Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)

1918-08-11 / 32. szám

XVI. évfolyam Jfa§ys§mkuí, 1918. “«gusztus ti

__3Mk szám.

KÖ

ZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKÜTÍ JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ár;

Egész évre . . 10 K Negyed évre 2 K 50 fill. Fél évre . . 5 K Egyes szám ára 30 fill.

Főszerkesztők: Pilcz Ede és Dr. Kálmán Henrik

Felelős szerkesztő: Barna Benő

Szerkesztőség éc kiadom vat«I; Nayysumkut, Teleki-tér 44Ä Talefon szám 2.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

ntm

.. Közbiztonságunk.

(Kh.) A háborús viszonyok immár ezt a kérdést is aktuálissá tették, szomorúan aktuálissá. Meg kell állapítani, hogy a közbiztonság, a fővárostól kezdve, az ország egész területén teljesen aláhanyatlott, az emberélet és a vagyon ellen elkövetett bűncselekmények napirenden vannak. Nem nehéz ennek okát általában a háborúban felfedezni, sőt valamennyi különösebb okot végső vonalon ugyanerre vezetni vissza. Ez a háború, mely lényegileg nem egyéb, mint szabadalmazott ember és vagyon pusztítás, teljesen aláásta és eldurvitotta az emberek erkölcsi felfogását és ez a káros fellogás átmenve a magánéletbe is, ott érezteti vészes hatását. Különösen és [okozott mértékben áll ez az alacsonyabb erkölcsi érzéssel és gyengébb ítélőképességgel bíró emberekre, akik a születésüknél és hiányos nevelésüknél lógva korlátolt erkölcsi erejükben — melyet amúgy is legtöbbnyire csak a büntetéstől való félelem tart visz- sza a bűnözéstől — könnyebben meginga- nak. Ezekben az emberekben a háborúnak erkölcsrontö hatása buja talajra talált.

A nehéz sociális helyzet, a rossz meg élbetési viszonyok — küllőmben is mindig egyik legfontosabb bűnözési o<, ami szintén a háborúra vezetendő vissza — még eddig soha nem tapasztalt mértékben nehezednek a lakosságra Ennek arányában növelik á bűncselekmények statisztikáját is. A rettenetes drágaság, a legfontosabb Közszükségleti cikkek hiánya és nehéz hozzáférhetősége, nagyon sok emberiek az el- lentálló képességét nehéz próbára teszik s ezt a próbát vajmi sokan nem képesek állam. Mit beszéljünk ezekről, mit fejtegessük, hogy mit jelent ma a megélhetés gondja általában, de különösen azoknál, akik ren des foglalkozást a mai nehéz viszonyok miatt nem folytathatnak, vagy mondjuk azoknál, akiknek katonai szolgálatuk csak rövid időre juttat szabadságot, vagy esetleg, akis szökésben vannak. Ez utóbbi küldőiben most egy egész külön kategória, mely számánál és elszántságánál fogva, a legveszélyesebb. A katonák, akik csapaltestüket engedély nélkül elbagyják, rendes lakhelyükre, vagy műhelyükbe —■ még ha van is nekik — az üldöztetéstói való félelmükben — nem térhetnek s egyenesen bele vannak kényszerítőé a bűn karjaiba. Emellett látják maguk előtt a háború könnyű keresőit, akik közül nem egy az ö kétes sociális nallliöj ükből »emelkedett« ki és »érvényesül« s ez őket is á könnyebb szerzésre ösztönzi. .

Nem csekély mértékben szaporítja e jelenséget a közbiztonság featartásárn hivatott szemeknek: csendórség, rendőrség s egyéb őrségek személyzetének lényegesed csökkent létszáma, mely a nyugodtabb viszonyok között sem volna képes feladatát teljesíteni, annál kevésbé most. Ez a tudat pedig egyenesen bátorítólag hat.

Ezek a körülmények indokolják az országszerte napi renden levő lopási és rab- lási eseteket, melyek nem egy esetben, ha nem is előre megfontoltan, de a körülmények szerencsétlen alakulása folytán, ember-' életet is követelnek áldozatuk Igen gyakoriak a betöréses lopások és alig van nap, hogy a fővárosban és a vidéken számtalan esetről ne olvasnánk. Bs ez uálunk sincs másképen. Nehány hónap óta az esetek többször ismétlődtek, több magánlakásban és pár hét előtt a Chiorana szövetkezetben

A „Kövárvidék“ tárcája.

Az elveszített álom.

E$y lovag háborúskodást kezdett a testvérével. Kivonult a testvére varából, ostrommal vette körül és harcba szállt vele. Szemtől szembe találkoztak s ekkor a lovag megölte a testvérét. Három nappal később pedig bevonult elesett várába, elkergette annak a feleségét, fiát és a kis leányát.

Azután megint hazalovagolt és nagy ünnepet csapott. Késő éjszakáig folyt a tivornya, meg a tánc. Amikor minden elcsöndesedett, a lovag lefeküdt nagy, biborfüggönyökkel beaggatott ágyára és aludni akart, mert fáradt volt.

Amint ott feküdt az ágyáu és nyugtalanul lientergett ide-oda, egyszerre az álmot látta ott ál- lani az á«y mellett, nagy, sötét szárny;; kkal. Az álom ránézett komoly szemével és megérintette a homlokát. Azután kiterjesztette szárnyát, kirepült és eltűnt az éjszakában.

Ekkor nagy szorongás fogta el a lovagot* szinte fuldokolni kezdett az ágyban, fel kellett állania, hogy az ablakhoz lépjen és beszivja a hüs

éjjeli levegőt. Azután megint lefeküdt és megpróbált aludni De behunyt szemmel is látott, látta megölt testvérét a földön feküdni, látta testvére fiatal feleségét, amint kétségbeesve kulcsolja át a térdét, látta az ártatlan gyermekeket sorba jönni ki a várból és látta az öreg szolga haragos arcát is, aki úrnőjét elkísérte a nyomorba s aki megátkozta a lovagot.

Felugrott az ágyból, boroskupát ragadott, egy hajtásra kiitta, azután megint beletúrta fejét a vánkosok közé és rá akarta magára erőltetni az alvást. Végül valami merevedés fogta el s megjött a feledés, de aludni nem tudott.

Az ország minden bölcs emberét és minden kuruz8)óját elhivatta, hogy találjanak ki valami szert, ami visszaadja álmát. Adtak neki italokat és füveket, ő bevett mindent, megkísérelt mindent, minden este reménnyel feküdt le 1 pompás ágyára és várta az almot, de az álom nem jött meg.

Ekkor említették neki, hogy van egy erdei remete, aki betegeket tud gyógyítani és csodát képes tenni, A lovag megnyergeltette lovát ős

egyedül lovagolt végig az erdőn egész napi járóföldet, inig végre megállt a remete kunyhója előtt. Leszállt a lováról és odakötötte egy fenyőfához. Aztán belépett a jámbor ember kunyhójába és olyan italt kért tőle, amely visszaadja az álmát. Azt mondta, hogy fejedelmi módot fogja megajándékozni. A remete hosszan nézett rá, aztán azt mondta:

— Van egy ilyen szer, ón ismerem is, de nem mondhatom meg neked! Nincs semmi ereje, ha nem te magad találod meg.

A lovag elment haza; fáradtan poroszkált a lova, fáradtan fogta 6 maga is a kantárt. Azon töprenkedett, hogy mire gondolhatott a remete,"hót találná ő meg az italt, amely meggyógyítaná. De Dem talált semmit és ekkor elfogta a kétségbeesés. Egyik éjszakán a másik után hevert ébren az ágyán és bámalt a semmibe. És mindig csak a testvérét látta, amint az fájdalmas, haldokló pillantással tekint vissza rá.

Mentül gyengébbé ős mentül csüggedtebbé lett, annál inkább tűnt el a makacssága és k** ményszivüsége is. Gonosz szive meglágyult, egy éjszakán halálos bűnnel vádolta «mgát és könny