Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-09 / 36. szám
9L ■ ■ KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség .és kiadóhivatal; Nagysomkut, Teleki-tár 484 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. E I ő fi %e t é s $ á r: ie . . 8 K N' gyed évre . . . 4 K Egyes szám ára 20 till. T i Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barn** Benő A saccharin. A természetes és mesterséges édesítő szerek értékelésében a háborús viszonyok folytán furcsa eltolódás állt be. Azelőtt a saccharinnak, még a nevét sem volt szabad kiejteni, legfeljebb a patikában. Nem lehetett a közfogyasztás céljaira forgalomba hozapi, s ha egy-egy kis mennyiség tilos uton^iégis használatba került, a sac- charincsempészt a pénzügyi hatóságok es jövedéki ellenőrző közegek részéről oly heves üldözés kísérte, mintha nem is tygy haszontalan és ártalmatlan mesterséges édesítő szerről lett volna szó. Ismeretes, hogy e könyörtelen üldözést nem túlbuzgóság vagy indokolhatatlan ellenszenv, hanem jogos államérdek parancsolta. Mindenáron védeni ’tellett nemcsak a kincstárnak egy veszélyeztetett bevételi forrását, — a cukor után fizetett óriási adót — hanem a mezőgazdasági és ipari termelésnek egy óriási terjedelmű, fontos Cikkét is, magat a cukrot, bár ez az utóbbi másodrendű kérdés, miután a cukorgyárak magánvállalkozások lévén, helytelen dolog volt az ő érdekeik védelmében a legolcsóbb Édesítőszert kivonni a forgalomból. A küzdelem folyamán maganak az édesitő szernek mivoltáról, lényeges tulajdonságairól széles körökben hamis fogalmak kaphattak lábra. így terjedt el az a hir, hogy a saccharinnai édesített ételek az egészségre ártalmasak. E balvéleményt a hosszú háború gazdasági tanulságai hamar eloszlatták. A cukorkészletek csökkenésével lépést tartott a saccharin meghurcolt becsületének helyreállrása. Kiderült, hogy a saccharin, mint édesítő szer, az ember egészségére ártalmai lan és minden olyan étel vagy ital édesitísére bátran használható, amelyhez cukrot eddig leginkább csak az iz vagy a konzerválás kedvéért szoktunk alkalmazni. £s ma mar ott tartunk, hogy ennek az igazságnak hirdetésére a különböző államokban maguk a közegészség és kőzélelmezés ^ondozásáT-a*. hivatott állami'hatóságok vállalkoznak. Az osztrák legfőbb egészségügyi fórumnak e tárgyban kiadott megnyugtató kijelentései alapján újabban már életbe is lépett Ausztriában a saccharinegyedáruságról szóló kormányrendelet, még pedig lénye gesen más jeléggel és célzattal, mint a mi 1912. évi XXIi-tk törvényünk. Az osztrák rendelet szerint ugyanis e naptól kezdve Cukrot: citromszőrp, puncsesszencia, likőr és kozmetikus cikkek gyártására használni és vendéglőkben, kávéházakban cukrot ital édesitésére vagy ital mellé adni nem szabad. Hasonló intézkedés várható nálunk. Ezt megelőzően Olaszországból is jött egy idevágó érdekes hir. Ott ugyanis — egy luganoi távirat szerint — országszerte megtiltották a cukorsütemények előállítását és forgalombahozatalát. A pénzügyminiszter elrendelte, hogy a cukorral készülő élelmiszereket ezentúl saccharinnai édesítsék, mely édesítő szer »állami cukor« név alatt rfiint »cukor« név alatt mint cukorpótló kerül forgalomba. De legalaposabb véleményt mondott ebben a kérdésben egy nagyobbtekintélyü hatóság, a német Hadi Élelmezési Hivatal, mely legutóbb az újságokat a következő kommüniké beiktatására kérte fel: »Az utóbbi időbér oly híresztelés kapott lábra, mintha a saccharin az egészségre ártalmas voiua. Ez a híresztelés helytelen. Azok a tudományos vizsgálatok, amelyeket a saccharinnak emberi élvezetre alkalmas voltáról jeles német és különösen amerikai tudósok folytatattak, nem a háború idejében, hanem mar vagy 15 évvel azelőtt vették kezdetüket és e vizsgálatokat a német császári egészségügyi hivatal a háború alatt is a legnagyobb lelkiismeretességgel teljesíti. A megejtett kísérletek mind a saccharin ártalmatlanságát bizonyítják. Hogy e SS A „iÉÁHVllM" TÁRCÁJARoham egy erődház ellen A cs. és kir. sajtóhadszállás eugedélyével. A G-yimesi-szorostol keletre, romáu főidőn magyar néplölkelök állnak. Makacsul védelmezik hazájuk földjét a betolakodók ellen. A meredek 1600 méter magas hegység, a maga mely szaka- dókaival és végeláthatatlan erdőségeivel békeidőben két bojár, Ghyka és Stirbey hercegek vadászterülete. A völgyek csinos erdészhazai, a sok vadisz- ösvény, erdőülteiveny és í'a-szallito vasút nagyszabású erdőgazdaságról tanúskodik. Most persze csak romok vannak a völgyben, a vadaszösvónyek torlaszok kuszaságába vesznek, a faanyagból erődházak alakultak, amelyeknek lores az ablakuk Özek és büszke szarvasok mind eltűnnek, járőrök lopódznak most az erdőben. Méteres hóban li hegve kúsznak more, kémlelő szemmel, puskájuk lövésén készen. Az erdő sűrűjében néha öt lépés távolságban akadnak az ellenségen. Eűiöp előbb észreveszi, mint a, szemük. Népfölkelőink hóköpenyben, hósapkában vannak, majdnem láthatatlanok. Szétbo- Uiolva, egyenként mennek a kémlelők. Egyik sem látja a szomszédját. Mindegyik magára, a nagy, sürü erdőben, a maga bátorságává!. Elmaradhatna, arniaor akar, senki se venné észre. Fél tartóztatta egy szélvihar, útját egy hószakadek. Öt percet késlekednek és lekésne a műveletről. A szomszédja úgysem latja. De Lukacs zászlós, a fiatal, vitéz vezető, aki a kopár Karasztok gyilkos forroságban szerezte meg a nagy és a kis ezüst vitézsógit és most a Kárpátok havas világában a vállalkozás lelke, elől megy és megbízik az embereiben. Mindenki tudja a maga szerepét; a kézigránát-vető épp úgy, niiut a jár„r, akinek fegyvergrauátot kell dobnia, vagy a drótakadaly vágók és azok, akikuek oldalba kell támadniok az erődházat. Az elleu0ég helyzetét pontosan földerítették a támadást alaposan begyakorolták. Minden részletet megfontoltak* A dolognak tehát „vágnia“ kellett. Az ellenség dróttal dolgozott torlaszait csakhamar el is érték. Az orosz megfigyelők, hóköpenyükbe burkolózva, nyugodtan pipázgaitak. Lukács zászlós egyet int és a drótvágók hasmant előre csúsznak. Egy ág megrecscsen, az egyik megfigyelő fölneszei és elsüti a puskáját. Az oroszok gyorstüzet adnak Lukács zászlós c.-ak a drótvágók munkáját látja : a vadászkiilönitményt, kiválogatott embereit, a jó székesfehérvári, tolna, baranyai fiukat még nem. Azok még némán várnak az erdő fedezékében* Hurrá-kiáltással előre tör, amilyen gyorsan csak a magas hótól teheti és kiáltására zugó hurr á felel. Az oroszok megfutamodnak. Hósapkát köpenyt eldobva, rohannak le a fejtőn. Egyikük a vállához kapja a puskát és futás közben is lövöldöz még, vaktában. Egy ilyen célzatlau lövés a mi ifjú hősüuket találja, Lukács zászlóst, Vér festi fehér köpenyét és mig biborfoltok nőnek, terjednek, megtörő szeme még végignézheti az erődhaz inegrohanásat, fülébe csendül még a jelentés, hogy a futó oroszokat golyóink söprik le a lejtőn. Hozzák a zsákmányt is, közte szép acélsisakokat és amiket az oroszok már nem kaphattak a fejükre. Hozzák a hátizsákot, zubbonyokat, puskákat és kézigránátokat, iratokat, imád* sagosköuy veket, aztán az egész őrség élelmét: cukrot, teát, kenyeret és dohányt. Az oroszok megint tüzelni kezdenek most mir minden idői, az egész vonalat felriasztottak. Ideje, hogy a mieink Visszatérjenek. Feladatukat megoldottak. Az erödházat felgyújtják, néhány kézigránátot dobnak bele, aztán: hazafelé. Lukacs zászlós van megint az élen, de most már hordágyra fektetve hozza a sikert. A vadászkülönitmény bevonul : „Gyimestol keletre elfoglaltunk egy erődházat.“ A vállalkozás sikerült. Egy hőst is avatott; Lukács zászlóst.
