Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-04 / 5. szám
XV. évfolyam Nagysomkut, 1917. február 4. KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. ‘Előfizetési ár: Egész évre . . 8 K Negyed évre . 2 K Fél évre . . 4 K Egyes szám ára 20 fill. Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő Szerkesztősig is kiadóhivatal: NaflySOlllkUt, Teleki-tér 444 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Hadiárvák az ipari pályákon. Alig van a háborn által fölvetett korszakos problémák sorában olyan fontos, amilyen a liadiárvák ellátása és alig van ennek a nehéz kérdésnek megoldását kereső javaslatok között, amely olyan gyorsan és mélyen lopta be magát az emberek agyába és szivébe, mint az Ullmann Adolf által ajánlott rendszer, amelynek lényegét több ízben ismertettük. Ennek okát könnyű megtalálni. Ha a megoldás humánus alapon áll és gyakorlati közgazdasági -eredményt jelent, akkor a lehető legkedvezőbb. Ha a karitativ elem mellé még a józan szociális és gazdasági politika is oda- szegődik, akkor célszerűbb rendszert még kitalálni sem lehet. Annál kevésbbé alkalmazni, mert hiszen a hadiárváknak nagyobb üzemek oldalán produktiv munkára való nevelése társadalmi tényezők bevonása melleit olyan munkaerőknek igénybevételét is lehetővé teszi, amelyek tisztán állami, vagy hatósági árvanevelés mellett parlagon hevernének. Ha már most elméletben adva van a megoldás formája, célszerűnek látszik annak a keresése is, hogy az életiben hogyan fog a gondolat megvalósulása ‘alakulni. Helyesnek látszik a követendő ut 'kijelölése, a részletfeladatok megállapítása, a szerepek kiosztása és a vizsgálódás abban a tekintelben, hogy a háború befejezését követő 15—20 év múlva mi lesz, mi legyen folytatása a ránk váró munkának? Természetes, hogy mennyiben ez módunkban áll, értékesíteni kell a rendelkezésünkre álló adatokat és azokat a tanulsá gokat, amely eddig Magyarországon az árvaellátás és az uj ipari generációk nevelése terén ehhez a kutatáshoz kínálkoznak. Mert a kívánt sikert csak olyan rendszertől várhatjuk, amely számba veszi az Ullmann féle programmban foglalt és kombinált kétféle teendőnek, nevezetesen az árvanevelésnek és az iparosképzésnek feltételeit. A programm tt. vállaljanak a nagyobb ipari és mezőgazdasági üzemek nagyobb számú árvákat nevelésre és képezzék ki azokat a gyakorlati életpályákra. Már most kérdés, nem volna-e célszerű egy minimális korhatárt szabni és kimondani, hogy az elemi iskola elvégző séig az árvák árvaházi vagy családi nevelésbe kell beutalni ? Vagy klvánatos-e, hogy ez, vagy az az üzem a bizonyos egyenlő korú árvák egy-egy csoportját befogadó árvatelep létesítésére rendezkedjék be? Hiszen könnyen érthető, hogy a nagyobb uradalmak mellett könnyen lehet 20—30 iskolaköteles korába lépő árva eltartására és nevelésére berendezkedni, habár az iskoláztatás itt sem lehet olyan jó, mint a nagyobb városokban. De már ipartelepek oldalán nehezebb a serdületlen korban tevő árvákról való gondoskodás. Ezért helyesebbnek látszik a szerepeknek az árvák kora szerint való osztályozása és annak kimondása, hogy a 6 éven alul levő, a 6—10 és 10—14 éves korban levő árvák részére más és más jellegi gondoskodás eszközei és módjai részére más és más állami és társadalmi közreműködés vétessék igénybe. Az első teendő az ellátásra szoruló árvaanyagnak megállapítása, a második a közremunkálásra hajlandó társadalmi készségnek (úgy az anyagiakban, mint az aktiv munkavéllalásbau) kataszterbefoglalása, végül a harmadik, a szerepek kijelölése és az Intézmények megtervezése, Emellett mindvégig szem előtt tartandó az akeaónak az a szerencsés és gondvlse- lésszerű kettős vonása hogy nemes emberi cselekedetről van szó, amelynek véghezvitele az ország gazdasági regenerálásának ügyét kivánja szolgálni. 1 „KOMPÉ“ TÁRCÁJABT Titdn.'« ...........................— IIJ r=ir , .m. ........ Há rom feleség. Ucsinka János úgy került hozzánk, hogy kiterjedésű sertéshizlalót létesített. Ez a tóío3 és kicsinyítő rágós nevű emberek tormás és szinte herkulesi termete volt. Hozzávetőleges becsléssel már túl lehetett a negyvenen, de leheletlen volt elevenebb, ágalisabb talpraesettebb kupacét képzelni. Mórt Ucsimka, mi türés-tagadas, marha kereskedő volt. ki országot világot járt s rakta élére, jobban mondva a takarókba az ezreseket. Vagyoni állásáról mesés hírek keringtek, s tnSha csak nyolc év óta lakott városunkba, jótó- ikenyMgának, bőkezűségének hire általános tisztelettel vette körül személyét, Ezen á tiszteleten az sem rontott, hogy az ■utóbbi két esztendőben erősen tartotta magát az a ihir, hogy az itt szó' an levő Ucsinka Jánosnak ’két (mond kattő) felesége van. Akik arról beszéltek, azok hiteles kútfők (eeelédek beszéde) nyomán igy adták elő a dolgot: Uceinka Jánosnak még két birtoka van, az egyik Krassó-Szörónyben, a másik a Száva partján. Igaz, hogy az egyiken szeszgyára és marha hizlalója, a másikon pedig nagy juhtenyésztése van, de az is kétségtelen — mondták — hogy jnind a két birtokon egy-egy hites felesége lakik. Még a neveket is tudtak. A krassó-szörény- megyei birtokon lévőnek Julcsi a neve, a Száva- ft*rton tartózkodót. Annának hívják Ebben ailg látszott kétség férkőzni s nálunk aranyért nem- lehetett olyan embert kapui. Kételkedett volna abban, hogy Ucsinna Jáues, a tüzes szemü, mulatós természetű kupec bigámiában él. Nem tapasztaltam, hogy ebből a feltevésből Ucsinka Jánosra a legcsekélyebb erkölcsi hátrány is háramlóit volna és bárhogy húzódozott is, mégis, őt tettük meg iskolaszéki elnöknek a tűzoltó főparancsnoknak. A legtöbb ember tudniillik igy vélekedett: a bigánnasnal az az egyetlen fontos dolog, hogy ki ne tudódjék. A bigamiás ember jóformán nem is vet a gavallér-becsület ellen és ha cselekménye büntetendő is, de nem megbeestelenitő. És végre is mi közöm nekem abhoz, hogy valakinek van-e felesego — és ha igen. mennyi. Ismétlem, Ucsinka János, noha nem volt a város szülötte (valahonnan Nyitramagyéből származón) általános tiszteletnek örvendett kinek a polgármester épp oly nagy distanclóról köszönt, mint a nagy tiszteletű esperes ur. Fajdalom, a város társas életében Ucsinka János nem igen vehetett részt, minthogy többnyire távol járt. Meg Sikelhéknói sem volt egyszer sem vizitben. Pedig a Sikethék kétségtelenül az első família volt a megyében. Csaknem minden közhivatalban találni lehetett egy-egy Sikethet. Siketbekből lehettek ki az utbiatosok, főszolgabirák, a polgármesterek, megyei és városi mérnökök, alispánok, nem ritkán a főbpánok. Sőt éppen a mostani főispánnak felesége is Sikethleáey. Do a Siketh-család igazi nevezetessége, Si- keth Gáspár megyei főorvosnak Ilona nevű szépséges leánya volt. Okosság, szépség, műveltség, szellemesség kellemesség és minden egyéb jó feltalálható volt abbau a magas, sngársó barna sze* mű, kissé kacér leányban. Messze földön versenyen kívül állott. És mégis ... a maga kénytelen veit bevallani, hogy Ilona immárom huszonhat éves. Megjegyzem, huszonkilencnél tényleg nem volt több akkor. Egy majális alkalmával, melyen Ucsinka Jánosnak. mint is iolaszéki elnöknek mag kellett jelennie, látta először Siketh Honát. De nemcsak hogy látta, hanem egy csárdást el is járt vele. A táncmuzsika ritmusa még bizsergett idegeiben, mikor Nádas Dávid, az adótáros megkérdezte tőle: — Hát hogy tetszik a mi Honánk? — Nagyon. — Derék leány, mi ? — Meghiszem azt, ha agy kerülue a sor, el i? venném feleségül. — Igazán ? — Azt hiszem legalább .... Ennyi volt az eg sz beszéd. De ismeretes, hogy a lavina is egy marók hóból kerekedik és micsoda pusztításokat visz véghez 1 Nádas Dávid ugyanis szenvedélyes, sőt kíméletlen házasságközvetitő volt. Valamint érthetet- tetlen perverz öröm töltötte el, ha egy leány fő- kötő alá hezott. Minden érdektől menten cselekedett. Köszönetét sem várt érte. Nem is kapott. Most is sietett tudtára adni Sikethéknek, hogy Ucsinka Jánosnak tisztességes szándékai lennének, Ilonát illetőleg. A dolog nagy kavarodást csiszolt ki a hires famíliában. A legközelebbről
