Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-21 / 3. szám

1

tf fj

XV évfsiyam Nagysomkut, 1917. január 21. 3-ik szám

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNY*.

Előfizetési ár:

Égési éri# . . 8 K Negyed évre . 2 K Fél évre . . 4 K Egyes szám ára 20 fill.

TI--------------^

A nélkülözhető cikkek.

A magyar kormány az elmúlt héten egy rendeletet bocsátott ki, amelyben eltiltotta az úgynevezett nélkülözhető cikkek behozatalát. A rendelet célj a kimondottan a valuta-javítás. Valutánk ugyanis olyan erős disxparilásban áll még Németországban is, hogy csak azzal lehet valamiféle javulást elérni, ha megakadályozzuk, hogy külföldre igen sok pénz menjen ki. A kormánynak ez a nemes és szép intenciója amelyet a rendelettel követ és nekünk kénytelen kelletlen bele kell törődnünk. A rendelet sok olyan cikket sorol fel, mint nélkülözhetőt, amely cikkeket valóban nélkülözhetetlennek tartottunk volna ez ideig, azonban a háború sok mindenről leszoktatott bennünket, kell tehát, hog> beletaláljuk magunkat ebbe az i.ij helyzetbe is.

Tudjuk nagyon jól, hogy népünknek és társadalmunknak, amely a győzők telkivilágát éli és jogosan éii ezt, hiszen az entente jegyzéke is elismerte, hogy a jelenlegi hadihelyzet bennünket mutat győztesnek — nehezére esik olyan rendszabályokat elfogadni, amelyek most a háború harmadik esztendejében, amikor valóban már nagyon közel állunk a végső diadalI „KOMPÉ“ TÁRCÁJAA magyar szent korona.

A «okát emlegetett koronáról, hiányos tudásainkat moat van legjobb alkalmunk kivőviteni. vagy másik politikai párt a célból, választottját megkoronázza.

Többször vándorolt külföldre koronánk, igy pld. volt Becsben és Prágában is és csak a koronázások hozták haza Pozsonyba. Akkor t. i Pozsony volt a koronázási váró?,

A 48—49-es szabadságharcban a koronának teljesen nyoma veszett. Dacára a legszorgosabb kutatásoknak, nem sikerült megtalálni sehol sem. 1853-ban egy névte en levőiből megtudják, hogy Orsován van elásva. A nyom alapján sikerült is megtalálni nemcsak a koroeát, hanem az összes koronázási jelvényeket ogy rozsdás vaslá dában. A koronát újra Bécsbe vitték és csak 1867- ben hozták végérvényesen Budara Ferencz József királyunk megkorouázására. Azóta Budán őrzik a várpálotában és ott aludla majdnem öt évtizedes álmát a szent korona, miglon 1916. december 30-án ott tündöklőit régi fényében és teljes pompájában szeretett uralkodónk! Károly király homlokán.

Főszeitő: Pilcz Ede.

Felelős szerkesztő : Barna Benő

ifc—! ii Tf VT ■ n. ■ VdH

«.. . o - , • - • ‘ 1 • “•

hoz, éreztetni kezdik velünk a , háborúi nélkülözéseket, a háborús megszorításokat.

Mert ami eddig volt az még valösá gos aranykor volt ahhoz képest, hogy a háborút viselő többi országokban milyenek voltak az állapotok. Hogy Magyarország valóban lejjel mézzel folyó Kánaán, az csak most a háború folyamán derült ki valóban. Ebb n az országban még eddig minden volt, amire nemcsak szükség volt az embereknek, hanem ami luxuscikk, fö lösleges szórakozás és Ínyencség is volt.

Kétségtelen, hogy ez az állapot joggal szemet szúrt szövetségeseink, amelyek közül különösen Németország népe hősies energiával, türelemmel és kitartással fogadta a különböző terhes és nehéz háborús rendszabályokat. Ez volt tehát a legelső és egyik fontos oka ennek az uj tilalmi rendeletnek. Emlékezzünk csak visz- sza, nemrégiben az élelmezési hivatal elnöke, báró Küdhy Lajos engedélyezni akarta a zsemlyesütést és akkor a kormány azzal utasította el az idevonatkozó javaslatot, hogy a szövetséges államokban is el van tiltva, nálunk sem lehet megengedni.

Ugyanez á helyzet a nélkülözhetetlen

Szírkesitőség és kiadóhivatal: Nagy80mkut,T«l«kÍtér4*4 Telefon szám 2.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

; )i.' í

külföldről jövő cikkekkel. Akkor, amikor Németországban mindennek, igy a «züvet- nek és egyéb iparcikkeknek a fogyasztása is szabályozva és korlátozva van, nálunk ez iparcikkeket mindenki vásárolhatta, bármilyen mennyiségben és ami a tegföbb, bármilyen árban.

Ez okon kívül azonban volt egy másik nagyon fontos oka akormáuynak, hogy ezt a rendeletet meghozza. Tekintettel arra, hogy Ausztria-Magyarország ma a iegna- gyobb mértékben rá van utalva Németország iparára és kereskedelmére, tekintettel arra, hogy onnét kellett iparcikkeink legnagyobb részét behozni és igy rengeteg nagy összeg mint ki külföldre, a pénzünk értéke a német pénzzel szemben rengeteg veszteséget szenvedett. A magyar pénz értéke mintegy huszonöt százalékkal csö.x- kent a háború alatt a német pénzzel szemben. Ez egyrészt rettenetes drágaságot ságot idézett elő minden ^téren, de másrészt egyenesen veszélyes előkészilet a jövő békés gazdasági életére, mert a disz- paritást igen nehéz kiegyenlíteni Hosszú éveken keresztül. Már pedig Magyarországnak, a magyar iparnak, kereskedelemnek és termelésnek egyéb munkája lesz a háború után, mint adiszparitás kiegyenlivelósben leszámítolták, a maradékot pedig a tulajdonos javára tudtán be, aki e felett szabadon ren- delkezhetett. Ezekből az illető.tulajdonos más községek magtárai javára is átutalhatott anélkül, hogy a gabonáját kivette, s az illető községbe átszállította volna. Ugyanez volt itt az eljárás, ami- nőt ma giroszámlázásuak nevezünk.

A városok ellátására élelmiszerekkel nálunk csak a háborúban kerültt«or. Ezzel szemben Alexandriában már a ptolemacusok idejében volt specialis hivatal, a ueiynek az volt a feladata, hogy a világváros lakóit kellő időben a elegendő élelmiszerekkel lássa el. A római időkben minden gan fővárosban volt ilyen élelmezési hivatal, amelynek működési köre kiterjedt az egéaz fővárosra. Az élelmezési hivatal városi hatóság volt ugyan, de alá volt a gau vezetőjének, tehát az állami hatóságnak. A gau vezetője kötött szerződést a ser- téstenyésztőkkel a városi lakosságnak sertéshuseal való ellátása céljából. Ezek kötötték meg aztán a szállítási szersődáseket, hogy a városok lakosságának ellátását az egyes cikkekből biztosítsák Egy ilyen szerződés alapját képezi a következő ajánlat Krisztus után 327-ből: „Flavius Thenyda« logistnak. Feladó Aurelius Nilos, Didymos fla Oxyohynohosb )1 tojáskoreskedő, Ezennel kijelentem miközben leteszem a császári esxüt, hogy a piacon nyilvánosan tojást akarok árulni, a megnevezett város javára nap mint nap megszakítás nélkül, S ne legyen nekem megengedve, hogy kéz alatt vagy otthon árulhassak.“ Mintha bizony ez a régi ezerévesnél jóyal öregebb papirusemlék ma sem múlta volna idejét.

I

Gabonaközpont és élelmezési hivatal 2000 év előtl.

Fr. Preisige tanár a Taubn«r-féle gyűjteményes munka: Aus Natur und Gsisiaswslt egyik füzetében érdekes tanulmányt irt a régi egyptomi életről. E tanulmányból valók az alábbiad :

Gabonatermésűnk a gabona és élelmiszerellátásunk mai egységes vezetése sokaknak figyelmét felkeltő régmúlt idők hasonló szervezetei iránt. Mindenki elótt emlékezetesek még azok a rendszabályok, amelyekre az ó-testamentomi József E;yptomban reá bírta a Faraót. amikor neki ál. mát megmagyarázta. A p tpirusok sok otyan régi közigazgatási rendszabályról beszélnek, amelyekben lehetetlen, hogy meg ne lássuk azoknak e rendszabályoknak csiráit, amolyek ma az élelmiszerellátást oly hatalmas szervezet utján biztosítják . . .

Egyptom gazdagságának föforrása a gabonatermelés volt. A gabonatermelés volt az adórendszer alapja, Ezzel szemben az állam volt a Kr. e. és utáni időkben a gabonauagykereskedő, ö szállította a rengeteg mennyiségű gabonát Alexandrián át külföldre. Ez egészen természetes is volt így. Amikor a lakosság adóját nem pénzen, hanem gabonában fizette meg. Mindenik faluban volt egy állami magtár, nmelynek vezetését ssímos hivatalnokkal a m igtárigazgató látta el. Esőkbe szállították be az összes gabonatermést anélkül hogy tulajdonosaik szerint etkülönitették volna a terméseket egymástól, s esupán a raktárkönyvbon jegyezték fel az egyesek tulajdonát képező kvantumot. Ékkor aztán az egyssek adójárulókát a köny-