk fogják ezt az újabb 147 millió korona adótöbbletet legnagyobbrészt behajtani. Az 1917 évi hadiuyereségadó kivetésének alapját ugyanis az a jövedelemtöbblet fogj* ké pezni, amelyet az adózó as 1917. évben az 1913. évvel szemben elért. Hogyha már most a kinístdr kutatni fogja, hogy as adózó 1917 bén mennyivel l ereseit főbbet, mint 1913 bmv akkor réndszerlnt nem lesz más támasztó pontja mint as adózó vallomása, amely aligha fogja mindig a tár gyilagos Igazságot feltárni. De ha kereskedővel vagy iparossal szemben kell maid az adóalapot megálla itáni, akkor a kincstár megkövetelheti az 1913. és 1917. évi nyereség és vessteségMámléíiek és mérlegszámlának bemutatásit, de ezenfelül el rendelhető a könyvvizsgálat Is, Imikor a kincstár megbízottja betekint a kereskedő nek vagy iparosnak könyvéibe, irományaiba, szá.Diáiba, felbecsül a raktárát, szóval a kereskedővel és iparossal szemben a kincstár megállapíthatja úgyszólván fillérnyi pontossággal, hogy mennyi volt az IV13. évi és mennyi a* 1917. évi jövedelme. Nyilván* va ó dolog tehát, hogy miután minden más adó ó, aki könyvek vesetésére kötelezve nincs», tehát eisösorbaa az ország lakosságának nagy többségét képező földbirtokosok, csak annyi hödinyere*égadó‘ fognak fizetni, amennyit vallomásaiknak megfelelően magukra váitaínsk, ennélfogva as államnak éhből az adoforrásból várható bevétele a legnagyobb részében ezoknek az adófizetéséből kell, hogy előálljon. akik nem adhatnak tetszésük szerinti vallomást, hanem akik vallomásaikat a könyveikben lefektetett adatok alapján kötelesek megtenni, A 66 százalékos adópótlékot pedig a földbirtokosok nem az eddigi £5*5 százalékos. hanem az 1917. évi adóreform által megállapított és most is 20 százalékos föld/idó utál fogják fizetni, vagyis a földadóval a törzsadó kevesebb lesz és ennek megfelelően kevesebb les* » 60 szálai ékos pótlék is, Ellenben a Ili. osztályú kereseti adónak az 1909. évi adóreform által elhatározott általános Kereseti adóra való átalakítása és ezzel az ó alakulással kapcsolatban az eddigi 10 százalékos adókulcsnak leszállítása 5 százalékra nem lép életbe és igy a 60 százalékos pótlék a 10 százalékos régi alapon kivetett törzsadó után fog járni. Sőt ha figyelembe vesszük, hogy a kereskedők és iparosok igen nagy részének lii. osztályú kereseti adóját az elmúlt évben jelentékenyen —*• gyakran az eddiginél tízszeresére is — felemelték, azon a rímen, hogy keresetnie a háború folytán lényegesen emelkedett ós hogy már most a 60 százalékos adópótlék as ilyképp felemelt tö'zsüdó után fog kissabatni, akkor A „Kövárvtdék“ tárcája. Gyilkos kacérság. A madridi San Carlo azijházban díszelőadás voit. Az opera csillagai ragyogt&tták fenomenális tehetségüket a vilngot jelentő deszkákon s a „Tr*- viata“ nagyszerű áriái betöltötték a zsúfolásig telt ház imnaeu zeget-zugát, magukkal ragadva a daltól és zenétől imtiv.oros közönséget. Mária, Guerrero és Fernando Üumioza sohase enekeitek még ilyen szépeu : a oangjuk úgy csengett, mint mikor gyöngyszemeket hullatnak ezüsttálcára, s énekük varázsa áttererateUe a vikelt világot, De, még ebben az általános mámorban is veit valami, ami földi világra emlékeztette az elegáns közönséget, — aciu még e/, a valami is olyan volt, nogj inkább i »olt vu.íiü az ábrándot tündér világába, mint a prózai főidre ... Az egyik emeleti páholyban ragyogó szépségű, királynői alak ült, s amikor m színpadon n»m énekeltek, minden szem és minden mesaa^ utó ezt a gyönyörű, csodaszép leányt natromoiu. —- hl isuiei.i vzi a remek ?■— kérdezte Juanito Saudoval, hátrafordulva barátaihoz, kik egy páholyban ültek vele, Mindnyájan a fejüket rázták: a csodaszép leányt senki •« iamerte. Mo|t látták először őt is, meg azt az öreg urat ie, aki elegáns estéiyruha- ban ült mögötte a a zzinlapot tanulmányozta. Ekkor lepett be a páholyon Benigne Bustamante, aki csak tegnap jött haza a biaritai fürdőből, ahol a nyarat töltötte. Miután üdvözölte barátait, idefordult Juanito Sandovalhoa Is, aki még mindig a gjö- nyörü ismeretlent nézte s azt kérdezte tőle : — Nos, hogy tetézik? . . . — Nagyszerű, pompás, elragadó! . . . — Mégis csak nagy muzsikus volt az a Verdi, — jegyezte meg Bustamante. — De hiszen én nem róla beszélek, — felelte Sandoval idegesen. — Nem az opera érdekel engem, hanem ej e gyönyörű leány, akit seuki sani ismer 1 — Nos hadd lássam én is . . . Bustamante előrehajclt s átnézett a szem* (cözlí' páholyba. De alig pillantotta megcsodaszép leányt, azonnal észrevehetően öa- reaz iaea* rezzent és eisáoadf. Majd kaikén tottságtól kissé remegd, fojtott hangon i«y •sóit: — Hogy ismerem.e? . . , Hát igen: aa- gyon jól ismeremi És tudjátsk-e, hogyan keresztelték el őt a nyíren Blarrítzb ar . . . gyilkos kacérí* — Gyilkos ? — döbbent meg iandoval % ugyan miféle gyilkosságot kivétett «1 ? — Cy^n gyilkosságot, amelyre nincs pa* ragrefus a büntető-törvénykönyvben, de amely azért mégis gyilkosság. Ea ha van lelkiisinerete : bizonyára épp úgy kínozza ez, mintha tőrrel vagy golyóval ölte volna meg az áldozatát 1 ... Ha éidekei, hát el is mondhatom. Az egész tárkaság nyomban visszavonult a páholy hátterébe s a kíváncsiságtól izgatottan leste Bustamante szavait, aki a felvonáskor alatt gyorsan és röviden elmondta a szomorú történetet, — Tudjátok, — ke'JiÄte — hogy Biarritz- ban töltöttem a hyánf,' l „Hotel de Inglaterra.“ Száüóbau laktam, ifiért IHíiea nyílik legszebb kiI látás a tengerre, A u«ailó vendegei csaknem mind landolok tojtak* amit azért szerettem, mert igy
