Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1917-06-17 / 24. szám

KÓVARVIDÉK 2 juntos 17 _______________________ Kö zlöny 1898. évfolyam 4ü3. lap) mely az egyesítésekből esetleg előálló községi hatá­rok összefüggésének megzavarását tiltja. E szervezeti változásoknál végül figye­lem fordítandó a telekkönyvi állapotokra, mert súlyos zavarok keletkezhetnek abból, ha olyan községgel, melynek telekkönyve betétekből áll, egyesittetnék más olyan köz­séggel, melynek telekkönyve még telekjegy- zőkönyvböl áll, vagy viszont. A 181177j913. számú belügyminiszteri körrendelet (lásd Belügyi Közlöny 1913. évfolyam 570. lap) az ilyen esetekből szár­mazó telekkönyvi zavarok elkerülése vé gett, mig egyrészt preventív tiltó rendelke­zéseket tartalmaz, addig másrészt Útmuta­tásul szolgál ezen akadályok sikeres és gyors elhárítására. A porgárság a bókéért I Eddig a békemozgalommal kapcsolat­ban mindig csak a szociálistákról esett szó. A polgári középosztály amely pedig sokkal jobban megszenvedte a háború ne­hézségeit, mint a munkásosztály, amelynek nagy mértékben emelkedett a háborús kon­junktúrák következtében, eddig nem emelte fel szavát a béke érdekében sem nálunk, sem másutt. Bizonyos az, hogy a polgári középosztály épp olyan hive ma már an­nak a békének, amelyet Vilmos császár és legutóbb a mi ifjú királyunk is hangozta­tott, mint a munkásosztály és ha szavát eddig nem emelte fel, annak egyetlen okát látjuk és ez az, hogy a polgári középosz­tálynak — legalább látszólag — nincs meg az az internacionális szervezete, mint a munkásságnak és igy nem tudja oly kőny - nyen megtalálni az érintkező pontokat az ellenséges állambeli polgárokkal, mint hogy a stockholmi konferencia vezetőinek közve­títésével megtalálták azt a szociálisták. De ez, mint most kiderül — csak lát­szat volt. Megvan a mód arra is, hogy a polgári középosztályok érintkezést teremt senek egymás között. A polgári osztálynak egy igen nagy rétege úgy nálunk, mint az összes európai államokban tagja a szövet­kezeteknek. Kétszázezer szövetkezet mintegy harminc millió családot ölel át ma már a világon s a Magyarországi Szövetkezetek Szövetsége most e harminc millió család képviselőit hívta fel arra, hogy a béke ér­dekében közreműködjenek. A szövetkezetek nemzetközi szövetségét arra, hogy a béke i kérdésének megvitatására okvetlenül sem­leges területen, Svájcban vagy Hollandiá­ban hívja össze a szövetkezetek nemzet­közi kongresszusát és erre a hadviselő ál­lamok delegátusait is hívja meg. Ezz 1 megtörtént az első lépés a pol­gári nemzetközi konferencia összehívására. Reméljük, hogy e nagyszerű mozgalomhoz szövetségeseink szövetkezeti központjai is hozzá fognak járulni és akkor a központi hatalmak polgársága részéről is meg fog történni az a manifesztáció, amely még nagyobb súlyt ad a hivatalos fórumok és a szociálisták eddigi béke hajlat dósá­gának. Hogy e nemzetközi konferencia min­den valószínűség szerint össze fog gyűlni, azt valószínűnek tartjuk, miután a londoni nemzetközi központ már egy Ízben hozott határozatot a béke mellett. Ha ez a konferencia valóban megva­lósul, akkor ez már olyan szimptomáta lesz az entente békehajlandóságának is, hogy ezen az alapon elindulva valóban vissza lehet adni a világnak a megváltó békét. De nemcsak a béke szempontjából, hanem szükebb szempontokból is rendkívül nagy jelentőségűnek tartjuk ezt a kongresz- szust, illetve ezt a kezdeményezést, A pol­egy fél nap múlva ért véget, mert előbb a rendőr­ségen megvizsgálták tetőtöl-talpig a leggondosab­ban, hiszen széjjel szedték a cipőm talpát és bele- kómieltek a töltőtollam szárába. Hári János. Parisban esett meg, hogy egy idősebb dáma honleányi buzgalmában minden katonát, akivel az utcán találkozott, tueghivta ebédre. Néha napján 8—10 katona ^étkezett asztalánál. Buzgalmában odáig ment, hogy ha valamelyes étterembe ment étkezni, oda is katonát hivott meg. A derék öreg asszony persze ellenértékűi ha­dikalandokat meséltetett magának. A francia Hári Jánosok ép olyan szép számmal vannak, mint akár­melyik más nemzet hasonló alakjai. A kegyes jótevőnek nagy szomorúságot okozott azonban, hogy a legtöbb katona nem szeretett mesélni. Hallgata­gon fogyasztotta el ebédjét, köszönettel fogadta el az ajándékot, de nem meséit kalandokat. A leg­több harcteret járt katona, aki részt vett a lövész­árok harcban, az nem mesél az hallgat. Csak hosz- szas unszolással lehet őket rávenni, hogy mesélje­nek, de akkor sem tudnak igazán folyékonyan el­beszélni valamit, hanem csak dadognak és akadoz­nak. Inkább csak a kérdésekre felelgetnek elgondol­kozva. A jólelkü öreg honleány nemcsak francia ka­tonákat, hanem olaszokat, négereket, ausztráliai kát, angolokat, oroszokat, egyszóval az entente színes csoportjával próbálkozott már, de mindannyiszor eiedménytelenül. A minapaban betért egy kisebb vendéglőbe és hozzá látott vacsorájához, amikor egy katona lépett be az ajtón. Az öreg asszony még nem látott ilyen uniformist, de az nem allerálla és asztalához hívta a napbarnított, viharvert arcú legényt. Ez egyszer nem csalódott. A katonáhak meg­eredt a nyelve, beszélt és beszélt. Végre embe­rére akadt 1 Végre egy ententbeli vitéz, aki nem csak átélte, hanem el is tudja mesélni hőstetteit és hozzá még milyen nagyszerűen, A katona pedig evett és ivott és közben be nem állott a szája, be­szélt a rémes rohamokról, a nehéz ágyuk borzal­mas pergőtüzéről, a szuronyharcokról, a levegőben vívott hajmeresztő csatákról. Elmesélte a tengeren és a tenger alatt vivott vérfagyasztó összeütközé­seket. Beszélt az entente összes hadvezéreiről, min­denről tájékozva volt és szépen, értelmesen és fö­lényesen beszólt. Az asszonyság boldog volt, végre, végre itt van az ő embere. Majd egy óra hosszat beszólt a legény. Végre is a vendéglátó megsokalta az elbe­szélést és megkérdezte emberét; „És Ön ezt mind átélte és látta“ ? „Igen“ — volt az önérzetes vá­lasz — mindazokat, amit most itt Önnek elmesél­tem, saját szemeimmel láttam. Ez már sok volt a néninek. Elórzékenyülve ajándékozta meg a derék embert és sírva bocsáj- tóttá el védencét, aki oly sok szépet mesélt neki a háborúról. Hivatta a vendéglőst és miközben a borsós számlát fizette ki — mert a hős ugyancsak a po­hár fenekére nézett — megkérdezte tőle: „Mondja csak kérem, nem ismeri ezt a derék katonát, akit megvendégeltem. Azt az embert, aki itt ült az Ön asztalánál ? kérdezte a vendéglős. Hát hogyne ismerném, csak­hogy az kérem rum katona az, sohasem is volt mert alkalmatlan katonai szolgálatra, hairm a szom­széd mozi portása. Azért jár egyenruhában. Ézóta a honleány már nem áll szóba egyen- j’ulus emberrel. gárság ebben a háborúban megmutatta, hogy valóban méltó arra, hogy az orszá­gok életének a gerince legyen. Megérdem­lik tehát a polgári osztályok, minden állam­ban, hogy a béke kérdésének megtárgya­lásában aktiv részt vegyenek. Ma amikor a demokrácia szellője su­han végig Európán, kétségtelen, hogy ennek az irányzatnak az érvényesítéséhez nagy­mértékben fog hozzájárulni az, ha a pol­gári osztályok is megtalálják az érint­kezést. Mindenesetre nagy örömmel kell fogad­nunk a polgári osztályok megmozdulását és az egész nemzet jövője érdekében a legna­gyobb sikert reméljük ehhez az akcióhoz. MIR.EK. Címadományozás. Mint értesülünk, a király Piachy Qyula kir. tanácsos, szatmár- vármegyei pénzügyigazgaiónak a pénzügyi téren kifejtett eredményes munkálkodása elismeréséül a miniszteri tanácsosi címet adományozta. — Schnébly Károly nagyká­rolyi pénzügyi titkárt pedig pénzügyi taná­csossá nevezte ki. Repülőgép Nagysomkuton. E hó 10-én reggel ritka látványosságnak volt része Nagy­somkuton község közönségének, ugyanis egy repülőgép haladt el községünk felett, a melynek elvonulását igen sokan kisérték szemükkel és figyelve hosszú időn át hall­ható volt kattogását. Nyilvános nyugtázás. Az erdélyrészi menekültek segélyezésére és az erdélyrészj falvak Újjáépítésére eszközölt ujabbi gyűj­tés. Hirsch 1 zidorné gyűjtése 21 kor, Erre adakoztak; Rácz Dezső 2 kor, Hirsch Ignác (Kővárremete) 2 kor. Erdóss Aurél 2 kor. Olvashatón aláírás (Kövárhosszufalu) 2 kor. H. L. 2 kor. Jeszenszky Béla 2 kor. Kis Simon 1 kor.1 Miilián János (Farkasaszó) 2 kor. Brunner Károly (Pribékfalvi) 4 kor* Hirsch lzidorné 2 kor.—Doros Sán- dorné gyüjtöivén; Doros Sándorné 5 kor. — Dr. Takács Sándorné gyűjtő- ivén; Dr. Takács Sándorné 10 kor.-Mer* a Dezsőné gyüjtöivén: Merza Dezsőné 5 kor. — Nyilván Sándorné gyüjtöivén í Nyilván Sándorné 10 kor. Buttyán Vasza- lika 5 kor. özv. Buda Lászlóné 10 kor.— Dr. Blu menteid Dezsőné gyüjtöivén: Dr. Blumenfeld Dezsőné 5 kor. Dr. Blu­menfeld Dezső 5 korona. A már közölt és nyugtázott 578 kor. 2© fillérrel befolyt összesen 654 kor. 20 fill. A begyült összeget illetékes helyre juttattam. Barna Benő községi jegyző. Farendelet. A hivatalos lap május 30-iki számában közölt rendelet intézkedik a fa és faszén készletek bejelentése, nyilvántar­tása, valamint ezek felhasználása és for­galomba hozatalának szabályozásáról. A rendelet szerint a tulajdonosok és terme­lők az épület-, mü- és tűzifa, valamint fa­szén készletüket a magyar szent korona országainak íaértékesitő hivatalánál beje­lenteni tartoznak és pedig az 1917. junius 15 én meglevő készletet junius 30, az azutáni készletet pedig minden hó 8 ig. Helyi szál­lításra tűzifából egy vevő legfeljebb 20 köbméter tűzifát vehet. Ha a vevők és ter­melők a vételárra nézve egymással meg­egyezni nem tudnának, akkor a faértéke-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom