Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-18 / 46. szám

»ovamber II éöváhvidék 2 Az Isonzói-frontáttörés tehát nemCsák az olasz frontot, de az egész entente er« kölcsi frontját áttörte. Hogy egy áttörés viszont milyen eredménnyel jár azt — mint átjuk — sohasem lehet kiszámítani. Az ingatlanok forgalma. Átmeneti rendelkezés. 7. §. Ez a rendelet nem nyer alkalmazást a hatályba lépésének napja előtt létrejött azokra a jogügyletekre, amelyek alapján az ingatlant a szerző fél a jelen rendelet hatályba lépte előtt már tényleg birtokba vette és művelte vagy használta, feltéve, hogy mindezt helyhatósági bizonyitvány igazolja, úgyszintén nem nyer ez a rende­let alkalmazást a hatályba lépésének napja előtt létrejött azokra a jogügyletekre sem, amelyekre vonatkozólag az okiratokat leg­későbben a rendelet hatályba lépésének napján a vagyonátruházási illeték kiszabása végett a megfelelő helyre vagy telekkönyvi bejegyzés végett a telekkönyvi hatósághoz már bemutatták, végül azokra az árveré­sekre, amelyeket már a jelen rendelet ha­tályba lépése előtt foganatosítottak. Bünteti rendelkezés. 8. Aki mint fél vagy megbízott tudva olyan ügylet kötésében vagy foganatosí­tásában vesz részt, amely a jelen rendelet kijátszására irányul, az — amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik— kihágást követ el s hat hónapig terjedhető elzárással és kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel bün­tetendő. Ha megállapítható annak a nyereség­nek a mennyisége, amelyet a tettes cse­lekményével illetéktelenül elért, az alkal­mazandó pénzbüntetés kétezer koronán fe­lül a megállapított nyereség kétszeresével felemelt összegig terjedhet. E kihágás miatt az eljárás a közigaz­gatási hatóságnak, mint rendőri büntető bí­róságnak az államrendórség működési területén pedig az államrendörségnek ha­táskörébe tartozik. A rendelet végrehajtása. 9. §.; A jelen rendelet végrehajtásához szük­séges részletes szabályokat a iőldmi vetés- ügyi miniszter és az igazságügy miniszter egyetértve állapítja meg. Ugyanők hasonló módon rendelkeznek az ingatlanforgalomra vonatkozó adatok közzététele iránt. Hatósági jóváhagyás. 10. §. A jelen rendelet értelmében szükséges hatósági hozzájárulás nem pótolja azt a hatósági jóváhagyást, mely a jogügylethez egyéb jogszabály értelmében szükséges. Életbelépés ót területi hatály, r U.§. Ez a rendelet 1917. évi november hó 1. napján lép életbe. E rendelet hatálya Árva, Bereg, Gö- mör és Kis Hont, Kre^só-Szörény, Liptói Máramaros, Nyílra, Sáros, Szatmár, Sze- pes, Trencsén, Turóc, Ugocsa, Uag, Zemplén és Zólyom, továbbá Alsó-Fehér, Beszterce- Naszód, Brassó, Csik, Fogaras, Háromszék, Hunyad, Kis K'jküllö, Kolozs, Maros-Torja, Nagy-Küküllő, Szeben, Szilágy, Szolnok- Doboka, Torda Aranyos és Udvarhely vár­elaa etekkel nem kínozta, hü maradt hozzá, gyen* gód, figyelmes és mindenben a kedvében járt. S ekkor valami borzasztó dolog történt: eltűnt a legyező. Himbró azt hajtogatta, hogy ellopták látszott, hogy a dolog nem nagyon izgatja. Egy hónap múlva Eppie megtudta, hogy a legyező Mary Haydon-nál van, aki egy üveges szekrény­kében őrzi. Igen, ez az asszony merészelte el­kérni hitvesi szerelme legszebb zálogát 8 led nem szégyelte az engedelmességet. Eppie nem élte tűi sokáig férje gyalázatos tettét; sietett elköltözni ebből a világból, mely tele van a leg­hitványabb gazságokkal. De halálos ágyán, mikor Hambro, talán örömmel szivében, hogy megsza­badul tőle, földje hajolt, a haldokló ezt mondta neki,: Vigyázz, Ted, mert bosszút állok rajtad. Az élők nagyon gyengék és elnézők, de a ha­lottak nem felednek, haragot tartanak tűi a sí* ron isi Ted nem vette komolyan e szavakat s nem vigyázott. Alig telt le a gyázzév, nőül vette Mary Haydont. Aztán jó hosszú ideig minden szép simán ment, Eppiet elfeledték, mintha soha nem is élt volna e világon. Ted a nagyurat játszotta, minden este más előkelő társaságban ebédelt, gyönyörű kastélyt vásárolt Sussenben, amely még Anna királynő idejében épült s melyre hihetetlenül büszke volt. Éppen a hetedik évfordulója volt a szegény Eppie halálának, mikor estefelé Hambró né fej­fájásról kezdett panaszkodni, lemondott a szín­házról és ágyba feküdt. Kérte Ted-et, aki nap­nap után önzőbb lett, hogy ő miatta ne rontsa el estéjét és Ted óvakodott szót nem fogadni neki. Színház után Ted megvacsorált néhány jó pajtása társaságában és csak jóval éjfél után vetődött haza. Egyenesen a hálószobájukba ment és meggyujtotta a villamos lámpát. Megborzadva tántorgott vissza a szeme előtt elterülő látvány­tól 1 A szótdult ágyon a második tíambro-né fe­küdt görcsösen összezsugorodott testtel, eltor­zult fekete arccal, mint a halál hosszú tusa után diadalmaskodott volna rajta. Töd segélyért kiáltott, mire berohantak a szolgák és uruk pa­rancsára orvosért futottak. De minden hiába volt .... A házban semmi neszt nem hallot­tak, senki be nem lopózhatott; egyetlen fiók sem volt nyitva. Ekkor az orvos rámutatva a holt asz- szonyra, szólt: — Nézze csak uram, Hambro-né nyaka teljesen össze van roncsolva. Nincs olyan emberi lény, akinek keze ekkora erővel tudta volna áldo­zatát megfojtani! Ted most gépiesen rápillantott a üve­ges szekrényre, a melyben második felesége az elsőtől ellopott legyezőt tartotta. A szek­rény zárva volt; a kulcsát Ted mindig magánál tartotta. Hiába nézett bele újra meg újra az üvegen át, hiába nyitotta ki, hiába forgatta, meregelte a szemeit; a legyező bizarr lényeinek fantasztikus diadalmenetével eltűnt. S e pillanatban visszaemlékezett a haldokló Eppie utolsó szavaira és egész testét hideg bor­zongás járta át . . . — Eppie visszavette a legyezőjét! . . . megyék, valamint Szatmárnémeti, K°l°*8 vár és Marosvásárhely törvényhalósági jog gal felruházolt városoknak és területén fekvő ingatlanokra térj d ki. V» • . E rendelet hatályál a földmivelésügyi* miniszter Horvát-Szlavonországok területé­nek kivételével a felmerülő szükséghez ké­pest, a minisztertanács hozzájárulásával rendelettel kiterjesztheti az előbbi bekez­désben nem említett más területeken fekvő - ingatlanokra is. Budapest, 1917. évi október 12-én. Dr. Wekerle Sándor s. k , m. kir. miniszterelnök. HÍREK. Nyilvános elszámolás. Af. év okt. 3l-én tartott reformációi jubileum alkalmával néh. - Qotthárd József nagysomkuti ref. pap str- *-■ kőalapja javára: Gergely Károly és Veress József 20—20 koronát, Szabó Qéza és Kiss Lajos 10—10 korouát. Szilágyi Fe­renc 5 koronát volt szives adományozni, összesen 65 korong. A f. hó l l én tartott vallásos esté­lyen pedig az alábbi adományok folytak ba a már nevezett sirköalapra: Szász Fe­renc (Koltó) 20 koronát. Dr. Olsavszky Gyuláné.özv. Lingvai Tamásné, Lasin Tiva­dar, Elek Sándor, Kassai Kálmán 10—10 ko­ronát. özv. Baczai Béláné, Dr. Kovács Mórné Kürthy Rezső, ö ív. dr. Takács Sániorné, dr. Takács Sándor, Sebó Andrásné, Radó Antalné, Csorba Flórián 4—4 koronát. Qáinentzy Jánosné, N. N., Dr. Kovács Mór 3—3 koronát. Pap László Romocsa Mihál/né, Tun Ferencné, London Gizella, Kassai Elus, N. N., Csizmár Simon, Be- suta N., Veisz Eszti, Rubinstein N., Török Terus, Harstein Hermin, Fehér János, Jó- nuez István, N. N., Herskovits Farkas, Herskovics Hermán, Dézsi Jenő, Doros Sándor, özv. Szabó Gusztávné, özv. Budá Lászlóné, Veress József, Bányász Lajos 2—2 koronát. Kassay Lajos 1 kor. 40 fill. Lukács Kálmánná 1 kor. 20 fill. Sebő Ida, Sebő Teréz, Friedmann Malvin, Hartstein, Koncz István, Virányi N. Moravszky András, Pap Ilonka, Kassai Sándor, Bein- roth Károly, Lukács Kálmán. Cseh Irén, Kozmucza Jánosné, Pavela Raffila, Kozmu- cza N., Makrainé, N. N., Buttyán Sándor 1—1 koronát voltak szívesek adományozni. Az adományozók egyrészéoek a neve a nagy zsúfoltság miatt nem volt feljegyez­hető, mégpedig 54 kor. 04 fillér adomány­nyal. Összesen: 232 korona 64 fillér. Az orgona-alapra özv. Becsi Ödönné (Be­regszász) 20 koronát volt szives juttatni. Fogadják úgy az estély szereplői, mint a kiirt és meg nem nevezett kegyes adako­zók az Egyház hálás köszönetét. Nagysom- kút, 1917. november 14. Gergely Károly ref. lelkész. Vallásos estély. Zsúfolásig megtelt és felvirágazott templomban folyt le nov. hó 11 -én a reformátusok vallásos estélye. A programm egyes számait — melyeken némi módosítás esett — nagy áhítattal, illető­leg lelki gyönyörűséggel és épüléssel hall­gatta végig a közönség. A kezdő éneket és Pap István esperes lendületes, buzgó

Next

/
Oldalképek
Tartalom