Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)
1918-02-03 / 5. szám
XVI l KÖZtKUtólvÜ TÁBáADALMl HETILAP „A NAGYSOMKUTÍ JÁRÁSI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYS. Előfizetési ár: Egész évre . . 8 K Negyed évre . 2*K Fél évre 4 K Egyes szám ára 20 fill. Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő 4 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Naflysoíiikut,Teieki-tér484 Telefon szám 2. « a MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. . i * J*OV ___-----r Mi lesz velünk. Mi lesz velük, ha hazatérnek?'Ez a kérdés foglalkoztat mostanában sók min* i denkit széles ez országban, széles e világon. A béke első fuvallatára a sok, nyo- masztónál-nyomasztóbb háborús probléma utón egyszerre teméjdek békeprobléma szakadt fel. A békére való átmenet úgy látásik sokkal nehezebb, sokkal bonyolultabb Ügy, mint a messziről szemlélő „gondolná. De minden békeprobléma között kétségtelenül a legnehezebbek egyike az, hogy a temérdek sok katonát hogyan és mtképen lehet majd elhelyezni az ország gazdasági életében. Egészen különös problémák fordulnak elő é kérdés keretében. Itt van például az iparos, aki nem ismeri a Háború három és fél éve alatt sokszorosan megváltozott Ízlést, nem ismeri a mai nyersanyag árakat, nem tudja, hogy az iparához tartozó munkákban milyen tökéletesedés, milyen fejlő - dé? alakult ki, milyen uj eszközöket szer* kesztett és csinált a technika, egyszóval valósággal tájékozatlanul fog állni a ren delök és fogyasztók előtt. Ez az iparos semmiesetre sem fogja tudni iparál oly tökéletesen, oly közmegelégedésre folytatni hazatérés után, mint ahogy bevonulása és harctérre vándorlása előtt tette. Azután itt vannak a magántisztviselők. Talán ezek helyzete lesz a háború után a legszomorubb és legkeservesebb* A bevo- \ nnlt katonái szolgálatot teljesített magán tisziviselők egészen bizonyosan, sót jogo san azt remélhetnék, hogy a hazáért való küzdelmük, vérzésük jutaímaképen itthon gyorsabb, magasabb előli ptetésben fognak részesülni, mint azok akik a háborút a ha zai fronton töltötték el. És yplószinüleg csalódni fognak. Bármennyire helyes volna a katonaviselt magántisztviselők megjutal- mazása azzal, hogy magasabb állásba lép nek elő, mihelyt hazatérnek, meglehetős nehéz probléma ez, hiszen ezeket a magas állásokat kénytelenek voltak a cégek, vállalatok. bankok betölteni az intézet munkásságának folytonossága érdekében. Akik •ehát hazatérnek, azok kc.*y4c!evrek eltűrni kollégáik gyorsabb előléptetését, emelkedését. Viszont ennek a ^egállapitása egyál tatában nem hathat megnyugtatóig szegény hazatérő vitézeinkre. Valami megoldási módot kellene itt is találni. Azután itt vannak az ügyvédek isj Hány ügyvéd vonult be, aki talán három és fél éven keresstül nem jutott hozzá, hogy az újabb törvényekkel és rendeletekkel foglalkozzék és abban az esetben sem tud eredményes, hasznos munkát kifejteni, ha klien túrája meg is maradt, hiszen nem ismeri a legújabb jogszabályokat és törvén tíyeket. naialtuJbmni némoi ' De végig mehetnénk még számos fog'1 ialkozási ágon, amelyekből mindből eiit konstatálhatnék, hogy a hazatérő katohák Helyzete semraiesetre seui lesz olyan 'jőf mint amilyet az ő általuk hozott áldozató^ megérdemelnek. /í ■> A hazatérő katonák problémájával mát11 ma igen komolyan kell foglalkoznunk, mert' ha a béke kialakulásakor és megkötésekor,•* a nagy általános hazatérés idején akárünV foglalkozni vele, akkor már elkéstünk és“ akkor olyan káosz keletkezik a társadalmi és gazdasági életben, amely káoszt emberi erővel megoldani majdnem lehe- > tétlen. . Ezt a helyzetet tehát alaposan el ‘kell készíteni úgy, hogy zölckenés és baj nélkül, lehetőleg mindenkit kielégítve menjünk át az uj, boldogabb, békés korszakra’. Min- denkinek össze kellene fognia e nagy ' probléma megoldásának érdekében, min- ' denkinek igyekeznie kellene, hogy a ha- za'érők és az ilthonmaradottak egyaránt megtalálják annak idején a békés kor- • szakba az őket kielégítő, nekik megfelelő helyet. Természetes, hogy a legnagyobb feladat e kérdés megoldásában az átmeneti minisztériumra hárul. Sajnos még eddig A lOmVlDÉK“ TÁRCÁJAHalál sejtelmek. A kerületi orvos hull .szemlére ment a törvényszéki bíróval. Erős, novemberi szél t-öpört végig az országúton, megtépázva, a fákat, s az utolsó, hervadt leveleket is leszakítva róluk. A törvényszéki biró mély gondolatokba merüli és elbá- mult a száraz ógakon. A természetben mennyi megfejthetetlen és megmagyarázhatatlan rejlik 1 — szolt végre. — De sokszor a mindennapi életben is találkoztunk olyan rejtélyes eseményekkel, melyek örökre érthetetlenek maradnak. Ismerek néhány igen különös esetet, me’yek még a legjózanabb itéletü embert is gondo'kozásba ejthetik. Például ismertem egy nagyon okos hölgyet, aki megjósolta a halnia pillanatát. A meghatározott időben csakugyan holtan feküdt, épp abban a percbeD, amint előre jelezte voltl — Hm, hm 1 — dúnnyögötf az orvos. — A közelebbi körülményeket ugyan nem ismerem, de senki sem hal meg csak úgy, minden előzmény nélkül. Igaz, az asszonyok gyakran öl re n egér- zik a jövőt, Az én esetem azonban más. Itt nemcsak elŐ- érzetröl, de pontos, határozott jöveadölésről van szó. Azonkívül a hölgy sem ideges, .sem hisztérikus sőt gyönyörű, egészséges asszony volt, ment minden babonától. Elénk, jókedvű természetével felvidította környezetét, s maga gondtalan örömök között töltötte napjait. Nem hitt a sötét előéletekben, vagy ilyfóle látományokban, sőt nevetett felettük. Az orvos unottan vállat von’t. Miután szivarjáról leverte a hamut, hogy mégis mondjon va- lnmit, azt kérdezte : — S azután mint halt meg a hölgy ? — Az-, eset nagyon különös 1 ... A férj egy napon bement hozzá és azt mondta, hogy jó lesz uj kocsit venni, mert „a mostani nagyon nehéz. „Tégy amit akarsz! — válaszolt az asszony, — Nekem már minden közömbös. Hiszen a nyáron már úgyis a temetőben fegok feküdni 1“ A férj szánakozóan mosolygott, mire az asszony élesen felszólalt: „Ebben semmi tréfa sincs! . . . Teljes komolysággal állítom, hogy rövid £idő alatt meghalok 1“ »Vájjon mikor?“ Kérdezte a férj, »Gyermekem megszületése után azonnali“ A férje természetesen semmi fontosságot sem tulajdonított ezeknek a szavaknak. Tudta, hogy' érdekes állapotban lévő asszonyokat gyakran meglepik a sö,i,öt előérzetek és halálgoudolatok, De midőn más nap és következő napokon is haláláról beszélt, a férj kinevette feleségét és cigányasszonynak, jós- nőnek nevezte. Az asszonynak rögeszméjévé vált a halál. Ha látogató érkezett, rögtön arról kezdett beszólni. Arca komoly, majdeem haragos volt, s ilyenkor az ellenkezés kihozta sodrából. Azelőtt szeretett díszesen öltözködni, de most teljesen elhanyagolta ruházatát. Ha kikocsizott, mindig a temető volt a cél, ahol előre kiválasztotta magának a sírhelyet. Ezalatt a legjobb egészségben, a betegség vagy rosszukét legcselyebb árnyéka nélkül ólt. sőt aggodalomra még a lebetegedós pillanata sém adott okot. amint az orvos állitta volt. Mégis, midőn a nagy nap bekövetkezett, a férj a legügyesebb bábát hozta ki a városból. Minden szerencsésen végbe ment s a fiatal asszony szeretettel ölelhette magához első gyermekét : kis fiát, Azután . feje párnáira hanyatlott, s alig hallhatóan igy szólt- „Most már meghalok 1“ Ezzel lehunyta szemeit és fel se nyitotta többé . . . így történt, orvos 1 Meghalt, amint előre mondta volt. Az orvos unottsága rég megszűnt. Mindég növekedő érdekkel hallgatta a biró elbeszélését. Feleletével azonban kissé habozott, A halottat fel kellett volna boncolni 1 —- mondta végre. Vájjon miért?
