Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-01 / 13. szám

április 1 kövaryidek 2 meghatározása alá csöböröket szabad kész­let tekintetében az átvételre való bejelentés köielezettsége alól mentesül. Azokat a bőröket kivéve, akiknek egy heti bőrtermelése az 1. §. meghatá­rozása alá eső bőrökből átlagban 400 da- labot meghalad, larki eladhatja bőrkész­letét. A jelen közleményt jövó héten folytatjuk. Hogyan irtsuk a kártékony hernyók áttelelő alakjait? Ellenben a g apias pille taplószinű to­jást egyszerűen, K-K«Hu.juk a fa derekához, közel tartott valamely edénybe vigyázván arra, hogy a lehulló tojás földre ne hull­jon Vagy egyébként szanaszét ne peregjen ; mert a földre hullott tojásnak tavaszig leg­többször semmi baja nem történik s akkor a hernyó minden baj nélkül kibujhatik be­olt*. Éppen úgy van a dolog a fa derekán js egytbütt szétpergett többi tojással, rí gyha lepketojásokat az összes gyümölcs­tál rol mind egy szemig leszedtük, akkor aiohdt nyílt tűzön kell elégelni. Ha sok völlig e tojásból, aknor az eltüzelés csak apraiiaént törté.íjék. Mert ha sokat tennénk belőle a tűzre, az felrobband es sz Hvetné áo összes petét s akkor a peték összesze­dje újabb munkát adna nekünk. Éppen e veszedelmes robbanás miatt nem szabad i iepketojást sem a kályhában, sem a konyha tűzhelyén elégetni. Ugyancsak a téli hernyózas dUalmá- vöí nitg kcii gondosan takarítani a lak duwaát is \f ' idozó kéreg, valamint a ta dereKai lkju.o mohi és zuzmó alatt temérdek sok apró ellen>e& «anyázik, a mely mind a gyümölcsfát és annak termését bántja. Ta Kariig ük tehát ezt a felesleges kérget es casonlokepen a mohát és zuz­mót is le! És ha azt még ősz fotyamán nem tettük, akkor okvetlenül a hernyózás alkalmával el kell távolítani a gvümöics- i fák száraz ágait és száradozó ághegyeit is. Hasonló gondunk legyen arra is, hogy a i tavasz elején, de okvetlenül még a fák uj fakadása előtt kitakarítsuk a gyümölcsfák derekának tövét s általában a gyümölcsfák aljat is. össze kell gereblvélni s el kell j innen távolítani mind a lehullott lombot. Ez az eltávolítás azonban ne csak az legyen, hogy a száraz lombo s ag örmeléket a j I kert valamely zug iba hordájuk s a nyá 1 ron at ott hagyjuk. Nem I Ezi ne tegyük, meri az seumiv i se n volna jobb annál, mmtha a lombot lönoi hegyén, a fa alatt hág tűk volna meg Az összegyűjtött régi lombot, halmot legjobb, ha kissé megszik­kadt, mind tisztára eltüzelni; akkor bizlo- sak lehetünk arról, hogy mindaz, a mi benne rossz és vészihozó volt, valóban el is pusztult 1 Ámde ne higyjük, hogy a befejezett téli hernyóirtással letettük már mind a gon dunkat. Az korántsem úgy van! Hiszen a »kis hernyóíéstkek« közül, valamint a gyű­rűs pille tojásgyürüi közül is egyik másik rajta maradhatott a fánl Ebből bizony a szép tavasz elején csupa életre való hernyó bújik ki. Ezt tehát csak utólag irthaijuk, még pedig akkor, a miko*- április havában észrevesszük, hogy a gyümölcsfák egyik másik ágán a ievéizet veszendőiéiben van és napról napra kevesbül. Az ilyen hernyos agrészt legjobb azon melegeben levágni s a hernyókat összetiporni, még mielőtt azok | szétmásznának és nagyobb kárt tennének. I Ugyancsak ilyeü vövidesen és Hama­rosan el kell bánnia pókhálós hernyókkal is. Ezek első esztendőben rendszerint csak itt-ott, egyes szétszórt pókhálós fészkek­ben mutatkoznak; Következő tavasszal szá- j sereg kötelékébe lép-:,t, Csakhamar ludwigsburgi hadi iskolába keni «,, .*u miun 1858-ban a nyoica dik wdritembergi gya«o0ozrcdntz nevezték ki had­nagynak. Azonban rövid idő alatt felismerték, hogy a műegyetemen szerzett ismereteit más téren joó- ban lehetne értékesíteni. Ezért mar a következő övben Ulmba a katonai mérnökkarhoz vezényel­ték. Itt sem maradt soká, mert néhány hónap múlva a vezérkarhoz osztották be. «amikor 1863 ban Amerikabau az északi és da.« aiiau ok között kitört a háború, nagyszerű aiaaiom kínálkozott neki arra, hogy a béke tdeje- ot- , gy «rangú katonai szolgalatot harci tevékeny, seggei csué.je fel. Szabadsagot, kert, Amerikába u.a-jn, az északamerikai államok seregebe le­pd« Szamos ütközetben vett reszt és külöuösen azzut tüutate *n magát, hogy mint lovasjarőr gyak­ran döntetve lei az ellenség hadallasait. Egy alka­lommá csak úgy tudott meg . enekülni a fogságba «, hogy a folyóba vetoue inadat, es mivel kuniul úszó von, villámgyorsan juiO-.t át a túlsó partra. A rikai tartozaodása alatt történt vele az a u: vezetes esemény, amelynoK akkor tálán nem tuiojuouitott nagyobb jelentőséget, de amely uagy beiolyassai volt későbbi lörekve «eire. Abban az időben * háborúban a hadseregen alkalmazni kezdten a r-. ötélen feleresztett, úgynevezett allé »cfcteombö a: íz ellenség mozdulatait ügyelték g, kérnie m Ilyen módón az ifjú Z ppeliii csuk > .tét v.:« a hadviselésnek ezzel az u, .«zkozzel, Uc maga is többször fel- szállhato’t A b.. . háború gyorsan befejeződött és bár szívesen maradt volna továbbra is a harci *aj középpé, mégis haza kellett indulniai. Otthon az 1866-ík esztendő ismét háborút hozott, amely­ben szinten felderítő lovasszolgálatra rendelték. Egyik feiuaiitő útja a württembergi hadosztályt megmenti attól, hogy az ellenfél körülzárja, de ekkor maga majdnem éietevd fizet és ismét az úszásnak köszönheti megmenekülését. Ruhástól fegyverestől átúszta a Majna folyót és mivei elkapta a víz sodra, szime ájullan jutott parira. Néhány évig azutan uem hallani róla, de a német-francia háború 1870-ben ismét a harctérre szólítja. Ekkor egyszerre a hírnév szárnyaira kerül. Nyomban a franciák hadüzenete után, 1870 julius 24-ón egy kis dragonyos lovascsapat — öt tiszt és négy közlegény — indul útnak, hogy át­lépje és kikémlelje a francia határt. A württem­bergi lovasdandár vezérkari századosa. Zeppelin kapitány volt a parancsnok. Az első feladatuk az volt, hogy a francia Lauterburg helyőrségét meg­rémítsék, az előőrsöket lefegyverezzék, azutau to- vábbszáguldjanak az ellenség felderítésére. Az üt­jük Sulzba, majd Wőrthbe vezet. Dél felé a lova­kat pihentetni kellett és ezalatt a járorcsapatot két francia lovas lepi meg. Az egyik megsebzi lándzsájával Zeppelin lovát, mire a kapitány kard­jával ketlehasitja a franciát, harcképtelenné teszi a másikat is, akinek aztán iovára kap. A két íran­dó zsebeiben talált rendkívül fontos iratokkal egy hadnagyot visszaküld, a többiekkel lovabb vágtát. Kis ( dei kunyhóban töltik az éjszakái. Hajnalban folytatják útjukat az ellenséges «őrületen. A nyári nap sugarai perzselően sütnek, a hőség elviselhe­tetlen. A lovak kimerültek, meg kelleti .«issó állap dui. A pihenésre egy kis tanyát választót, tak. Azonban a német járőr jelenlétét« elárulták ég műk már növekedik, mig aztán harmadévre számuk annyira megszaporodhatik, hogy e parányi hernyók hálója bevonhat egész gyümölcsfákat. Az ilyen pókhálós gyű mölcsfa azután lombját rövid egy-kát u p alatt teljesen elvesztheti, mert a hálóoau tanyázó sok apró hernyó tisztára fölfalj * azt. Ennek a kis pókhálós hernyónak p dig szintén csak úgy lehetünk urai, ha a/« már akkor irtogatjuk, mikor csak mutatkozó félben vari. Irtogassuk is ám a hernyókat szorga másán! Mert nem az a jó gyümölcsker­tész, ki sok gyümölcsfáján kevés gyümöl csőt termeszt, hanem az, a ki kevés, de jól gondozott és annak rendje és módja szerint ápolt, férgektől megóvott fáján sok és szép termést tud felmutatni. És a jól ápolt néhány szilvafa bizony­bizony többet ér a magára és férgekre hagyott ötven-hatvan holdas szilvás er­dőnél ! H 1 H E K Közgyűlés. Nagysomkut község, kepv selőtestüiete ma délelöu 11 órakor a köz ségháza tanácstermében rendkívüli Közgyü lést tart, melynek tárgyai a következő: 1. A vármegyei közigazgatási bízón Ságnak 166,917. kb. sz. határozata, m ív szerint felhívja a közönséget, hogy a g:«.- dasági iskola a Minisztérium állal ná váhagyatott tervek szerinti íelepitéserő községi és leányiskola alap felhaszna itt -í val gondoskodjék. 2. Az állami iskola gondnokságának átirata az állami iskola telke kenteae nett kijavítása iránt. 3. Községi jegyző előterjesztése se*, j munkaerő Kirendelése és annak járandó saga megállapítása iránt. az utakou franeia lovasvadászok; portyáztak, hogy a vakmerő dragonyosokat elfogják. Tizennyolc lo­vas a tanyára támad, összecsapnak és a harcban Winsloe hadnagy meg egy dragonyos — a nagy há­ború eiső áldozatai — elesnek. A kis nemet csapat megsemmisül, tagjai ki­sebb nagyobb sérülésekkel fogságba jutnak, csak Z;ppeliu menekül meg azzal, hogy a francia csa­patot vezető őrmestert lelövi, felugrik a lovara és elvágtat rajta. Közben újabb francia csapa« érkezik, Zeppelint üldözni kezdik, mégis síké rül az erdő sűrűjében eltűnnie. Lovat fanoz Köti, maga pedig egy másik fára mászik, ahol óra«ai tölt, amig — mint mondani szokták — megtisz­tul a levegő. Két nap és két éjjel lovagol aztan, magara hagyatva, az ellenség földjén, állandóan kémlelve, hogy mennyire terjed mar a fraucia csapatok felvonulása. Mivel pedig rejtőzködve ke« lett haladnia, alig jutott ételhez. Két nap aiau csak egy ital tejet ívolt, azt is úgy, hogy egy nyajörző francia pásztorral a sisakjaba fejeUe. Te« kepe elveszett ós tájékozódni sem tudott. Gyá­rán közveilenül az ellenséges tabor mellett kell-1 elsuhannia, de végre mégis eierte a határt. Mag menekült. Kalandjának eredménye jelentős voll. A/ eiső német állomásról táviratban jelenthette, iw.y a franciáknak Elszászból (amely akkor meg a* franciáké volt) a píulzi grófságba es a badom nagyheicegségbe vart betörése uem fog meg­történni, mivel a francia csapatokat még össze sem vontak, Hagenau es Wörth Között pedig egyál tatában nincs ellenség. Ennek a jelentésnek Kö­szönhették a németek a wsissenburgi és woithi csaták diadalát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom