Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1916-06-04 / 23. szám
rÓvarvidék Miiaj 4. dására, hogy a háború vesztességei kipó- tolha ók legyem k. Anyavédelem, anyaság esetére való biztosítás, csecsem3 gondozás> az állam be valkozása a gyermeknevelésbe és az ifjaság gondozásába, a szociálpolitikai törvényhozás folytatása, mind olyan feladatok, melyek a háború után megoldásra várnak s melyeknek a női és gyermek- munka szabályozásába nagy szerepük lesz. Az ipari és kereskedelmi üzemekben és irodákban a tulajdonos jóakarata és belátása pótolta a törvénynek elégtelen előrelátását. Szabályként kellene megállapítani, hogy a bevonult alkalmazottaknak helyeik fenntarlassanalc. Ausztriában is olyan rendelkezéseket kellene élet beléptetni, mint Magyarországban, ahol kimondták, hogy a hadbavonulás ténye az alkalmazotti viszonyt nem szünteti meg, csak felfüggeszti a háború tartamára, melynek befejezése után az ismét hatályos lesz, Ahol a háborúból visszatérő férfi női versenytárssal találkozik, ott annak a nőnek ki fog kelteni térni előle. De különben is sokkal nagyobb reményeket fűztek a női munkához, mint amely jogosult lett volna. A kereskedelmi iskolák, gyorsíró- és gépíró-tanfolyamok a nők ezreit képezik ki a háború alatt, akik a háborít után bizonyára hiába fognak alkalmazást keresni. A női munkaerő fölöslegnek munkabér leszo- ritasi célokra való felhasználása ellen minden erővel küzdeni kelt Mindenesetre be fogja a nőim unka tölteni azokat a réseket, melyeket a háború a íéríimunkaerőn ütött. Állami és más hivatalos állásokban, ahol szolgálati pragmatika van, egyszerű az alkalmazottak helyzete. Visszatérnek hely ükre, mely rangjukkal és fizetésükkel együtt íenntartalott számukra. A közszolgálatban a nőket csak kezelői szakokban alkalmazták, egyébként a csökkent munkaerő nagyobb munkát végzett. Ez a tény igen megfontolandó a közigazgatás reformjának szempontjából, melynél a vezető eszmének annak kell lenni: kevesebb, de jobban fizetett hivatalnok. Az a sok egyén, aki uj közszolgálati állásokra vár, alig fog helyet kapni. A technikailag képzett egyének nem maradnak állás nélkül, mert a háború által elpusztított értékek ujjáteremtésénél nagy szükség lesz uj munkaerőre, mert itt a háború nagy pusztítást vitt véghez. Orvosokra szintén szükség lesz. Annál kevésbé jogá szókra, mert a jogi képzettségű közszolgálatban lévő egyének, mint nélkülözhetetlenek kevésbé voltak kitéve a veszélynek és számuk alig apadt meg. A fiatal tiszteknek és tisztjelölteknek nyitva lesz az ut tényleges szolgálatba lépni át a háború után, ami állal valószínűleg szintén az iskolázott elem • nek egy része fog levezetést nyerni. Az iskolák reformja elengedhetetlen. Gyors körulamon — írja iovábbá a szerző — még a közép és kisebb iparüzemek tulajdonosainál akarok megáilani. Sok esetben az asszony vezette tovább a munkát. Sokszor megáit az üzem. Az üzletfelek máshová mentek; a hazatérő iparosnak elölről keli mindent kezdeni. Hitellel való segítésnek kell munkába lépnie. Erre előre fel kell készülni. Rokkant iparosok segítésére már most is szükség van. Az annyira óhajtott béke talán gyorsabban fog bekövetkezni, mint hinni merjük. Ne lepjen meg bennünket, hanem találjon felkészülve azon munkákra, melyeket hozni fog. Tartós, biztos béke után vágyunk s ezért — tejezi be cikkét — mesz- szelátó, pontosan átgondolt gondoskodás uak keit lenni annak, mellyel katonáinknak tartozunk. EI I R E K. Mindenki vegye meg a Nemzet Háza idöreform emléklapját. Közgyűlés. Nagysomkut község képviselő testületé e hó 4-én délelőtt 11 órakor rendkívüli közgyűlést tart a községháza tanácstermében, meljnek tárgyai a következők: 1. A járási főszolgabíró urnák 2258j916. sz. rendelete a jegyzői irodai és fűtési átalányok felemelése tárgyában, tekintettel a háborús viszonyokra. 2. Longin Péter községi pónztárnoki állásáról való lemondása. ‘ó. Özv. Marisán Tódonié szül. Pap Má- ria segély iránti kérvénye. 4. A közös temetőben — az itteni kórházban elhalt katonák eltemetésére elkülönített terület kijelölése és annak bekerítése iránti intézkedés. 5. Smilovits Mendel kérelme a Berszó patakon épített hidért még járó 565tí kor. öo tilt. vállalati dijjának kifizetése iránt. Ä hazaáruló bünhöűese. Meg az elmúlt év júniusában történt, hogy a nagybányat gör. kath esperesi kerület egyhangú lelkesedéssel elfogadta Brebán Sándor nagybányai gör. kath. esperes 'indítványát, hogy Írjanak fel Hosszú Vazul szamosujvári püspökhöz és kérjék, hogy az árulóvá lett két Lucaciu testvért törölje az egyházmegye papjainak sorából. A felirat utal arra, hogy Lucaciu László lacfalusi és Lucaciu Konstantin királydaróci lelkészek elárulva és megtagadva hazájukat elárulták a szent Istváu területén élő románok szent ügyét és ezért azzal a megmásíthatatlan kérelmükkel járulnák a íőpásztor elé, hogy a nevezett árulókat törölje a papság sorabol. Néhai Hosszú Vazul szamosujvári püspök hajlandó volt a kérést teljesíteni és éleiének utolsó hivatali tevékenysége is az volt, hogy ebben az ügy- beu intézkedett. A püspök halaid man a •— Alikor hát őrült ön ; sajnálom. Nem szeretem az óráitokét Azért könyörületessógből kezelem őket, mert jészivü vagyok Négyezer ötszáz- huszonkét elmebeteg vau az iutézetemben. Pardon : Négyezer ötszazhuszonhat, elfelejtettem, tegnap meghalt az egyik. — Ah, hát az hogyan történt? — kérdeztem érdeklődést szívlelve, amelyet egyáltalán nem éreztem. — Egészen egyszerien — mondta az őrült — megöltem. — Felemelte a revorvert és beleíőtt az ubiaitba. — Jgy csiná tam — mond'a nyugodtan. Hát- ralámaszkodotf, a revorvarét reáta szegezte mintha védekezni akarna. A fülke kék füsttel volt telve( amely lassanként eloszlott. A lövés zaját elnyomta a vonat zakatolása. — Ezt azért mondtam önnek — folytatta — hogy bebizonyítsam, miszerint egyáltalán nem félek az őrültektől. Akarna oly saerutetretneitó lenni, hogy. nekem egy dalt énekelne? A hangja lágy volt, alattomos és rábeszélő, de a f. lig lehmyt szcmpillák alól úgy nézett reám, miut egy leselkedő macska. — Nem tu lok énekelni — merészkedtem el lenkezui. — Deh«gy nem — ordította, — ön tud! De meg akar csalni, úgy mint a többiek, a magához h usonlólc, mind! Alá* hangon, panaszosan, könnyekbe falt hanggal, egy .-Írni kó-zü'ő gyermekhez htsontóan eltorzult arccal, monda: — Ah, kedves uruii, „ők“ forró vitriol fürdőket kt’s/.i, lellek nekem 1 Gyűlölöm „őket,“ uram, megvetem „Ökot“ es a főidőikéi ! Es újra elfogta a düh. Eioke jen — pnraiic oita — és no nézzen a Vészfékre, tudja m g: a szomszéd kupéban egy lé ok sincsen. a b szállás elolt pontosan átvizsgáltam, Én--kéjén, éa rajongok u zenéért. Hanyagul rámszegezto a revolvert és Így szólt: — Tízig számolok: egy, ketté, három . . . Nem vártam meg a „uetei“, teli tudó vei lujtasu et neki Malbroucn ómat. Az őrült a fejövet követte a ritmust és elvezni látszott. — Nem rossz, — moudta a masodia vers után. — Tud ön repülni? — UsjdúKoava es rémülettől néztem reá. — üopumi — magyarázta barátságosan es mozgatta ujjait. — A levegőben repülni l — Nagy félelmemben AtSsé iialaszgatiam a feleletet, nem tudtam nmii-e jataímaz meg «ne egy lövéssel. Az őrült szentet fénylőitek a reszvot- töl és a diadal érzéseiéi. — En tudok ! — mondotta. Reménysugár vi.lam fel etettem és a legnagyobb csodalatot szmutiom: — Ugy-e csoUaiKozi i — mondta vigyorogva — erre nem szamitett, Azt gondolta mag,man I Ez a szegény ördög mit sem tud az eletrOi, egy hülye töküikol Ne védekezzék, ez volt a gondolata, hiszen itt latom! Bumsz, egy golyó süvített át a levegőn, őrült lőtt. — Lássa itt a goadolata rögtön lelőttem. És szigorúan tette hoz-,á : Ilyet ne gondoljon soha többé 1 — Öa a repülésről beszélt — mertem közbe szólni. — Ah da boldog leuuök, ha ilyen szépet láthatnék 1 Milyen csodás találmány, oh be saeret- nóra önt repülni látni! És telve csodálattal összekulcsoltam kezeimet. Az őrült egy lelkesül pillantással mért. végig: — Őszintén akarja, egész szivéből és minden körülmények között?— a hingjárói ünnepélyesség áradt és misztikus buzgalom eleuki ette az arcát. — Lássa, nézzen ide— L •hajolt, megfogva az ajtó kilincsét, úgy tett mintha neki dűlne, tneg- gondolla magát és bizalmatlanul mondta: — Orvos ön ? — Az arcomon oly butt, ijedt borzalommal vegyes kétségbeesés tükröződhetett, hogy megsajnált. — Nem, igazságtalan vagyok önhöz. Ön nem orvos, látom, ön elmebeteg 1 Nos, ha én repülni tanultam, ezt csak az őrültek javára tettem, hagy kiszabadulhassak a Ciháikból, a szegények megkönnyebbülésére, hogy a munkások fáradtság nélkül mehessenek a múmiába! Az én találta myotn az emberiség javara történt. Éta levegőbe emelned- tem, ön rögtön megláthatja, végigrepülök a vonat mailéit és öa előtt érek Montereauba 1 Sajnálatot éreztem. A szemeiből hit és köuyö- rülelesseg sugárzott, hegyes arca extázisbán ragyogott. — Várjon! —mondtam. — Ea hiszek Önnek, bízom önben, de a többiek, a tömeg. Nemsokára egy pályaudvarra érkezünk . . . Az őrftlt kihúzta az óraját és azt felelte: — Tizenegy perc múlva ! — Nemsokára egy pályaudvarra érünk —folytattam. Ott repüljön. Qa felemelkedik a magasba, imádatban fognak le tirdalni ön elölt, az állomás- főnök, az ön tiszteletére leemeli aranysujtásos sapkáját és én teljes erőmmel „É jen 6“ kiáltok 1 — Igen, igaz — kiáltotta a beteg — az állomásfőnök. — Bravó', óljent fognak kiabálni! Lelkesedésében lehúzta a cipőit és kidobta I őket az ablakon, a nadránjat és az alsó ruháját is. — Ne nézze a lábszáraimat —moudta és eldugta őket az inge alá. A férfi pillantása tisztátalant Boldogan tette hozzá. Különben szépek a lábaim. A vonat fütyült és lasitolta menetét. — Most itt a pilanat — mondta. Oh mekkora tömog. Látom az állomásfőiiököt. Vigyázz! Elrepülök 1 Elrohant és két ápolónak és egy orvosnak karjai közé esett, akik észrevették szökését és itt várakoztak reá, hegy átvehessék újra. Dühösen kapálódzott meztelen lábával, de lefogták, elcipelték. Ekkor—fejezte be beszédét Revei — ekkor eljöttek be fülkémbe azok a kövér emberek a sok, nngy csomagjaikkal. Boldogan kerestem ki a legjobb helyet a dadanak, m -gsimogattam. a kutyát, amelynek jóságos, emberi szemei megnyugtatóan hatottak felkorbácsolt idegeimre.
