Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-10 / 23. szám
junina 10 KÖVÁRViDÉÉ 2 lemi erőkkel, amelyek a községi élet fenntartásához a törvény értelmében reá hárulnak. Elsősorban is leszögezendő, hogy miután a dolog természete szerint az esetleg beolvadni vágyó lakosságnak — a jogosult kérelmezőknek — nem áll módjában annak a beigazolása, hogy a kérelmezők az adó felénél nagyobb részét fizetik, mert hiszen áz összes adónyilvánkönyvek a község rendelkezésére állanak, a jegyzőnek képezi hivatalos kötelességét az idevonatkozó adatok egybeállításánál segédkezni. Az idézett törvényhely szövegéből ugyanis sok helven áz a téves következtetés vonatott le, hogy mivel a törvény az említett feltételek beigazolását a kérelmezők feladatává tette, a községi elöljáróságok mindez ez irányú támogatás elől ridegen elzárkóztak. Ennek eredménye azután eltekintve a költséges ügyvédi igénybevételétől az lett, hogy a sokszor nagyon is indokolt jogos törekvés bürökratikus gáncsvetéssel elfőj - tatott. E községi szervezeti alakulás engedélyezésére hivatott belügyminiszter ismételt esetekben a községi elöljáróságokat egye nesen utasította az idevágó adatok egybeállítására és okiratszerü igazolására. De eltekintve ettől, a már fentebb részletesebben kifejtett községháztartási és általános közigazgatási indokok a községi vezető közegek, főleg a jegyzők jól felfo gott érdekévé teszik azt, hogy e szervezeti átalakulási törekvéseket nemcsak hogy előmozdítsák, de egyenesen kezdeményezzék. Ami ama második törvényszabta előfeltétel igazolását illeti, vagyis, hogy a beolvadni kívánó község a reá hárult kötelezettségeknek a szellemi és anyagi erők hiányában eleget tenni már nem képes, alig szorul további bizonyításra, hogy a közA természet után különösen nagy vonzalom kapcsolja Aranyt általában a költészethez. Riedl szerint: „A költés et volt menedéke az élet viha raiban; vigasztalása és enyhülése fájdalmaiban.“ Épp ez a nagy vonzalom magyarázza, hogy miért tulajdonit Arany annyi erőt a dalnak „Szondi két apródja“ cimü balladájában. Ali pasának csábitó Ígéretei és fenyegető hatalma nem némithatja el a két kis apródot, akik énekükben uruk hősi halálát dicsőítik. A walesi bárdoknak a honfiúi fájdalom dala erőt ad a martyrsághoz. És ugyauaz a dal őrületbe kerget, éjjel-nappal gyötör, kinoz egy hatalmas királyt! Amity pontos megfigyelője Arany a lelki jelenségek legfinomabb árnyalatainak, épp oly praecis azoknak kifejezésében. Kevés szóval, csak éppen a legszükségesebbeket mondja el; igen gyakran csak sejtésünkre bízza a hézagosán megirt események kiegészítését. Compositiójában minden ki van számítva. Nem beszéli el az egymást előidéző eseményeknek egész láncolatát, hanem valamennyit egy eseménygócba tömöríti, s egy helyhez és bizonyos rövidebb időtartamhoz fűzi. Csak a legje- lemzöbb jeleneteket világítja meg nehány fénysugárral, hogy ezekből a jelenetekből kiegészíthessük a megelőző s következő eseménysort: „Nehány láncszemből az egész láncot meg kell értenünk.“ Azért sok balladáját első olvasásra meg sem tudjuk érteni. Vörös Rábök például egy kissé behatóbb tanulmányozásra szorul; Zách Klára, V. László, Szondi két apródja, s még a Walesi bár- dok megértéséhez is előzetes történelmi ismeretek szükségesek. E balladákban a cselekvénynek nagyobb részén az u. u, balladái félhomány dereng ségek jelenlegi közigazgatási és kulturális feladat köréből kifolyólag, az ország számos kisközségében mármost is hiányzanak e/ek a szellemi és anyagi feltételek. (A jövőszámban folytatjuk.) Gyöngyösi tanulságok Eső után köpönyegnek tetszik az, ha valaki ma a gyöngyösi tűzvész szomorú tanulságait igyekszik bevonni, Nem volt még a világon olyan elemi katasztrófa, a földrengést kivéve, amelynek okát valamelyik emberben ne találták volna meg a nyomozó hatóságok és a gondolkozó emberek. A tavaszi alföldi árvíznek is meg voit a maga bűnös és okozója, a gyöngyösi tűzvészt is le lehetett volna hárítani és ki lehetett volna kerülni. Persze, hogy eső után köpönyegnek tűnik fel most minden, a mit a gyöngyösi tűzvészszei kapcsolatban mondanak, nyilatkoznak és írnak. Azonban mi nem is azt akarjuk tanulságul levonni, hogy a kórház mosókonyhájét le kellett volna bontani, akkor nem lett volna tűzvész, nem is arra akarjuk inteni Gyöngyös város vezetőségét, hogy a Mátrából vizet kellett volna oda vezetni, akkor lehetett volna mivel eloltani a pusztító veszedelmet. Ezek nem gyöngyösi tanulságok, ezek csak szemrehányások, de a gyöngyösi rettenetes katasztrófa valóban tár elénk olyan tanulságokat, amelyeket le keli szögeznünk, mert ezeket a tanulságokat meg kellene jegyezniük mindazoknak, akikre városok és városok lakóinak élete van bízva. A magvar vidéki városok vetekednek elhanyagoltságokban a balkáni városokkal. Azok, akik a magyar vidéki városok ügyeinek intézésére vannak hivatva, két részre oszlanak. Egyik részük a nyakas magyar természetével teljesen a maga utján megy és nem törődik azzal, hogy külföldön a Innen eme balladák rejtelmessége. A képzeletnek erős munkáját kívánják e költemények. — Már sokkal erősebb a tárgy megvilágítása a Tetemre hívás, Éjféli párbaj cimü balladákban; bár a rejtel- messég itt is megvan, de itt a gyilkosság indító okát fedi homány. Másutt inkább a bűneset marad titokban, s csak következményeit látjuk. És a „lelkiismeret k hője“ ért hozzá, miként kell olvasóira úgy hatni, hogy e következményekből megborzadjanak, s levonva az eseményekbe burkolt nagy taiiultságot. kerülve-kerüljók a lélek csöndes harmóniájának megbolygatását. Arany eme balladáiban tehát nemcsak, mint a népnek megtestesítője, mint művész áll előttünk, hanem mint emberiség nagy tanítója, aki erne mesteri müvekben fejti ki mély belátáson alapuló élet- philosophiáját, hogy az élet nem végzetesen dulakodó erők színtere, hanem csak alkalom kötelességének teljesítésére. Aki ez utóbbi nézetet tartja szem előtt, annál nem zavarhatja meg rendetlen vágy az ég felé néző lélek egyensúlyát; az eléri a „földön elérhető legnagyobbat: a megelégedést.“ De aki önzése elé nem állítja a kötelesség gátjait, iszonyatosan megbünhődik. Megértjük nagy lelkét, s tanulgatni járunk hozzá az. élet borusabb napjaiban. És még sok nemzedéknek lesz ő tanítómestere, mert, mint Riedl mondja: „palotáink romba dőlhetnek, hi- daink megakadhatnak ; a múlandóság e sok jelensége közt a Duna tán ismét medret cserél; erdők zúghatnak, ahol előbb tavak villogtak: Arany megmarad, mig a magyar nyelv, — mint Magyarországnak lángelme és költészet ihlette ! kifejezője. merre járt, milyen jóléti és városfejlesztő intézményeket látott, hanem egyszerűen arra az álláspontra helyezkedik, hogy a speciális magyar viszonyokra a lülföldi intézkedések, intézmények és tökéletes berendezése nem alkalmazhatók, a másik része viszont nem is taríja szükségesnek, hogy külföldi tan dmányutakat végezzen, vagy külföldi dolgokat legalább könyvből igyekezzék megismerni, hanem egyszerűen az úgynevezett józan ész kormányzását teszi meg alapelvül. Aki Németjrszágban, Franciaországban, Angliában, Belgiumban, egyszóval a kontinens legműveltebb, legfejlettebb államaiban járt vr.laha, az elismeri azt az óriási különbséget, amely egy német, francia vagy angol vidéki város berendezése és egy magyar vidéki város belső képe közölt fennáll. Ezek a rettenetes különbségek abból származnak, hogy nálunk mindenre van pénz, csak a város belső rendezésére, belső fejlesztésére nincs. Ismerünk olyan magyar várost, ahol már aszfaltjárda van, de vízvezeték még nincs. 1 = merünk olyan várost, ahol ivlámpák égnek az utcán, de ugyanakkor a kórháza olyan, hogy egy járvány esetén biztosan meghalhat a város minden lakosa, a kórház nem bir segíteni rajta. Ismerünk olyan várost ... de mit beszél jünk tovább, mindenki a ki magyar, látja és szomorúan látja, hogy vidéki városaink legnagyobb része, tisztelet a kivételeknek, mindent szem előtt tart, csak a kultúra által parancsolt városrendészeti elveket nem. Megvagyunk győződve róla, hogyha városaink elsősorban nem a külső képre nem a külső megjelenésre, hanem a belső tökéletesedésre, a jóléti intézményekre, a melyek közé a vízvezeték, a kórház, a tüz- lendészet és sok más hasonló dolog tartozik, fektetné a fösulyt, nem volna sem alföldi árvíz, sem gyöngyösi tűzvész. Ezeket a tanulságokat a gyöngyösi tűzvészből elsősorban a most szerveződő városi pártnak kellene levonnia. Ne politi záljon a városi párt, ne a politika berkeiben való tájékozódás és elhelyezkedés le gyen az eisö célja, sokkal fontosabb, ha a magyar vidéki városok igazi, helyes irányban való fejlesztésének dolgozná ki nagy- és célirányos j olitikáját. HiH & ív. Doktorrá avatás „sub auspiciis regis.“ Herskovits Mór helybeli lakos polgártársunk fiat Dr. Herskovits Izidort a ki jeleuleg tényleges katonai szolgálatban áll — a kolozsvári Tudomány Egyetem orvosi kara „sub auspi- cius regis“ avatásra terjeszti fel; s igy avatása legkésőbb í. évi szeptemberben lehet, de katonai parancsnokságának halasztást nem engedő válasza esetén e hó 9 én „summa cum laude“ doktorrá avatják. E szép kitüntetéshez őszintén gratulálunk. Körorvos helyettesítés. A nagysomkuti járási íőszolgabiró Dr. Herskovits Izidor orvost a nagysomkuti járásban a 2-ik számú körben körorvossá helyettesítette. A helyettessé kinevezett körorvos az előirt esküt le is tette, állását azonban csak akkor foglalja el, ha a katonai tényleges szolgálat alul fel lesz mentve,