Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)

1918-08-18 / 33. szám

r?M

XVI. évfolyam Jfagysomkut, 1918. augusztus 18. 33-ik szám.

KÖZÉRDEKŰ TABSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

E I ő fi z e t é s i ár:

Egész évre . . iO K Negyed évre 2 K 50 fill.

Fél évre

Főszerkesztők: Pilcz EdeésDr. Kálmán Henrik

Felelős szerkesztő: Barna Benő

^»■•rkesxtőség é< kUdoi,iv»ui: Nagyaomkut,Teleki-tér44a

Telefon szám 2.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

—

Szociális törvényalkotások«

A képviselőház e héten me^e/dette nyári szünetét, a törvényhozás munkája egye!őre szünetel. E7 a szünet azonban csak látszólagos, mert a minisztériumokban a törvény előkészítés lázas munkája folyik: a sociáis törvényjavaslatok egész sora ké szül, amelyeket a kormány ősszel akar a parlament elé vinni. A sok háborús és pénzügyi törvényjavaslat után, melyek mind súlyos megterhelést jelentettek az adózó polgárságnak, —élénk árakozással tekint a törvénya'kotások elé az egé z ország.

Hiába hoznak egymásután pé.tzügyi törvényeket, amelyek újabb és újabb — bár milyen jogos terheket rónak a lakosság és a nemzet vállaira, ezzel még nem tolják elérni azt, hogy ezek a terhek valóban elbírhatok legyenek.

Csak egv valóban komoly és értékes szociális törvényalkotó munka tehe i az or- szág népét olyan erőssé, an iyira íeherké- pessé, hogy az uj adókat, a háború vagyoni terheit valóban elbírhassa. A szociális

törvényalkotás ideje már a legteljesebb mértékben elérkezett. Nincs sok idő gondolkozni, mert ma már a magyar társadalmi és szociális élet terén olyan aggasztó tünetek mer Itek fel, olyan problémák lettek aktualisokká, amelyek a leggyorsabb orvos lást igénylik.

Éppen a legutóbbi betek egyikében hallottunk a magyar orvosi világ üanepén olyan felszólalásokat, amelyek kétségtelenül elszomorítják, összeszoritják minden józa nul, becsületesen és előrelátóan gondolkodó magyar ember szivét. Müller pálmán báró, egy'k legnevesebb oryost idósunk, jelentette ki, nogy az országnak a naüat viseíó nemzeteken kivül van még egy rendkívül nagy ellensége, a tüdövész. Amit Müller Kálmán elmondott e kérdéssel kapcsolatban, az valóban a leggyorsabb orvoslásra szorul, mert ezek szerint a tüdövész, oly nataunas, oly legázolo ellenfelünk, hogy tatán veszedelmesebb, legalább is a nemzet jövője szem pontjából még az angol és amerikai hadaknál is.

itt tehát adva van egy probléma. De ilyen probléma még oOk van adva. Müller

Kálmán beszéde után néhány nappal Bókay Árpád, a kiváló gyermekgyógyász is nyilatkozott. A csecsemő halandóságáról volt szó. Azt mondta, hogy növekedett ugyan a csecsemőhalandóság, de nem ijesztő mértékben. Nem ijesztő a mérték akkor, ha csak a számokat nézzük, ha csak a csecsemők pusztulását tekintjük, de ha hozzávesszük azt is, hogy ugyanakkor a felnőttek halálozási arányszáma a háború következtében igenis ijesztően felszökkent, akkor a csecsemők halálozási számának emelkedése, báni ily csekély mégis ijesztő, hiszen az elpusztult felnőttek helyébe nem születnek gyermekek. íme a második probléma.

De itt van még sok. A rokkantak kérdése, a köztisztviselők ügye, a népoktatás elhanyagolt állapota, a többtermelés kérdése, az ipar fellendítése, mind olyan problémák, amelyekről már épp ideje gondoskodni és amelyekkel már igazán kelt foglalkozni. Hiszen ennek a háborúnak valamikor mégis csak vége lesz és a béke rendjének és rendszerének helyreállítása semmiesetre sem lesz könnyű dolog. De

A „Kővárvidék“ tárcája.

A kék gyémánt.

Hakiri herceg japán varosban, a gyöngyös tengerpartokon lakott. A varos olyan volt, mint a szultánná az Ezeregyéjben, ahol az illatos levegőben örökös tavaszról dalolnaK.

Hakiri herceg gazdagabb volta leggazdagabbaknál. Gyönyörű kastélyban lakott és számos szolga leste parancsait.

De bár fiatal és erős volt, mégis sokat gondolt a halálra, ami hirtelen kiragadhatja földi pa. radicsomából, hogy a hitvány porba hurcolja. Szép, fiatal arca ráncos lett a kínzó gondolatok leihe alatt és sem a bűvészek, sem a gitárosok nem bírták felvidítani,

Hakiri herceg minden gazdagsága és hatalma mellett se volt boldog és iiigyelte szomszédját, a púpos Tien Kit, a«i az erdőn dolgozott és sípját fújta reggeltől estig.

Egy szép napon magához hivatta ezt a sorsával oly elégedett torzalakot, mert azt remélte, Jtogy zavarba hozza váratlan kérdésével:

— Mit tennél, ha nagy szerencsétlenség érne Tien-Ki ?

— Fenség — felelte az okos Tien-Ki — mindenféle mulatsággal szórakoznám.

— Mit ? Ha szomorúság ér ?

— Főleg akkor, fenség.. Egy hindu könyvben azt olvastam, hogy az élet nem egyéb, mint egy hosszú bohózat, amelyben a mulatozást so- has szabad abbahagyni. És óu követem ezt a filozófiát és jól érzem magam mellette, mert nem ismerem a szomorúságot.

— Talán sokkal jobban ismered, semmint gondolnád.

így szólva a herceg lehúzott az ujjáról egy gyöiiy íü, kék gyémáuttal díszített gyűrűt és átadta Tien.Kinek.

— Nézd, — mondta ueki — itt egy ékszer, ami sok sok ezer yent ér. Egy delhii rajah adta nekem, aki viszont a hires Akbartól kapta és én úgy vigyázok rá, mint a szemem világára. őrizd, hogy mikor kérem, vissza tudjad majd adni.

A kézműves nem kutatta a hatalmas herceg tervét, hanem elvette a kék gyémántot, elzárta egy kazettába, amit aztán jól elrejtett.

Ezalatt Hariki hercegnek uj eszméje támadt. Kiengedett a börtönből egy bizonyos Ko- ta-hu nevű hírhedt tolvajt, aki fejvesztésre volt Ítélve.

— Ko ta-hu, — mondta a tolvajnak — akarod e megmenteni az életedet?

A nyomorult térden állva, összetett kézzel kiáltott fel:

— Fenség, ha mogkegyelmez. esküszöm, hogy soh i többet nem fogok lopni.

— Ellenkezőleg újra kell lopnod, ha megakarsz szabadulni.

— Fenséged próbára akarja tenni a legkisebb férget, amely fenséges lábaihoz csúszik?

‘ — Nem, komolyan beszélek. Ko-ta-hu. Ismered-e Tien-Kit. a púpost ?

— Ismerem, fenség.

— Nos hát. T-ein-Kinek a birtokában van egy megbecsülhetetlen értékű kék gyémánt Bezárva tartja egy kazettába, amelynek a kulcsát