Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1916-05-14 / 20. szám

NafjysemScui. 1916. mtjus 14. 20-ik szám. XIV. évfolyam. KÖZÉHlíKKŰ I'ÁKiHA ÜALMI UCTlhAP, A „MAO YSOMK.UT1 JAliASl JEGYZŐI Ed TI.BT" HIVATALOK kOZI.ÖMY*. rr KlCriieUal ár: Bfc*«» é*r* , I K fc*«ycd évta t k f*\ évr* . , . . < ( Egyai iiím ára *0 fillái Főszerkesztő: Piicz Ed«. Feleié« szerkesztő: Barna Ben6. 8ierk«iité«é| ét kitrióhívattá; Nagy totnks t, 1 eleki-tér 404 Telefon szán 2. UHtfIKLEMN «dlNI«ISIN VABÁRNAr Májusi eső. Ennek a háborúnak gigászi aranyait, hatalmas számadatait egész komplexumai vege* emiseri ésszel aligha lehelne diri­gálni. Mi és szövetségeseink megteszünk mindent, amit megtehetünk, a mi erőnkből telik, de úgy hisszük, sőt ugv látjuk, ez nem volna elég ahhoz, hogy a végső döntő győ­zelmet kivívjuk. Ebben a háborúban az emberi tudás­hoz, az emberi erőhöz az isteni támogatás­nak is kell csatlakoznia. Es ugv látszik isteni támogatás most már végleg mihozzánk csatlakozott. Az a langyos meleg eső, amelyet mi és az egész ország mindig májusban vár, idén már április végén megérkezett és ez z eső megszabadított bennünket legnyo­masztóbb érzésünktől, logaggasztóbb gon­dunktól, attól, hogy mi lesz a termeléssel. Ez a meleg eső, amelyet a természet zudi tolt le a magyar termőföldre, felér bármi­lyen nngy diadallal. Mert ahogy mi figyeljük vezérkaraink hivatalos jelentéseit, legalább annyira figye­lik a vezérkar tagjai az időjárásról szóló, máskor annyira kinevetett rovatot és jelen­léseket. Amennyire ma meg lehet állapítani, Magyarországon most kél hónappal az *r»­■L!m-naujiin lui.tw» tás elótt nagyszert! termésre vannak kilá­tásai. Természetesen ezek a kilátások még változh• Inak, rosszabbodhatnak, de ma már annyit megállapíthatunk, hogy rossz termés nem lesz és minden reményünk megvan arra, hogy legalább a multévihez hasonló termessel fogjuk zárni az esztendőt. Ez pedig igen nagy szó. Ez az isteni gondviselés, amely kezünkbe adja a le­helő legerősebb fegyvert, az ételt, a táp­lálkozást. De nem csak minálunk, hanem Német­országban is igen jó termésre van kilátás, ezenkívül pedig Orosz Lengyelország óriási szántófS d e t is bevetettek:, megművelték a »hódítót nemzetek csapatai és igy a kö­zépponti szövetségesei megint fittyet hány­hatnak az angol kiéhezhető politikájának, amelynek sikertelenségét, eredménytelensé­gét előbb utóbb maguk us angolok is kény­telenek lesznek belátni. Mi úgy hisszük, h >gy a döntő győ­zelmet nem is a fegyverek fogják kivívni. Amit fegyverrel, amit a harctéren ki lehe­tett vívni, el lehetett intézni, azt a köz­ponti hatalmak csapatai és fegyverei már valóban eliulexieK, a katonai helyzet már megdönt Vételiéiről a mi győzelmünket hir­deti és ha az entente vezető politikusai még mindig nem akarják belátni, hogy « további küzdeitm hiabavaló, az nem azért Ä „küvárvidék“ tárcája. Steiner hadnagy mesél. Piros arcú, szőke fejű, neki gömbölyódétt •mteeiMe Bteiner hadnagy. 0 t kit a tengerre néző kóvéháa teraszán. A* égről Térré« nevetett le a nap és sziporkázó «’■«ajes fát; Ut vent az öböl sötétkék vizére. OdíküeH az nmn f«:öitő nélkül sétáltak as emberek, ahogy nyáron szokás. Ptd|g januárt mntatett a kalendárium. A leányok blnzban korzóztak, pehely keljéből késaált, habos kié blú­zokban. A naraacsfák feketéa-ző'd ágai közt buja gyümölcsök sárgállottak. Egyik tataik kertben ró zsák By ittak. Rózsák januárban. Túl a vizéé az ftbbl Másik oldaláé fehér hógunyába takaróztak a lomha hegyek. Elél péti g a Punta i O.tro felél egy barna h>jó szaladt be az arsnyrixü kikötőbe. Steinor hadnagy alt a terasszen é> világoskék, szeme kacagva gyönyörködött a Wrruéssetbea. Rég látott ilyet. Aranya» napsugarat, zőJd rétet szaladó hajót, pij*16 hegyet, kávéházat, kerzó, asz- szonjokat, kacagó pi!lejárása asszonyokat. Akkor szabadult a hadifogságból. Monteneg- róból jött haza. Toldott-foídeít, sok helyütt szaka­dott, másutt vastag cukorspárgával varr >gato t seinrailyei szinü egyenruha volt rajta, gallérját nagy fekete biztosító tű tarletta össze. Csillagja eeak 'gy volt, • reáaik ott maradt valahol a meghódí­tott görbe országban, vagy táláé még előbb, a vé­res halálos tueákbas, misor akár n sergék sző- kelitek szikláiról sziklára, § vérbenforjó szemme!, dühös .'karóssal, halált leinexfliygé bátorsággal csi­kartak ki üegykupot hogykup után az ormokon székelő ellenségtől. A» egyik lábán csizma volt Steiner hfsdsagyuak, a tv.'sikea e>i. A csizmásak nem volt talp», a «ipS bőre éhese« tátsngett, miat a f«cskefióka tfekasztó ayáron és kilógott őrlői« a teve* orssigutakon való gyaloglásban felsebzstt láb. Ilyen volt Steiner hadnagy. Kifáradt, ierun- gjosodott, viízontegeágektól megviselt, dóriit arau, navetöszeerü amber. Ült a ttrasafcon, hátrafoszitett derékkal, mint a njujtóskedók, hogy a melle job­ban kitágnljon és minél többet szívhasson az illa­tos. szabad levegőből. N*gyokat léiekzett és meg­elégedett volt az arca. Alföldi m idófi« ez a S:ei ner hadnegy. 0 yan se csúnya, se szép ember. Orra erősen hajlott, ajka húsos és sirgásszöke naja, melyet valaha ápolhatott, nur vad volt és dús, mint a lápparti sás. Úgy besrélt, mintha min­dig kérdezne, ped g neki volt usoadni i valója ren­geteg, csak úgy folyt a» ajkáról a wrt : — Rettenetes volt Podgoricában a drágaság. H isz koronáért adtak egy kilé kukoricát, háreméit van, mert a hadiszerencse megfordulásé­ban reménykednek, hanem azért, mert méf mindig azt hiszik, hogy kiéheztetési tervü­ket sikerre vihetik. ha az uj termést is betakarítottuk 6« átváltjuk erőre, ellentállásra, akkor való­színűleg felül fog kerekedni az entente ve­zetőiben is a józan belátás és meg fogják érteni, hagy a Természet és az égi hatal­mak mi maletiüuk szóltak bele a küzde­lembe és ezek az égi hatalmak minden blokád, minden kiéiuxfotés ellen megvédik a központi szövetségeseket. A gyapjukészletek forga­lomba hozatalának korláto­zása tárgyában. A m. kir. minisztérium a háborít ese­tére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényes rendelkezések alapján a kővet­kezőket rendeli: A rändelet Isatalya alá tartozó gyapjukészletek. 1. §. A jelen rendeletben foglalt rendelke­zések kiterjednek: a) a magyar szent korona országai te­rületének összes gy«pjut«rmésére tekintet Hélkfil arra, h«gy már lenyirt, vagy csak « után íenyirandó gyapjúról vau s*ó; egy kiló krumplit. De sunyiért is C9ak pretekeiós emberek kapták. Nekünk hadifoglyoknak két napi éleimül féltenyérnyi kenyeret esatottak ki. Midden dap éhenhalt egy csomó ember. Bgysserr« végig- «»águldott a városén ai örömhír: jönnek Bár a hajók. Itáliából hoztak Hextet, kuet, cukrot, gabo­nát. Csak egy kis türelew, aztán lesi minden. Másnap ezt mendották, hogy már elindultak a gá­lyák ss olass kikötőből, nagy csatahajók kísérik: őket s talán holnap, talán hole&pntán, de már Homlokára itt lw*»ík. A »nap kitalálói volt au öröm. Szinte táncoltak ez emberek a* atcin. Ki- áheaett haldoklók energiAjuk utolsó ««ikráját éleszt­gették, hegy éljensk, amíg itt le«z a mesebeli kiüss, a szabadulás: hús, kenyér, uj élet. — Aztán elmúlt egy boldog, reményteljes éjszaka. Utána jött a reggel, s ahogy fölkelt a nap, távirat érkezett a tengerpart felöl. A postás­nak, aki felvette, reszketett a keze au izgalomtól síive a megdöbbenéstől: » hajókat elsülyesztette ejy oeztrák-naagyar tengeralattjáró. A várvavárt gabona, hús, Dárius kínosé, ott van a tenger fe­nekén. As árak még magasabbra szöktek 8 estére megint egy sereg kop.rsót vittek a temetőbe, Aa állami raktárak körül felfegyverkezett csapatok gjtlekeztek, még nem fenyegetően, esak úgy min­déért készen kóvályogták körül az épületeket, melyeket mareona, szuronyos katonák őriztek szi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom