Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1917-05-06 / 18. szám
L KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Főszerkesztő- Pücz Ede S«.rkeszt5ség> kiadóhivatal:Nagysomkut,Teleki-tér464 . ‘ * Telefon szám 2. Egész évre . . 8K Negyedévre . 2k Felelős szerkesztő: Barna Benő MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Fél évre . . 4 K Egyes szám ára 20 fill. Segíts magadon . . . A háború nem annyira uj problémákat vetett fel, mint inkább a régieket állította rikitóan éles világításba. Nagy izgalmakban a szervezet fokozottan érzékeny, s a társadalom is az állam is ugyanezt a fokozott érzékenységet mutatják a háború izgalmában. Amit eddig elhanyagolható, elfeledhető bajnak éreztünk, az most fenyegető válságként jelentkezik és csak rajtunk múlik, hogy ezek a válságok üdvös segítő munka ösztönzőiként a jövő nemzedékre hasznosakká legyenek. Ha nem tétlen lemondással és nem csüggedten nézzük a feltáruló veszedelmeket, hanem a leg isebb gyanús jelre készen állunk a megismert baj okait irtani, akkor szinte emberfeletti erőfeszítésre szánakozunk ugyan, de egyut* tál a küzdő és vérző katonákéhoz méltó nemzetmentő tevékenységre is. Most kezdjük érezni például, hogy a nemzeti vagyonok milyen tetemes része az állatállomány, s amidőn egyrészt annak fogyatkozása megriaszt, másrészt an ak a gondolatnak kell bennünk feltámadnia, hogy mindenki, akinek módjában van, köteles a pusztulás megakadályozásán és a fogyaték pótlásán munkálni. Isten segítségével közeledünk a békéhez, ami nemcsak gyönyörű és szent ünnep lesz, hanem uj és heves gazdasági krízis, amely az értékek újabb eltolódásával fog együtt járni. A nagy készpénzböségntk böjtje következik és az ingó és ingatlan vagyon minden fogyatéka sokszorosan érezhető lesz megint. A konjunktúra esetleg katasztrofális hirtelenséggel szűnik meg és a kockázatra könnyedén hajló gazdálkodást megint a szilárd árakra és a szabályozott fogyasztásra alapuló szolidság és a börzei arányokat a több munka és kevesebb haszon szerényebb méretei váltják fel. Egy szép napon megint arra ébredhet a magyar paraszt, hogy jószága olyan lényeges része vagyonának, amelynek elveszítése tönkre teheti és már most nagyon okos dolog volna, ha az arra hivatottak, főként a közigazgatás emberei a hovatovább mégis közeledő békére igyekeznének szervezni a népet, a konjunkturás farsang böjtjére előkészíteni és visszaigazi- tani gondolkodásukat a szolid gazdálkodáshoz, amelynek az állatállomány egyik nevezetes eleme. Azt kell megértetni a néppel, hogy háború után olyan viszonvok következhetnek és pedig esetleg igen hirtelen átmenettel, amely viszonyok között egy elhullott tehén vagy sertés árát nem lehet többé játszi spekulációval tetejezve behozni, s amikor az igy előállított vagyon- beli fogyaték megint érzékenyen elbillenti a parasztgazdaság egyensúlyát. Ha ezt megérti a nép, akkor készen lesz a talaj az állambiztositás mozgalmának, amelyet az illetékes kormány fontos állami érdeknek jelölt meg, s amelyet egyelőre altruista szövetkezetek, a Magyar Kölcsönös Állatbiztosító Társaság és a hozzátartozó községi szövetkezetek igyekeznek megvalósítani. Minden magyar falunak kell egyiken állatbiztosító szövetkezet, amely, hogy a parasztgazdát éppen a béke első váltságos éveiben menthesse meg a kockázat egy részétől, már most szervezendő, esetleg kényszerítő eszközökkel is és amig egyrészt a néppel közvetlenül érintkező közigazgatási tisztviselők rábeszélés, tanítás, felvilágosítás utján a lelkeket preparálják, másrészt a megyei hatóságok kőtelezővé tehetnék legalább a községek tulajdonában lévő apaállatok biztosítását, ahogy pár vármegye már meg is tette. Ezzel példát statuálnának és megvetnék alapját a községi szövetkezetnek, amelyet a közigazgatás községi vezetői könnyebben tudnának megszervezni, ha a község példája bizalmat keltene az uj intézmény iránt, s addig is, amig az államnak módjában lesz a maga hatalmas aktivitását erre a térre is kiterjeszteni, ezeknek az altruista társadalmi szervezeteknek okos támogatásával épp.-n a közelgő válságos napokra erős támasztékot teremthetne a népnek a jó közigazgatás a mely akkor jó, ha nemcsak végrehajt, hanem iniciál is. A lŰVÁtmiliír TÁHCÁJáKatona otthon. Az Erdős-Kárpátokban. Az állóharcnak meg vannak a maga külön törvényei, meg van a maga külön gyakorlati szabályzata, áruit ismerjük be — jóformán teljes egészeben a háború és a háborús tapasztalat teremtett meg. Ezek közölt a szabályok között a legelsők egyike, — ahol lehet, pihenést, üdülést, szórakozást nyújtani a katonának. Elvinni pár napra a frontból, ágyra fektetni, kivenni kezéből a puskát és helyette újságot, könyvet adui neki. szórakoztatni muzsikával, mozival, akármivel, pihentetni, felfrissiteni. Nem hiszem, hogy ezt a berendezkedést a manőverek ismerték volna és nem tudom, mit szokott volna H. vezérkari százados, ha a béke esztendejében kapja vaia a feladatot — ösz- szefogni a doktorokkal és egy katona-otthont teremtem. És most egy parancs ment ki, szekerek jöttek és mentek pár hétig, emberek dolgoztak, egyszer egy kantinost kellett bejelenteni, másszor egy mozi gépészt és egy szép fagyos januári napon a , . .*ik hadosztály katona-otthona megnyílt. Talán valamikor békés esztendőkben téli sport-telep lesz belőle vagy szanatórium és akkor teljes joggal fogják tudatni róla, hogy „vadregényes fekvésű, ozondus levegőjű fenyves“ középé11 fekszik. Való igaz. Lenn a völgyben lassú folyással veri magát a jégtoriaszok közt át a Beszterce vize, fenn a hegyoldalban 5 emeletnyi magasságú, sudár, karcsú fenyő, méteres hó mindenfelé, puha, süppedős, szinte hívogató kárpáti hó. A Besztercén hid vezet keresztül, fenyőfákkal szegélyezve. A hid előtt cifra, nagy kapu, fehér kórgü nyírfából összeszerkesztve. Rajta a szanatórium cégtáblája: „A . . .-ik honvéd gyaloghadosztály Katona otthona.“ Es mellette természetesen a hadosztály elmaradhatatlan jelvénye, két keresztbe fektetett babérkoszorus fokos. A hadosztály szanatóriumának kapujáról a mi tábornokunk dehogy is engedné el a fokost, A hídon túl barak-tábor, felvételi iroda, ruhatár, ahol az üdülők a hátizsákot, puskát, szépen lerakják számozott helyekre, hogy a 7 nap befejeztével megint elvigyék. Fürdő, a tiszteknek nagyszerű fakádak, a legénységnek melegvizes zuhany. Borbély-műhely, a falon „Fliegende“ és „Borszemjaukó“ helyett képes levelezőlapok vannak kiszegezve, de stillszerüség kedvéért szappan reklámok sem hiányoznak. Legénységi ebédlő és társalgó, roppant nagy tég- iakályhákkal, legyalult asztalokkal, újságokkal. Konyha, téglapadlózat. Ragyogó tisztaság, kantin, ahol kapható cigaretta, dohány, fogpaszta, papucs, bajuszkefe, szóval minden amit a '‘harcban kimerült vitéz megkívánhat, beleértve a szalonnát is, amely utóbbi olyan gyönyürü fehér darabokban terpeszkedik a polcon, hogy minden pesti háziasszony szive megtelne keserű irigységgel, ha látná, A szomszédban füstölik az oldalast. Gyerünk tovább, a harctéri szanatórium fénypontjához, a mozihoz, meri ez is van. Elkeresztelve még nincs és a név fölött heves- vita folyik, de a nagy lokomobil már benne ál), a dynamó is, A vetitő-góp Pathe gyártmány. A moziban villanyos világítás, podium és Orchester, mert itt kabaré-előadások is szerepelnek a műsoron. A gépeket és filmeket a hadsereg parancsnokság szerezte be és bocsájtotta rendelkezésre, és a roppant nagy ládákon mindenütt ott áll: „Feldkino No . . .“. A tiszteknek páholyuk, hátul, mint minden valamirevaló moziban, És tér-
