Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1917-05-27 / 21. szám
EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. XV. évfolyam fagysomkal, 19i7. májas 27. KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI Választójogi értekezlet. Nagysomkut és vidékének közönsége az általános titkos választójog kérdésében elfoglalandó álláspontja tárgyában, a folyó hó 20-án délután a l^övarvidéki Olvasókör helyiségében szilkebb körű értekezletet tartott, amelyen jelen voltak ; Qróf Teleki Sándor, Mán Lajos, Pilcz Ede, Jeszenszky Béla, Doros Sándor, La- sin Tivadar, Barna Benő, Dr. Blumenfeld Dezső, Máthé Athanász, Smilovits Mendel, Vámíalvi Sándor, Rosenfeld Ignác, Radó Antal, Dr. Kálmán Henrik és mások. Az értekezlet elnökül közfelkiáltással Mán Lajos országgyűlési képviselőt választja meg, aki az értekezlet megnyitása s a megjelentek üdvözlése után rátérve az értekezlet tárgyára, vázolja a közelmúltban lefolyt azon kül- és belpolitikai eseményeket, amelyek nálunk a választói jog kiterjesztésének kérdését aktuálissá tették. Kifejti a kiterjeszkedés különböző irányainak várható hatását és tárgyalván a magyar országgyűlés pártjainak e kérdésben elfoglalt álláspontját, rámutat azokra a veszélyekre, amelyek a választói jognak egyes ellenzéki pártok által propagált, radikális kiterjesztésével a magyar állam nemzet érdekeit veszélyeztetik. Méltatja azokat a Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő hazafias aggodalmakat, amelyeket gróf Tisza István miniszterelnök ezekkel a tö rekvésekkei szemben táplál és megállapítja, hogy a miniszterelnöknek e kérdésben ismert programmja a magyar nemzet legszentebb érdekei szempontjából méltó az ország osztatlan bizalmára. Az értekezlet ezt a felfogást, pártállásra való tekintet nélkül magáévá teszi és egyhangúlag hozzájárul az elnök áital előterjesztett ily értelmű határozati javaslathoz, egyszersmind elhatározván ennek Írásba foglalását, azon célból, hogy a közönség tagjai, hozzájárnlásuk jeléül - aláírhassák. Ezután kimondja az értekezlet, hogy ezen Írásba foglalt és aláirt határozat az értekezleten felvett jegyzökönyvhöz csatol- tassék és felkéri az eii.-ököt, hogy ennek megtörténte után ezeket a Főispán ur utján illetékes helyre juttassa. A határozat tartalma szószerint a kővetkező ; Az általános titkos választójog kérdésében a képviselőház elnapolása és az azóta megjelent legfelsőbb bizalmi ny ilatkozat óta a vármegyék, a városok és a különböző társadalmi egyesületek sietnek e kérdésben állást foglalni. A Rővámdék közönsége pártállásra való tekintet nélkül, méltányolva az ország miniszterelnökének, gróf TisZá Istvánnak hazafias aggodalmait, bizalommal az e kér désben elfoglalt álláspontja iránt, a Ulászló jogot csak azon keretekig tartja kíterjesz. tendónek, amig az a magyar nemzeti érdékeket nem veszélyezteti. A hadirokkantakat és családjukat, továbbá a hadiárvákat és hadiözvegyekét gondozó szervezet. 5. §A hadigondozó tisztre alkalmas szeihályok összeírása. A h'digondozói intézmény első szervezése alkalmával a hadigondozói (pártfogói és tanácsadói) tisztségre alkalmas és arra vállalkozó személyeket közsegenkint (varosou- kint) össze kell Írni. Az összeírást a főszolgabíró (törvény- hatósági és rend. tan, városokban a polgár- mester) elnöklete alatt a főispán által kinevezett 3—6 tagból álló összeíró bizottság végzi, amely a hadigondozói tisztre alkalriiks és arra vállalkozó férfiak és nők lehófőieg teljes névjegyzékét sürgősen elkészíti. fr A „KOVAHVIDEK“ TABCAJAEsetek Irta: Aranyi Lipót. (Anekdota javított kiadásban.) A meteorológia nem jósolt semmi kiilönöseb* bet folyó évi október hó 15 ik napjára. És csakugyan szép derűs, egyenletes őszi nap örvendeztette meg a sétálókat. De ón nékem kivételesen elsőrendű kritikus napom volt. A Váci-köruton találkoztam Keszler József urambátyámmal, a kitűnő színházi kritikussal, Sut megszólítással tüutettem ki. Példátlan önfeláldozással egy harmadfél óra hosszáig tartott cercie-vel jutalmazott meg. Ez azonban csak olyan ambuláns cercle volt. Hírneves Írónk ugyanis meghívott engem tüntető sétára a központi vásár- csarnok tájékára, a hol a Duna partján akkor, háború nem lévén még, jámbor bolgár népföikeiők és lefekvők árultak kertészi remeküket: a színben és, kvalitásban egyaránt pompás paprikákat, salátákat, répákat, kalarábókat és egyéb olyan hasznos és vagyonthozó földi jókat, a miknek az anyaföldből való elővarázsolására a magyar nép túlságosan — jogász nemzet. Nagy örömmel láttam, hogy Keszler József a művészet kertjében iniranzigens, gyomláló, nyeső — bár nem ollóval dolgozó — öreg mester, minő egészen már kritikus a természetnyujtotta, az egyszerű, kérges tenyerű emberek szorgalma utján kihozojt produktumokkal szemben. A minő szigorú, szókimondó az esztétikai és művészi elvek védelmében és a nem művészi és az inesztétikai jelenségek támadásában, éppen olyan gyöngéd, szinte gyermeteg kedélyű az utca kövezetén elhelyezett kertészeti mindenfélék szinpompája, külső reprezentációja és belső értékének magasztalásban. Ilyenkor a komor, mélyen szántó jeles müitész afféle ifjú és bohó nyári kritikus, a ki a budai nyári színházban lelkesen magasztal minden domborítást, a mit gukker nélkül is észrevesz. Do Keszler nemcsak gyönyörködött, hanem vásárolt is. Valameny- nyi zsebe tele volt retekkel, paprikával, körtével, almával. Megelégedéssel konstatálta, hogy künn a Duna partján minden jóval olcsóbb, mint benn a városban. Helyeslő boliníással vettem részt örömében és elhallgattam azt a külön véleményemet, hogy mindezt a Lipótvárosban is megkaphatta volna darabját néhány fillérrel drágább áron és akkor nem fogasztott volna el ez a bevásárlás harmadtól órai időt. De nem szóltam semmit. Fájdalom, ama délelőtti szép napon az idő mi kettőnknél nem volt pénz. Illetőleg csak magamról szólva: időm volt bőven. Pénzem kevesebb. Bucsuzásra kerülvén a sör, fáradságomért egy őszintén nagyra nőtt paprikát kaptam a tanár úrtól, mint tiszteletdijat. Nyomban viszonozni óhajtván a figyelmet, úgynevezett mulatságos esetet beszéltem el Keszlernek, a legnagyobb anekdotaelbeszélőnek. Inkább büntetés az, mint figyelem, a a mikor valaki Keszlernek anekdotát akar elbeszélni. Először, mert Keszler az első szavaknál már tudja az anekdota pointjét, másodszor, mert az előadás mikéntje dolgában senki meg nem közelíti Keszler Józsefet, a kozört és az imitátort. Azt ugyan nem merném állítani, hogy Keszler József anekdotázás közben éppenséggel annyira meg van ihletve és a benső lelki tűz olyan nagy mértékben tükröződnék vissza nála, mint például Pro- hászka Ottokárnál és hogy olyan ünnepélyes volna, mint Apponyi Albert gróf, de hogy közvetlenebb minden más embernél, azt merem Kész-, ler József tanár úrról állítani, még ha sajtópört is indít ezért. Denikve a következő esetet beszéltem el ! neki: — Egy reszketős kezű és lábú, idősebb miniszteri tanácsos jelentkezett egy orvos speciális- tánál és igen adakozó, szaggatott szavakkal ádta elő kívánságát. A párbeszéd a következő volt : A tanácsos: Kerern orvos ur . . . az ön'ta- nácsát kérném , . . a velem egykorú, ugyanegy Előfizetési ár: Egész évre . . 8 K Negyed évre . 2 K Fél évre . . 4 K Egyes szám ára 20 fiit. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, íeleki-tór 484 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.
