Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-16 / 50. szám
XV évfolyam Jlagysomkut, 1917. December 16, KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKÖTI JÁRÁSI JBGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Főszerkesztő: Pilcz Ede. Egész évre . . 8 K Negyed évre . 2 K Felelős szerkesztő: Barna Benő Félévre . . 4K Egyes szám ára 20 fill.-----------■■■ — — _—ü*l I Sx erkasztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 4S4 J Telefon szám 2. y megjelenik minden vasárnap. A béke felé. Oroszországban ezelőtt egy félévvel megrendült a föld. Akkor úgy tekintettünk a nagy, lomha orosz birodalom felé, mintha valóra válna a régi mondás Ex Oriente Luxi Keletről jön a világossági Mi, a kik' már több Ízben, talán megszámlálhatatlanul sokszor kifejeztük békeakaratunkat, békére való hajlandóságunkat, állandóan nyugat felé tekintettünk. Anglia és Franciaország, az entente-szövetség vezető államai voltak azok, akik a háborút megindították, előkészítették, tólük reméltük és vártuk, hogy a háború befejezésére is megfogják tenni az előkészületeket, a kezdő lépéseket. Tévedtünk 1 Nemcsak mi, a nép, ha* nem a hatalmasok, a legfelső körök is tévedtek, amikor arra számítottak, hogy Európa legintelligensebb nemzete, a francia be fogja látni a jelenleg folyó vérontás hiábavalóságát. Nem, a franciák elővették tartalékukból régi mumusokat, régi tigrisüket, Clemenceaut és most az öreg óriás ismét kíméletlen, végletekig menő harcot hirdet. De amikor egy félév előtt megrendült a muszka cár trónja, akkor mindenki azt hitte, úgy gondolta, hogy talán megfordul a kocka, az orosz nép, amely lerázta kötelékeit is. Akkor négy reményekkel tekintettünk a keleti égbolt felé, hajnallik e már és akkor is tévedtünk. Azóta aztán összeszoritott fogakkal, végsókig megfeszítve erőinket küzdöttük tovább a nagy küzdelmet, megbüntettük hűtlen szövetségesünket és most, mikor már szinte semmi reményünk nem volt arra, hogy a közel jövőben pozitív lépés törté nik a béke felé, ime mégis keletről jön a világosság. Az orosz nép nagyszerű példát mutatott a világ összes nemzeteinek. Ahol a határtalan autokratizmus és abszolutizmus uralkodott, ott ma a népbiztosok tanácsa dönt élet és halál, sót ami ma talán még fontosabb dilemma, béke és háború kérdése felett. fis ez a nap, amely a legabszolutabb monarchiából a legszabadabb népállamot alkotta meg rövid néhány hónap leforgása alatt, megmutatta a világ összes népeinek, miképen lehet egy merész vágással, keresztül vágni a háborús gordiusi csomón, és mikép lehet visszaadni a boldog békét mindenkinek, aki hónapok, sót évek óta a földalatti lövészárkok lakója volt. Hogy mi lesz a következménye a most megindult tárgyalásoknak, külön béke e vagy általános béke, azt egyelőre még e pillanatban belátni nem lehet. Mindenesetre derengeni kezd immár, úgy látszik Angliául ban is, hiszen Lansdowne inárki legutóbbi cikkének még a német külügyi államtitkár^ is nagy fontosságot tulajdonított Ha a: német külügyi államtitkár komoly szimpto-- mának meri tartani ezt a hírlapi cikket,** akkor mi már nyugodtak lehetünk a következtetéseinkben és messzebb elmehetünk. Bizonyos, hogy az orosz tárgyalásnak,t,w még ha csak különbéke lesz is belőle, el-v határozó jelentősége van a háború és béktf'M szempontjából. Hatalmas hadsereg szaba^ dúl fel a különbéke pillanatában az oro»6- fronton és ennek a hadseregnek, sem a nyugati, sem az olasz front nem fog tudni ellentállani. Azt pedig egészen kétségesnek merjük mondani, hogy a franciák éá az olaszok a háború negyedik évében meg* engednék országuk lerohanását, amelyet, azután nagyon nehezen támaszthatnának fel. Ma még az a jelszó, legalább nyugati ellenségeinknél, hogy inkább a végtelen háború, mint a győzelem nélküli béke, de re^ méljük, hogy az orosz események hatása k alatt nemsokára meg fog fordulni és azt fog ják hangoztatni, inkább a gvőzelem nélküli béke, mint a wéghetetlen háború. M"'1 A JÉÁRY1DÍ“ TÁRCÁJAA helyszín. Ahányszor nagyobb bűnügyi eseményről vagy szsrencsétlenségről imák a lapok, mindig olvashatjuk a sablonosán, minden riport-munkába visz- szatérő stereotip jelentést: A rendőrség megjelent az eset helyszínén. Vagy: A bizottság megtartotta a helyszíni szemlét. Minden nagyobb eseményben feltűnő módon ott szerepel a helyszín, olvasunk róla, tudunk róla, megértjük, igy a helyszín az, ahol az esemény történt, de mégsem tudjuk, hogy lényegében, bűnügyi és nyomozási szempontból mit jelent a helyszín, mi minden történik ott a lezajlott eseményen kivül, az után és akörül. A bűnügyi események krónikásai csak arról iroak, hogy mi avatott helyszínné valamely helyet amelyen történt valami, pedig nagyon érdekes azt is tudnunk, bogy a helysziuből hogy indul ki a nyomozás, hogyan állapítják meg a cselekmény elkövetésének a módját. Nyomozás szempontjából miuden bűnesetnél legfontosabb a helyszín. A leg- rej’elmesebb bűncselekmények felderítésének sokszor nagyon nehéz munkája itt kezdődik meg. Abban a pillanatban, amikor valahol bűntettet fedeznek fel vagy szerencsétlenség történik, az a hely nyomban helyszínné lesz és mindaddig, amíg a nyomozó hatóság, a rendőri bizottság, a vizsgálóbíró oda nem érkezik, arra vigyáznák, bogy a helyszín változatlanul úgy maradjon, ahogy a felfedezés pillanatában találták. Hiszen csak a helysein alapos megvizsgálása után tudja meg a nyomozó hatóság, hogy mi történt, hogy történ*, mert amit ott lát, a bűnös bevégzett szörnyű munkájának a hiteles képét mutatja. Ennek áttekintése után következeinek az elkövetés módjára, a bűnös kilétére vonatkozólag. Nyomozási szempontból alsó helyen áll a gyilkosság helyszíne. Főbenjáró bűncselekményről van szó és rendesen a gyilkos, aki előre megfontolt szándékkal, azért, hogy raboljon, követte el a rémes tettet, óvatos, a bűncselekmény végrehajtásában körültekintő, lehetőleg megsemmisít minden nyomot,’ sokszor meghamisítja és úgy rendezi el a helyszint, hogy megtévessze a nyomozó-hatóságot. Természetes tehát, hogy a nyomozást vezető miuden tudása és éleslátása szükséges ahhoz, hogy a helyszínt a maga valóságában meglássa és felismerje. A nyomozás sikere mindig a helyszínen te't intézkedésektől függ. Sokszor, pl. mérgezés esetén még azt is meg kell állapítani, hogy nem öugyilkosság, nem szerencsétlenség, hanem gyilkosság történt. A gyilkosság helyszínén megjelenő bizottságban a rendőrömmé az első lépés. Megvizsgálja a halottat, konstatálja a rajta talalt és a halált lV okozó sérüléseket. A lövés által okozott halálnál fontos a seb formája, a főcsatorna iránya. Ebből konstatálható, hogy az illető maga használta-e a fegyvert, vagy rf idegen kéztől szármázott-e a halálos lövés. A seb megporköltsége.' a füstesspadék arra műtat. hogy közvetlen-közeiből történt a lóvés. Mérgezésnél is legtöbbször meg vannak az áruló nyomok, bár itt a legapróbb részletek összeállításából derül ki, hogy az illető maga itta-e ki a mérget vagy más adta a kezébe a méreg-poharat. Legkönnyebb a 'gyikers- ság megállapítása fojtogatás vagy késsel ejtett szúrás, vágás esetén. Ha a gyilkos áldozatát leézurta, vagy a nyakát vágtáéi, vagy a hasát metszette fel.. Ezután a rendőri fényképész lefotografálja a halottat ugyanabban a helyzetben, ahogy megtalálták, majd a halott körüli helyszint: az egész * szobát vagy a szabadban elkövetett gyilkosságnál nagyobb területet, hogy a későbbi nyomozásnál mindig szem előtt legyen a helyszín és a felbukkanó újabb motívumokkal összehasonlítva, pontosan megállapítsák, milyen módon követték el á bűncselekményt. Ez a halott fekvőiéből kilátszik, de a fényképről mindig konstatalhatók a küzdelem nyomai vagy a mesterkélt elhelyezés. Az orvos és a fényképész muakája után következik a nyomozó közegek kutatása, Először is
