Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-05 / 31. szám
Jíagysemkut, ISIT. auraizt"* 5. Hí KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMÍ HETILAP „A NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Főszerkesztő: Pilcz Ede. Egész évre . . 8 K Negyed évre . 2 K Fél évre . . 4 K Egyes szám ára 20 fill. Felelős szerkesztő: Barna Benő —"****"—Ma****;‘'‘Tr^Tirm«rTrfr»rT—rir- niiiiiinMnni-TiiT' rn ■— 11■■■ n i<üi Síerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 4M Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Uj főispánok. Harminckilenc vármegye élére uj főispánok kerültek. Harminckilenc vármegye uj vefetés aló kérül és a harminckilenc vármegyét lassanként fogják követni a többiek. Nagyon jól tudjuk, hogy a főispáncsere Magyarországon politikai aktus, de ez talán egyike azoknak a politikai aktusoknak, amelyeknek legtöbb egyéb vonat kozásuk van. A főispáncsere politikai jelentősége talán éppen most, a mai nehéz időkben csökkent legerősebben. A főispánokra a mai időkben igen nagy feladatok várnak, igen nagy kötelezettségek hárulnak. A főispán mindig a legnagyobb tekintély a vármegyékben és vezeti a vármegye ügyeit. Most, hogy minden megye élére fiatal, tetterős emberek kerültek, ez sokszorosan valóra fog válni. A főispánoknak a háborús órában feltétlenül tevékeny részt kell venniök mindazokban az ügyekben, melyek a vármegye közönségét a legközelebbről érintik Közélelmezési, jóléti, köz- gazdasági problémák kell, hogy ma a fő- gondját képezzék a főispánoknak, mert ezek azok a kérdések, amelyek lehetővé teszik, hogy a kedvező megoldásuk esetén a nagyközönség és az ország lakossága teljes erővel és önbizalommal küzdje végig a háborús időket. Reméljük, hogy az uj főispánok min denütt ebben az irányban és ebben a szellemben fognak dolgozni és működni. A magyar vármegye mindig a magyarság bástyája és az ország életének az alapja volt. A magyar vármegyékben épült fel az ezeréves haza, amelynek minden egyes megye leghübb, legönzetlenebb része volt. Bizonyos, hogy erre ma még nagyobb szükség van, mint bármikor eddig. A magyar vármegye hivatása az, hogy megőrizze a magyarság erejét, de egyben az is, hogy gondoskodjék lakosairól. A magyar vármegyei szervezet csodaszépen bizonyítja ezt évszázadokon keresztül kialakult formáival. A legcsodásabb együttérzés és együttmun- kálkodás kell hogy megvalósuljon a magyar vármegyékben a főispán és az alispán között. Az alispán hivatva van képviselni a vármegye közönségének helyi, hogy úgy mondjuk, egyéni kívánságait, óhajait, kívánalmait, ezzel szemben a főispán magasabb látkörrel, magasabb pozícióval rendelkezvén, összeegyezteti a helyi kívánságokat, a helyi viszonyokat az ország érdekeivel. Ennek a két érdeknek az összeegyeztetéséből kell ezután kialakulnia egy olyan zavartalan, harmonikus egvüttmunkálkodásnak, a melynek következtében úgy a vármegyé közönsége, mint a haza érdeke, egyaránt megtalálja számítását, hozzájut mindenhez, ami illeti őt. Az uj főispánokra az a nehéz, súlyos, de szép feladat vár, hogy most, amikor a haza érdeke is többet követel a lakosságtól és amikor ugyanakkor a lakosság legminimálisabb, legszerényebb igényeinek kielégítése is nehézségekbe ütközik, mindkét fél megelégedésére dolgozzanak. Megvagyunk győződve róla, hogy akik e nehéz időben most elvállalták a főispán- ságot, mind tisztában vannak azokkal a nehézségekkel, amelyek elibük fognak tolulni, mind tisztában vannak azokkal a súlyos és nagy feladatokkal, amelyeket meg kell oldaniok és mindnyájan a legkomolyabb, legöszintébb elszántsággal fognak hozzá ehhez a nagy és nemes munkához. A magyarországi vármegyéket a vas- kalaposság, a konzervativizmus védőbástyáinak szokták tekinteni a politikusok. Lehet, hogy politikai szempontból igy is vao. Ma azonban politika eltörpül minden egyéb szempont mögött. A főispánok ne legyenek most politikai exponensek és expiziturák, ha a politikai irányváltozásnak köszönhetik A „KŐYÁBVIDÉK“ TÁRCÁJA-' Két pisztoly lövés. (Krónika). Két pisztoly lövés dördült el 1914. junius 28 án és e két lövés lángra lobbantotta egész Európát, a tűz tovább terjedt keletre és nyugatra és elharapódzott Ázsiára és Amerikára is. Néhány nap múlva a világháború negyedik évének küszöbét lépjük át, Teljes három év múlt el, hogy majdnem mindenütt egyszerre szólaltak meg a hadi trombiták és Európa valamennyi népe fegyvert ragadott egymás ellen. Három év előtti esemény már történelem. Pillantsunk tehát vissza e három év előtti julius és augusztus hónapokra. Az első hadüzenet az volt, melyet Gróf Berchtold egykori külügyminiszterünk aláírásával küldöttünk Szerbiának julius 28-án igy hangzott: „Minthogy a szerb királyi kormány arra a jegyzékre, melyet részére Ausztria és Magyarország belgrádi követe 1914. évi julius hó 23-án adott át kielégítő választ nőm adott a es. és kir. kormány kénytelen maga gondoskodni jogainak és érdekeinek védelméről és ebből a célból a fegyverek erejéhez fordulni. Ausztria és Magyarország ennélfogva jelen pillanattól kezdve Szerbiával szemben hadiállapotbau levőnek tekinti magát. Berchtold sk. külügyminiszter." Jóllehet a hágai egyezmény szerint a hadüzenet Írásban kell megtenni, Szerbiával szemben loyalisan jártunk el, mert annak idején Szerbia nem irta alá az egyezmények eme pontját. A hadüzenetről értesítettük az összes külföldi nagyköveteket. A hadüzenetet követte az általános mozgósítási parancs, Amerre csak a mozgósítási falragaszok megjelentek, mindenütt óriási lelkesedést keltettek. Minden egyes katonát megéljenezett az utca. A hadsereg tagjait elhalmozták a szeretet ezer jelével. A mozgósítás mintaszerűen folyt le nálunk; mindenki pontosan jelent meg a kijelölt helyén. Az események ezután szinte rohamban zúdultak reánk, A Monarchia után elsőnek Oroszország mozgósított. Julius 30-án az orosz cár ukázt adott k, melyben elrendelte a mozgósítást. Érthető, hogy Németország megdöbbenéssel szemlélte e váratlan fordulatot és julius 31-én tu datta is az orosz kormány nyal, hogy amennyiben Oroszország tizenkét óra alatt nem fogja beszüntetni katonai előkészületeit, úgy Németországban is megkezdik az általános mozgósítást. Ugyanezen a napon kérdést intézett Franciaországhoz is, hogy miképeu viselkedne egy esetleges német-orosz háború esetén. Julius 31-én nálunk is elrendelték az általános mozgósítást, ugyancsak e napon Belgiumban és Hollandiában hasonló intézkedések történtek. A németek nem kaptak írásbeli választ sem Oroszországból, sem pedig Franciaországból. A válasz az volt, hogy az orosz csapatok megtámadták kelet németországot. Természetes, hogy a német császár is elrendelte az egész birodalomban az általános mozgósítást és megüzente a háborút Oroszországnak és augusztus 3-án Franciaországnak is Augusztus 4-én kitönt a háború Németország és Belgium között, mire Anglia is hadat üzent a németeknek. Augusztus 5-én üzent hadat a kis Montenegró a monarchiának és hatodikán mi üzentük meg a háborút Oroszországnak, valamint Szerbia Németországnak. 11-ón Montenegró Németországnak. 12-én Franciaország és Anglia a monarchiának. Augusztus 23-án megszakadt a diplomáciai érintkezés Németország és Japán, 25 én pedig monarchiánk és Japán között. Végül 27-én mi is hadat Üzentünk Belgiumnak. Ez volt 1914. julius, augusztus hónapok vi- lágdöntó történelmi eseményei. És a két pisztolylövés tüze moly Szarajevóban több mint három éve villant fel, még mindig emészti a világot. Ugyanaz a háború folyik, melyet három évvel ezelőtt kezdtek, de a kezdet már régen volt, úgy tűnik fel, mintha nagyon-nngyon régen lett volna, mintha mar történelem lenne,
