Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)
1918-04-07 / 14. szám
XV! r folyam 1918. április 7. U»ik szám. A NAGYSQMKUH .JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET* WVATALOS|^QZLöi\YE KÖZÉRDEKŰ TABSADALMI HETILAP SMTkwtóiég é* kUdot.iv.t«i: Nagysemkut, Teleki-tér 446 Tel «fon szAm 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.- Főszerkesztő :*Pilcz Ede. Felelős szerkesztő; Barna Bend Elő fizetési ar: r, . *0 iv Síjvu'l 4vre 2 K 50 fill, . - 5 d SmUíi ára 30 fill. Hatósági cipó és ruhaműhelyt. Irts: P.lcz Ede. Elérkezett » izenket'.edik órája an* Bak, hogy segiisünk magunkon, A drágaság oly rrérfö!djs léptekkel halad előre, hogy rizal a tisztviselők jövedt íme már rág nincs arányban, sót ma már odajutott, hogy né k" ^ hét euf szükségleteit sem képes fedezni. A tern, g o ödas előtt áll, mert a fizet.s< ('-un - .TK‘gélheési anyagok előterem; enn. * ....ó » un a ás cipőre nem ma rad. A némán tm fs nélkü'özés viselése mindig kivs ó e y11 *><»U magyar tiszt viselőkarcak s nn isgsi’as, vol is alkalma megedzeni mega a i mondásban. De most már ennek a jomev u osztálynak is mind- sűrűbben hang- - MáUó szava: Nem bírjuk I összer. Sh ou nKülönösen a ruház«« da^ cko' irérhet- len gondot Miod n->i «óg's iOJ « fhogy lehetett; gondo v«, majd c««k oic^óbn lesz a ruha, cipó é< ma vár "fti ep<ís "cg fizetni. A k‘,,n'|U»tklUraz t ki a>Mtáó a. c kereakedei m h sszu m t jt* en jut el az .ny.g iparosaién.'«; a leikelten árdfági* tás foly'án már csakPh*dimilliomosok fizet-« hetik meg. És az állam tehetetlen. Az ipari árak emelkedésének határi szabni nem képes, mert ha megpróbálja, eltűnik a forgalomból és a kivételes törvények minden fegyverével kezében nem tehet egyebet, mint* hegy uj és magasabb árakkal próbálja az árut kicsalogatni a raktárakból. Minden maximálás eredménytelen, csak arra jó, hogy tudják, melyik az az összeg, melvnél magasabbat keli kérni. És e téren már egész rendszer alakult ki, mHy el en nincs védelem. A i az el heteti wiség, mely ráneveit b n* nőnket arra; hogy önállóan soha se cselekedjünk, de mindent mástól várjunk, okozta fókép, hogy oly nehezen tudunk ma - gunkon segíteni. Pedig az államtól nem várhatunk mindent. Nem is segíthet; de támogathat, ha társadalmi szervezkedéssel megkönnyitjük munkáját. És ezt mar rég megtehe tű« vo na Lehetetlen hogy ra<% u >kor a Bőripari Köz on; hivatalos «mutatása szerint egy pa cipőm z ö- szes bőr, talp, vászon, fonal ás cgyeoo tfuytga Koronába kerül, akkor egy t ár cipóért 300 ás 400 koronákat fizessünk. , r ^ Ugyanígy van a ruhabezzerzássel • dolog. Egy öltözet ruha 1000 ás 1200 korona, holott a Néprubázati Bizottság a tisztviselő* részőre kelló indokolás mellett a legjobb gyapjúszövetből 3 méter 15 cm. nagyságú kelmét, hozzávaló bélést, továbbá bélésvásznat és a megvarráshoz szükséges cérnát 186 koronáért adj*. így egy ruha nem kerülhet többe 250 koronánál. Sőt olcsóbb anyagból annyiba sem. Azért fordulunk közigazgatási hivatalunk vezetőjéhez, Qróf Teleki Jenő főssoi* gabiró úrhoz, ki ismeri a tisztviselők nehéz helyzetét és örö n.ne segít, ahol tud; kárve hogy hívjon ő<sze egy szűkebbkőrü bízott* sagot a cipó es ruhe műhely felállításának megvitatására. Ha az eszme megérett a megvalósitasra, úgy felállítani a műhelyt mihamarabb.-Iparos bizonyosan vállalkozik, aki ha minden anyagot megkap, minden munkát a hatóság áltál megá lapított méltányos áros készít ei. Hatósági utón pedig érintkezésbe kellene lépni az Orsz. Központokkal, hogy t szükséges ipari cikkeket .közvetlenül a hatósági műhelynek juttassa, melynek feldől„ A liiUtmiM 1'áiluÁjAFutbaljatszma a <o színén. A kél Csat-t, aptt és Sut lakásutói sok mértíólduyi kerüie ben mindenki elsőrendű labdarugónak ismerte. Az apa épp aekortáji már négy* ven éve űzte a játékot, s bizonyára eljátszott volna még hatvanig, ha nem ért voJU rossz véget. Az történ; ugyanis, hogy bjefulmdt a közeli nagy lé Vizébe. Nyolc évve. e>- *< u*n a fiatal Csainak hozz u v. • -i «•! melynek folyamán a nagy « 'incur a víz szóién utolérte is $;■ ?'■ ... az ßj Mtcjffé le* horgonyom/ * G ö*j"'ö notdviláyof éjszaka voi v ü *i 3-«6;.uié!etébe, tuiko i > í »Ui: szeme elé. _ A tó vizéből oi h eneKedeit k>, hatalma* gyékényt hozva magú*- i, melyet kifoazitettek a viz színén. Aztán holtak ételt tálakban és bort Csészékben ezek < 1 s i- hettjk rendes tálak és ezé* szók, mert mikor össseütöttók őket, nem adtak sem anyag, sem erehangot. Mikor az étel mar mind fel volt taialva a gyékényen, a lertiak k ziii három leült euui, mig a másik kettő, egy hatalmas termetű fétli es egy fiú, k.rűihorduik a tálakat. Csai nem lathatt* arcukat, annyit azonban látott, hogy a haiotn férfi nagyszerű ö tözeket ‘iselt, az egyik sárgát, a másik kettő Liieret, mig mindháromnak fején fekete turbán volt. A szolgák egy- sze tt fekete gyapjurubát viseltek. Miközben a vacsorazó társasagot figyelte, Csainak hir elen egy tettszett, hogy az idősebb szolga a leghatározottabban hasonlít az ő atyjához. Nagy figyelemmel megnézte tehát arcát a nagy csalódás sál állapított« meg, h gy az egészen más, u int atyjáé vö t K -sőbíi, mikor a • á ->m férfi utar annyit evet*, i ü déjük I rt C .ai tianot a, amin az eg^jp •g s it a man. Kei<ohiz: ' Ujj'al Jatszu o* egy iutbalij.uszrnatl Miközben Csai azon töprengett, hogy vájjon csakugyan komolyan ez-e a izándókuk, a fiú belevetette magát a vízbe eltűnt s a következő pillanatban visszatért, kezében egy óriási labdávalA labda akkora volt, hogy a űu alig vinni. Úgy látszott, mintha tela volna higannyal a kivülről-belülról annyira csillogott, hogy Csat majd* írem megvakult. A három férfi felkelt a vacsorájától a felszólította az öreg azol gát is, hogy vegyen réesta játékukban. A labd r pun ,i,.-tizenöt láb magasan a le* vegőbeu, ragjugva ój csillogva; lefelé lóvéit, fel* apuit, majd végül, mikor a játék leglsgatóbb volt# odarepűit, ahol te- yK-g e legkovésbbé volt a He* lyéu. Csai caónakj.mak kellő közepébe I Ez több volt, mint amennyit Csai el tudott viselni, s a következő pillanatban akkorát rúgott a labdán, amekkorát csak t adott. Hanem a labda, az valami különös jo z;.g volt. Könnyű volt, s lágy mint a rizsp pír, s lába tato-gó rést ütÖB rojia. Miudazou altai a labda felrepűit csaknem as égig- a nyilasából sokszínű világosság áradt szerte, az lan nagy 'vb«n üs ököshőz hasonlóan lefutott, a vizet érintette, sislergete'.t és kialudt. Oho 1 — kiabáltak éktelen haraggal a játékosok. — Ki az a nyomorult, aki megzavarni (gf* részii a játékunkat ?
