Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1917-12-30 / 52. szám

XV. évfolyam

KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Jíagysomkut, 1917. december 30. 52

> ' "74 5 6 7 8 t

Előfizetési ár:

Főszerkesztő; Pilcz Ede.

Egész évre . . 8 K Negyed évre . 2 K Fél évre . . 4 K Egyes szám ára 20 üli.

Felelős szerkesztő: Barna Benő

Swrkwztőség .és kiadoWvaui: Nagysomkut, Teleki-tér 484 Telefon szám 2.

megjelenik minden vasárnap.

. Ai> k1- *•>*' v ■ * I .C I»

A nők társadalmi tevékenysége a háború alatt.

« -i J • ' l * ■' ’ * 4b %

Irta; Bárczy István.

Budapest fő- és székváros polgármestere.

Az a feladat, a melyet a tiszteit szer* kesztőség volt szives rámbizni, némiképp a krónikás köréne vág. Egyszerűen csak fel kellene sorolnom mindazokat a tevékenységi ágakat, melyekben »honunk szép- lelkü hölgyei« a háborús bajok enyhítésére közreműködne*, s ezzel a rámbizott feladatot igen hálásan már meg is oldottam volna. A nők társadalmi tevékenysége ugyanis a háború alatt oiy sokféle s főként oly leleményes uj meg uj jótékonykodási alkalmak produkálásában, hogy tevékenységük különböző fajtáinak egyszerű felsorolása magában véve is bö anyagot nyújtana nemcsak egy karácsonyi cikk, hanem egy egész karácsonyi melléklet számára.

A mozgósítással együtt, mely hadba szólította katonáinkat, minden külön parancsoló rendelkezés uéiküi ment végbe egy másik mozgósítás: az emberszerető, lelkes, hazafias, áldozatkész magyar női szivek mozgósítása. Társaságbeit asszonyaink, leányaink oly tömegesen vonultak a háborús jótékonyság szolgálatába, hogy talán nincs

egyetlenegy sem, a ki a munka valamely ágazatában ma részt nem venne. Ellenben van egész sereg olyan, a ki számára nincs annyi ágazata a háborús társadalmi tevékenységnek, hogy még valami újat hozzá ki ne találjon.

Passziónak, nemes kedvtelésnek, divatnak nevezhetném, — ha könnyedén elmés- kedni akarnék, — de valójában a köteles- ség'udásnál is több az, a mi hölgyeinket a háborús jótékonyság munkájába vonta. Valami kötelességösztön ez, mely olykor szinte a tudatosság alatt á^ s csak érzi, hogy a mikor mindannyiunknák mindenünk kockán forog, a mikor a vér s az élet árfolyama alászállott: nékik is tenniők kell valamit, nékik is cselekedniük-kell, ha egyebet nem, hát cigarettát tölteni, s lemenni az utcára s teletömni az első szembebiccegó sebesült katona markát.

Ha végiggondolok azon a sokfé'e munkán, a melyet a magyar nők végeztek és végeznek a háború kitörése óta, szinte azt látom, hogy ez maga az okos feminizmus legnagyobb sikere. De egyszersmind Útmutatást is látok d nők jövendő érvényesülésére. Nem a férfi és a nő egyenjogúsítása a fö, hanem a férfi és nő értékének egyensúlyba helyezése. Mert a mit a háborúban a mi katonáink véghezvittek, arra csak

igazi férfiak képesek, de csak akkor, ha leányaink és ^asszonyaink olyan hősies, gyengéd és nemes munkát végeznek, a melyre férfi képtelen.

Az, a mit a magyar katonák és a magyar nők most produkáltak,ennek a háborúnak immár kétségbe nem vonható, meg nem dönthető, el nem homályositható és soha el nem évülő diadala.

Ez a háború valamikor csak el fog múlni, s hisszük, reméljük, hogy Isten segedelmével jól fog elmúlni reánk nézve. De annak a nemes vetélkedésnek, annak a kedves ötletekben oly gazdag s szivjóság- ban, segitókészségben oly áldásos munkának, melybe hölgyeink most tanulnak bele, vége ne szakadjon a háború végével sem. Ha valamire e téren még szükség van arra, hogy ez a sokféle és gyakran talán itt-ott ötletszerűen szétágazó tevékenység szervesebb, rendszeresebb legyen. Mert a háború veszteséglistájának nem azok a derék hőseink az igaz áldozatjai, a kik nyu- goszn?k immár s emberfölötti fáradalmaik után eipihentek a Drina partján, a kárpáti fenyvesek tövében vagy Galicia Orosz- Lengyelország messze vidékén . . . Ezeket már földi gond nem zavarja ... De a kik utánuk árván, özvegyen itt maradtak, a kik

A lliyÍMM“ TÁflCAJA„I5l“-ik Zsoltár,

’ /

1. Uram, már a zsoltárt mind elénekeltük i Dalunk mégse’ hallod: nem engesztelődön Pedig rég a porba, rég a sárba sújtott Apát, anyát, hitvest, tehetetlen árvát,

Bűnöst és ártatlant, szent elfordulásod Borongó haragod 1

2. Uram, a lelkűnkben új zsoltár dallama. Ajkunkon új zsoltár dermesztő hangja kél,

S ha már hangot adtál, meg is kell hallanod Embermillióid hörögve könyörgő,

Egész alkotásod egy jajba olvadó Segélykiáltását 1-V (

3. Végtelen világok örök teremtőjel Talpalatnyi helyén, honnan el nem űzted, Úrrá lett a Sátán az örjöngő földön 1 Gyűlölködést hintett balgatag szivünkbe, Hogy lerontsa végre a Te birodalmad ,.. Törekvése meddő, de, ha le nem sújtod, — Tőled elhagyatva, kárhozatba döntve, Egymást öldökölve, elvérzik az ember,

A Te hasonmásod.

4. Végnélküli menet vonul talpig gyászban, Templomról templomra: Téged keres, Isten! Férjét a feleség, férj a feleségét,

Mátka a vőlegényét, hitét, virágzását,

Anya a gyermekét, letűnt boldogságát, Imbolygó járású, eszelős aggastyán,

Révedező szemmel, csökönyös reménnyel, Gyermbke gyermekét, pajkos unokáját Kéri vissza Tőled 1

5. Uram, Élet Ura! Nem látod a Halál Vérgőzöktöl részeg garázdálkodását ? . ., Uram, Élet Ura! Nem aratsz ott többé,

Ahol a magot is megfojtja a Bánat! . . . Gügyögő csecsemők éhen elpusztulnak, Anyák elsorvadnak: többé sose’ szülnek;

S a fakadó bimbó, a viruló szűz is

Sápad, fonnyad, hervad, — s örök meddőségét Esküvel fogadja!

6. Uram, Halál Ural Haragos Istenünk 1 Ejtsd már ránk egyetlen, kegyes pillantásod 1 Tekints irgalommal, tekints szánalommal, Tekints szeretettel, fényes otthonodból,

Sötét nyomorunkra 1 ...

7. S vagy vesszen el minden, ha annyi elveszett1 Éltető nappalod örök éjre váljon:

Dögvósz száguldozzon; kéneső zuhogjon;

S új Vízözön mossa tisztára a földet:

Hogy vége szakadjon halálnál borzasztóbb Kínszenvedésünknek 1. . .

8. Vagy ragyogjon újra Béke-szivárványod 1 Korbácsoddal űzd el a kacagó Démont! Vessél erős gátat a hömpölygő vérnekl..,

S hadd térjenek vissza, — «kik visszatérnek 2

9. Atyánk 1 csak mi tudtunk kacagni, ■ nevetni; Csak az ember tudott zokogni és sírni 1

S íme, száraz szemm 1 görnyedünk Előtted 1 .. Fia;d, lányaid nem kacagnak többé;

Éltorzult ajkukra már mosoly se téved: Könnyük rég elapad csak hangjuk maradt meg, Csak hangjuk maradt meg,s avval esdve kérnek: Hadd térjenek vissza, — akik visszatérnek 1

10. Mindenható Isten, tőled mást se kérünk,

Csak a mosolyunkat, csak a könnyeinket Adjad vissza nekünk 1 ■

Tudjunk újra Téged reszketve szeretni; Tudjunk újra sí va kacagni, nevetni;

S gyászruhánkat balgán lássuk hófehérnek, Ha majd visszatérnek, — akik .visszatérnek!

11. Ha majd visszatérnek, ak:i< visszatérnek: Templomodba tán a hívők be se' férnek!.. Hozsannázó kürtő*, síp, dob, szerény hárfa, Valamennyi hangszer leikünk eléd tárja!... Hallélu-Jah.

.12. Sir a szent orgona, kacag a cimbalom;

A hegedűk szava ujjongó fájdalom; Harsonák hirdetik a Te igazságod:

Újjá teremtetted a megtért világot I Minden szenvedésnek mindörökre vége:

Örök fény az égben, s köztünk örök békéi .,. . . . Hála-zsolozsmáink trónusodig érnek,

Ha majd visszatérnek, — akik visszatérnek I H Jlélu-Jah 1

Ferke Ágost,