Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)

1918-10-27 / 43. szám

XVi évfolyam Kagysomknt, 1918. október 27. 43szám. KÖZÉRDEKŰ TABSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKUTí JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET14 HIVATALOS KÖZLÖNYE. r, X „. . u ázarkesxtőiéfi é> Iclaloluvatal '. Nagystinkiit, Teleki-tár 44ö Előfizetési ár. Főszerkesztők: Pilcz Ed8 ós Dr. Kalman Henrik Telefon szám 2. Egész évre . . 10 K Negyed évre 2 K 50 fill. Felelős szerkesztő: Bartl a Í3enö MEGJELENIK MINŐÉN VA9ARNAP. Fél évre . . 5K Egyes szám ára 30 fill. __ A közegészségügy. A múlt napokban Budapesten össze­gyűltek Középeurópa orvosai. Nagy meg ti&zteltetés még háborúban is és szerfölött komoly esemény egy ilyen európai orvos kongresszus. Szép és komoly beszédek hangzottak el és e komoly beszédek valami dissonan- ciát keltettek azok fülében, akik ennek az országnak a közállapotaival tisztában vannak. Magyarország semmiesetre sem tarto­zik — sajnos — azok közé az országok közé, amelyen Közegészségügyük állapoté yal dicsekedhetnének. Sajnos, az ország közegészségügyi állapotai — amelyekről már több ízben volt alkalmunk megemlé­kezni — ma a legelhanyagoltabb állapot ban vannak. Szinte ósszeszorult a szivünk, a nikor hallottuk és olvastuk az előkelő bözépeuró pai orvosok beszédeit, amelyekben elmond ták, hogy milyennek kell lenni egy ország egészségügyi közállapotainak, hogy mi min­dennek kell lennie egy országban, ha azt akarjuk, hogy közegészségügyi közállapotai elbírják a kritikát. Magyarország — e beszédekből nyíl vánvalóan kiviláglik, nem áll még sajnos azon a nívón, ahol a középeurópai orvos tudósok szerint at országnak állniok kellene. Ez a megállapítás súlyos reánk nézve, azonban a bajnak még jó oldata, hogy itt hangzott el a mi körünkben tenát iegkö zeiebb és legközvetlenebbül érhet ben­nünket. ' Bizonyos az, hogy a legerősebb kri­tikát is kénytelenek volnánk elfogadni ab ban az esetben, ha megnézzük, hogy köz- egészségügyünk milyen szomorú nívón áll. Kétségtelen, hogy a kormánynak e kongresz- szuson jelenlévő képviselője nem a legjobb impressiókkal távozhatott erről a gyűlésről, amely a legméltóbb helyről, a leghivatot- taob emberekről mondott kritikát a köz egészségügyünk szánalmas állapotáról Ha ez a kritika nem is volt olyan közvetlen és olyan egyenesen nekünk szoló, mint az, amelyet nemrégiben báró Müller Kálmán mondott el, annál súlyosabban esik a latba, mert hiszen valósággal a világ orvosainak szeme előtt és füle hallatára hangzott el. Wekerle miniszterelnök valamikor a nyár elején úgy nyilatkozott, hogy a kép­viselőhöz nyári ülésszakában 21 szociális törvényjavaslatot akar beterjeszteni, smelyek mindegyikének nagy céljai és szempontjai vannak, igy azt kell remélnünk, hogy a köz­egészségügy számára is jut belőle valami. Oly régen ígérik már illetékes kö­reink a közegészségügy államosítását, hogy ez ígéretüket ma már minden lelkifurdalás nélkül teljesíthetnék. Erre a teljesítésre iga­zán a legerősebb és legko.nolyaob figyel­meztetés volt ez a kongresszus, amely mindenkit, aki szivén viseli az ország köz­egészségügyének érdekeit, gondolkozóba kellett, nogy ejtsen. Nem tudjuk elégszer mondani, hogy egész jövő fejlődésünknek a jövő gene* ráció fennmaradásának, és Magyarország egész jövőbeli elhelyezkedésének egyik legfontosabb tényezője a közegészségügy retorinálása ked, hogy legyen. A mi szavunk az országban termé­szetesen nem elég erós arra, hogy az ország illetékes köreit figyelmeztesse azon­A „Kővárvidék“ tárcája. A láda titka. Ő volt a legszebb legény valamennyi testé között, aki a müvesznegyedben lakott. Dj hogy ki volt tuiajdonKép és hogy honnan jött, azt egyi­künk sem tudta. Kitűnő képeket fostett s el is adta mindig minden nenézség nélkül. Csakhamar megszerettük a világos hajú óriást. Barátságosán előzékeny,. jóságosán hűséges egy geutleniau voll. Ritkán mosolygott csak a szemei­nek pillantásában, mely szemek a legsötétebb ibo- lyasziunel bírtak, mindig valami fájdalmas kifeje­zés tükröződött. Hogy van a lényében valami idegenszerü, azt eleitől ügva láttuk. Volt idő, amikor ö volt a tár­saságunknak a lelke, más alkalommal pedig olyan bubánat vett erőt rajta, amiből semmiféle hatalom fel nem razhata, ilymkor a szobába zárkózott s nem hallgatott sem je szóra, sem nem kecseg­tette muiatsag, míg esdi ez az idegroüamnak is mondható szomorúsága neg nem szűnt. Az ilyen hosszas el<árkózódások után sápad­tan s lesoványodva jelent meg köztünk s valami megmagyarázhatatlan érzést keltett mindannyiuak- ban, melynek azonban kifejezést adni nem akar­tunk s nem szoktunk, hacsak a javíthatatlan Mar­tini nem kockáztatott meg valami megjegyzést. — Juj I — mondá az egyik napon bor- zongva — maga éppen úgy néz ki, mintha magá­val a halállal közlekedett volna. Valette csinos, rokonszenves arca idegenszerü változáson ment át, miközben halk, édes hangon azt felelte: — Hát a halállal való közlekedés meglát­szik az ember arcán? — Kétségen kívül. Valette mélyen fellélegzett s aztán félre fordult. A legközelebbi hat hónapon belül karom ki­váló mükiállitás volt s a müvésznegyed majdnem minden egyes lakója érdekelve volt e^y-egy fest­ményével, mindegyik valami díjra pályázván, vagy legalább is azt remélvén, hogy képe elfogadtatik. Alig is volt valaha hasonló modell-hajsza, tétová­zás és hibakeresés, mint ez időszakban. Valette mindazonáltal megmaradt a szokásos nyugalmában s mikor modellh «jszáb an elért síke rét tudakolták, arról biztosított, hogy ő mar min­den tekintetben kielégítő modellt szerzett. Az cn műtermem éppen az övével volt szemben, de akár­miképpen leselkedtem is, se jövő, se távozó mo­dellnek nyomat sem láttam. Az én képem fiatal, oajos asszonyt ábrázolt, aki halálra ítélt férje életéért könyörög ; az egész képem be volt mar fejezve, éppen csak a kö­nyörgő nő arca hiányzott mégde képtelen vol­tam olyan modellre > szert tenni, aki az általam óhajtott arakifejezést felvehette volna. Valamelyik napon ott ácsorogván Valette szobájában, véletlenül szóba hoztam a nehézséget, amelylyel küzködnöm kell. Erre egy nagyobb vá­szon takaróját leemelvén, azt felém nyújtotta. — Talán segítségedre lehet ez, mi ? —szólt. Önkéntelenül az öröm kialtasa törtki’ be­lőlem. A kép kitűnő ecseteidére vallott s térdelő nőt ábrázolt, amint összetett kézzel s felfele irá­nyított pillantással a keresztfa aljában imád­kozik, Csakhogy a nő arckifejezése úgy lekötötte

Next

/
Oldalképek
Tartalom