Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1916-05-14 / 20. szám

NafjysemScui. 1916. mtjus 14.

20-ik szám.

XIV. évfolyam.

KÖZÉHlíKKŰ I'ÁKiHA ÜALMI UCTlhAP, A „MAO YSOMK.UT1 JAliASl JEGYZŐI Ed TI.BT" HIVATALOK kOZI.ÖMY*.

rr

KlCriieUal ár:

Bfc*«» é*r* , I K fc*«ycd évta t k

f*\ évr* . , . . < ( Egyai iiím ára *0 fillái

Főszerkesztő: Piicz Ed«. Feleié« szerkesztő: Barna Ben6.

8ierk«iité«é| ét kitrióhívattá; Nagy totnks t, 1 eleki-tér 404 Telefon szán 2.

UHtfIKLEMN «dlNI«ISIN VABÁRNAr

Májusi eső.

Ennek a háborúnak gigászi aranyait, hatalmas számadatait egész komplexumai vege* emiseri ésszel aligha lehelne dirigálni. Mi és szövetségeseink megteszünk mindent, amit megtehetünk, a mi erőnkből telik, de úgy hisszük, sőt ugv látjuk, ez nem volna elég ahhoz, hogy a végső döntő győzelmet kivívjuk.

Ebben a háborúban az emberi tudáshoz, az emberi erőhöz az isteni támogatásnak is kell csatlakoznia. Es ugv látszik isteni támogatás most már végleg mihozzánk csatlakozott.

Az a langyos meleg eső, amelyet mi és az egész ország mindig májusban vár, idén már április végén megérkezett és ez z eső megszabadított bennünket legnyomasztóbb érzésünktől, logaggasztóbb gondunktól, attól, hogy mi lesz a termeléssel. Ez a meleg eső, amelyet a természet zudi tolt le a magyar termőföldre, felér bármilyen nngy diadallal.

Mert ahogy mi figyeljük vezérkaraink hivatalos jelentéseit, legalább annyira figyelik a vezérkar tagjai az időjárásról szóló, máskor annyira kinevetett rovatot és jelenléseket.

Amennyire ma meg lehet állapítani, Magyarországon most kél hónappal az *r»■L!m-naujiin lui.tw»

tás elótt nagyszert! termésre vannak kilátásai. Természetesen ezek a kilátások még változh• Inak, rosszabbodhatnak, de ma már annyit megállapíthatunk, hogy rossz termés nem lesz és minden reményünk megvan arra, hogy legalább a multévihez hasonló termessel fogjuk zárni az esztendőt.

Ez pedig igen nagy szó. Ez az isteni gondviselés, amely kezünkbe adja a lehelő legerősebb fegyvert, az ételt, a táplálkozást.

De nem csak minálunk, hanem Németországban is igen jó termésre van kilátás, ezenkívül pedig Orosz Lengyelország óriási szántófS d e t is bevetettek:, megművelték a »hódítót nemzetek csapatai és igy a középponti szövetségesei megint fittyet hányhatnak az angol kiéhezhető politikájának, amelynek sikertelenségét, eredménytelenségét előbb utóbb maguk us angolok is kénytelenek lesznek belátni.

Mi úgy hisszük, h >gy a döntő győzelmet nem is a fegyverek fogják kivívni. Amit fegyverrel, amit a harctéren ki lehetett vívni, el lehetett intézni, azt a központi hatalmak csapatai és fegyverei már valóban eliulexieK, a katonai helyzet már megdönt Vételiéiről a mi győzelmünket hirdeti és ha az entente vezető politikusai még mindig nem akarják belátni, hogy « további küzdeitm hiabavaló, az nem azért

Ä „küvárvidék“ tárcája.

Steiner hadnagy mesél.

Piros arcú, szőke fejű, neki gömbölyódétt •mteeiMe Bteiner hadnagy. 0 t kit a tengerre néző kóvéháa teraszán. A* égről Térré« nevetett le a nap és sziporkázó «’■«ajes fát; Ut vent az öböl sötétkék vizére. OdíküeH az nmn f«:öitő nélkül sétáltak as emberek, ahogy nyáron szokás. Ptd|g januárt mntatett a kalendárium. A leányok blnzban korzóztak, pehely keljéből késaált, habos kié blúzokban. A naraacsfák feketéa-ző'd ágai közt buja gyümölcsök sárgállottak. Egyik tataik kertben ró zsák By ittak. Rózsák januárban. Túl a vizéé az ftbbl Másik oldaláé fehér hógunyába takaróztak a lomha hegyek. Elél péti g a Punta i O.tro felél egy barna h>jó szaladt be az arsnyrixü kikötőbe. Steinor hadnagy alt a terasszen é> világoskék, szeme kacagva gyönyörködött a Wrruéssetbea. Rég látott ilyet. Aranya» napsugarat, zőJd rétet szaladó hajót, pij*16 hegyet, kávéházat, kerzó, asz- szonjokat, kacagó pi!lejárása asszonyokat.

Akkor szabadult a hadifogságból. Monteneg- róból jött haza. Toldott-foídeít, sok helyütt szakadott, másutt vastag cukorspárgával varr >gato t

seinrailyei szinü egyenruha volt rajta, gallérját nagy fekete biztosító tű tarletta össze. Csillagja eeak 'gy volt, • reáaik ott maradt valahol a meghódított görbe országban, vagy táláé még előbb, a véres halálos tueákbas, misor akár n sergék sző- kelitek szikláiról sziklára, § vérbenforjó szemme!, dühös .'karóssal, halált leinexfliygé bátorsággal csikartak ki üegykupot hogykup után az ormokon székelő ellenségtől. A» egyik lábán csizma volt Steiner hfsdsagyuak, a tv.'sikea e>i. A csizmásak nem volt talp», a «ipS bőre éhese« tátsngett, miat a f«cskefióka tfekasztó ayáron és kilógott őrlői« a teve* orssigutakon való gyaloglásban felsebzstt láb. Ilyen volt Steiner hadnagy. Kifáradt, ierun- gjosodott, viízontegeágektól megviselt, dóriit arau, navetöszeerü amber. Ült a ttrasafcon, hátrafoszitett derékkal, mint a njujtóskedók, hogy a melle jobban kitágnljon és minél többet szívhasson az illatos. szabad levegőből. N*gyokat léiekzett és megelégedett volt az arca. Alföldi m idófi« ez a S:ei ner hadnegy. 0 yan se csúnya, se szép ember. Orra erősen hajlott, ajka húsos és sirgásszöke naja, melyet valaha ápolhatott, nur vad volt és dús, mint a lápparti sás. Úgy besrélt, mintha mindig kérdezne, ped g neki volt usoadni i valója rengeteg, csak úgy folyt a» ajkáról a wrt :

— Rettenetes volt Podgoricában a drágaság. H isz koronáért adtak egy kilé kukoricát, háreméit

van, mert a hadiszerencse megforduláséban reménykednek, hanem azért, mert méf mindig azt hiszik, hogy kiéheztetési tervüket sikerre vihetik.

ha az uj termést is betakarítottuk 6« átváltjuk erőre, ellentállásra, akkor valószínűleg felül fog kerekedni az entente vezetőiben is a józan belátás és meg fogják érteni, hagy a Természet és az égi hatalmak mi maletiüuk szóltak bele a küzdelembe és ezek az égi hatalmak minden blokád, minden kiéiuxfotés ellen megvédik a központi szövetségeseket.

A gyapjukészletek forgalomba hozatalának korlátozása tárgyában.

A m. kir. minisztérium a háborít esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényes rendelkezések alapján a kővetkezőket rendeli:

A rändelet Isatalya alá tartozó gyapjukészletek.

1. §.

A jelen rendeletben foglalt rendelkezések kiterjednek:

a) a magyar szent korona országai területének összes gy«pjut«rmésére tekintet Hélkfil arra, h«gy már lenyirt, vagy csak « után íenyirandó gyapjúról vau s*ó;

egy kiló krumplit. De sunyiért is C9ak pretekeiós emberek kapták. Nekünk hadifoglyoknak két napi éleimül féltenyérnyi kenyeret esatottak ki. Midden dap éhenhalt egy csomó ember. Bgysserr« végig- «»águldott a városén ai örömhír: jönnek Bár a hajók. Itáliából hoztak Hextet, kuet, cukrot, gabonát. Csak egy kis türelew, aztán lesi minden. Másnap ezt mendották, hogy már elindultak a gályák ss olass kikötőből, nagy csatahajók kísérik: őket s talán holnap, talán hole&pntán, de már Homlokára itt lw*»ík. A »nap kitalálói volt au öröm. Szinte táncoltak ez emberek a* atcin. Ki- áheaett haldoklók energiAjuk utolsó ««ikráját élesztgették, hegy éljensk, amíg itt le«z a mesebeli kiüss, a szabadulás: hús, kenyér, uj élet.

— Aztán elmúlt egy boldog, reményteljes éjszaka. Utána jött a reggel, s ahogy fölkelt a nap, távirat érkezett a tengerpart felöl. A postásnak, aki felvette, reszketett a keze au izgalomtól síive a megdöbbenéstől: » hajókat elsülyesztette ejy oeztrák-naagyar tengeralattjáró. A várvavárt gabona, hús, Dárius kínosé, ott van a tenger fenekén. As árak még magasabbra szöktek 8 estére megint egy sereg kop.rsót vittek a temetőbe, Aa állami raktárak körül felfegyverkezett csapatok gjtlekeztek, még nem fenyegetően, esak úgy mindéért készen kóvályogták körül az épületeket, melyeket mareona, szuronyos katonák őriztek szi-