Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-29 / 44. szám
KŐVÁRVIDÉK e I sl^ÄInal bál,' Intlor még otthon'^g&sz -biztosan nem tudTratTttiéíyFzkedm regi eiet- körü^ény^Lk közé, legyen valam4~.a kezükben, amiből élhetnek, amiből rendbehozhatják lakásaikat. Meg vagyunk győződve, hogy amint az ország minden lakosa barátságos kézzel fogadta az erdélyi menekülteket, úgy nem fogja őket üres kézzel útnak sem bocsátani. llgK JHsjPr/ .*•;«# Halottak napján. Ne resteljetek sírni: a köny balzsam a fájdalomra. A köny, mely szemetekben csillog, a lélekből fakad; sírni csak. a lélekkel bíró ember tud. Sírjatok! Sírjatok, hogy enyhet leljetek bánatotokra, hogy beheggedjen a gyászütötte seb és megnyugodjatok a változtat- hatatlanba. A fájdalom szentélyébe, az örök béke honába kik ma zarándokoltak: ne felejtsétek, hogy azon a békesseges, uyugodalmas birodalmon is az az Ur, aki véghetétlen könyörületességgel őrködik elevenekre és holtakra. Benépesedett a holtak országa. Csak most tudjuk zokogva megbecsülni, mit vittek magukkal a nemű földbe azok, kiken szivünk melegével csüngtünk. Csak egyet nem vesztettünk; azt. amit útra adtunk nekik, amikor tiköltöztek — érzelmeink gazdagságát, mely nem hogy megapadt hanem hatalmasan gyarapodott. S nemcsak a szeretet öregbítette érzelmeink bőségét, fokozta azt az a léié. emelő tudat, hogy akiket elragadott tőlünk a hálái — höoök ők, kik édesmindnyájunkért adták oda idő elölt életöket. Az embernek itt e földön nincs becsesebb kincse az életénél. .tóber 29 ® WrbölHlPiz SőTia ne feledd, óh ember, hogy életed minden napja együttvéve jam lesz többet egy napnál. Szép, mint a hasadó hajnal, ifjúságod korszaka, mikor lelkedet az élet öröme édes mámorral tölti be; a természet pedig, mint a csábitó kedves, szüntelen ezt suttogja szivednek: Élvezz! De az idő nem vár és nem kérd. A nap egyre feljebb emelkedik és éveid szama folyvást növekszik. A forró dél izzasztó melegén nehéz verejtékek szivárognak fel homlokod barázdáiból; mert a férfikor gondjai és fáradalmai beköszöntőitek. És a kötelesség azt parancsolja, hogy munkálkodjál. Eljö az est is, kedves ugyan,-de mindinkább elhomályosodó, hűvös szürkületevei. A gyenge és kedvetlen aggkornak azt mondja a sors: Légy türelmes. E'jő az éjszaka is, mely , ihenést készít a sírnak hi- deg ágyán. S amikor álomra hajtod fejedet a főid ölében, megszólal a vallás égi angyala koporsód felett, hogy: leemelj! Mert az éjszaka után ismét nappal következik, a nagy, a soha le nem alkonyodó nap, nielv tündöklőben világit annak, ki szent ideálokért hullatta vérét. Hösök, akik ott nyugosztok a rideghideg földben, ha reálok gondolunk, a mélységes fájdalom érzetét büszkeség nemesíti. 6 mialatt künn a harcmezön a gyü- lölség ördögétől elkábitott ellenség dühe ül irtozatos orgiákat, kérdezzük: vájjon, Istenünk, a szeretet Istene, aki az érzéketlen csillagokat - a delej csodás erejevel tartja össze, Istenünk, ki az egész világon bolyongó lényeket az egymás iránti barátság és szeretet érzelmével ajándékozta meg, sőt ezt az egyetértést a természet törvényévé tette, — ez az Istenünk teheti e,-----Lseivé VIt ho gy ti a siron-túl barátság és szeretet nélkül legyStelf? Siratunk" benneteket I De belenyugodva a Mindenható akaratába bízunk Ígéretében^ mely a temetők kapuit ékesíti: Feltámadunk! Hl H tC K. Katonai kitüntetések. Horváth Miklós kővárhosszufalusi illetőségű őrmester a II. osztályú ezüst vitézség!; — Csolti László gyalogos a bronz; Uncse János nagysom- kuti címzetes csendőrörmester tábori, csendőr Ilik osztályú vitézségi; — Magyar László nagysomkuti illetőségű csendörőr- mester a Il ik osztályú vitézségi — éremel lettek kitüntetve. Országos vásár. Nagysomkulon a legközelebbi országos vásár november ho 6 an lesz megtartva és pedig egy napon a barom és kirakodó vasár a második napi kirakodó vásár nem lesz megtartva. Az osztrák-magyar monarchia területen tartózkodó roman állampolgároknak es éiüe- keinek védelmet a román ktiályt kormány kérelmére az amerikai Egyesült Államok be- c?i nagy követsége vette at. A Romania területen tartózkodó magyar állampolgárok érdekeinek védelme viszont a Romániában azé * kelő németalföldi királyi követségre ruház* tatott. Pályázat változás. A kereskedelem ügyi miniszter az évtizedeken at Nagybányáig közlekedő kocsipostajaratot otykep változtatta meg, hogy az csak lázakallasiaivaig megy a onnan visszatér. Tehát ezután a Nagybányára s Erdélybe irányuló postaküldemények is délben Szatmári elé imii Rácunk, illetve igy érkeznek, Ezen intézkedés községünkre nagyon háttányos, mert mig eddig Nagybányával s azonát a Szilágysággal és Dorna folyón csinos vashid vezet keresztül. Azon tut van a Kurhaus és a Kurpark. Rendesen juuius közepéig csendes és kihalt a város. Jnnisban jön- oek a fürdővendégek s mire beköszöntőnek a meleg júniusi napok, a dornavatrai szállókban és nyaralókban kincsekért se lehet szobát kapni, Környéke gyönyörű. Körül égig nyúló havas hegyek. A Ma- # gura, a Marco. A hegyeken júliusban is térdig ér a hó. Ide járnak az erdélyi mágnások és a román bojárok. Két kilométernyire vagyunk a román határtól. A szomszéd faluból Dorna-Kandreniböl egy fahid visz keresztül a folyón. A hid túlsó feje már román földön áll. Az idén egész télen haugos volt Dornavatra s olyan élet, olyan forgalom volt itt, mint soha. A nagy orosz invázió alatt az egész Bukovinából csak Kantreni és Dornavatra volt a m' kezünkben, a többi az oroszoké volt. A város végében álltak az ágyuk, s még ma is olt vannak az elhagyott lövószárkok. Ebben a két községben állomásozott az egész bukovinai hadsereg s itt voltak az oroszoktól elmenekült összes allamhivatalok. Kezdve a tartományi elnökön, le az utolsó utka- paróig. S most is olyan hangos itt az élet, mint valami világvárosban, A kávéházak, voodéglők zsu-. folva vannak. A villanyfényes utcákon élénk korzó. A kocsimon automobil automobilt követ. Mjndeuütt magyar szó hallatszik. Magyar népfölkelők, magyar honvédek járnak az utcán s az osztrák postán magyar tisztviselők is vannak, hogy baj ne legyen a németül nem értő katonákkal. Gyöuyörü tavaszi nap van. Forró napsugarak aranyozzák be a hófödte hegyeket. A nők tavaszi ruhában sétálnak az utcán s kacérkodnak a szálas szép magyar katonákkal. Kinézek ablakon és egyetlen német csákót se iátok sehol. Divat és a háború. A Journalban olvassuk: Nagy csődület támadt egyik este az Opera-téren. A tömeg három katona es egy ifjú delnő körül támadt. Ugyanis az előbbiek az utóbbinak sisak a aku kalapját-pofozták le. A nőcske végre is megunta az egyoldalú pofozást és egy taxiaulóval elmenekült*— - ----Tegnap szintén erdeues jelenetnek voltam tanúja — Írja tovább a Juurnal munkatársa. A pályaudvar közelében, ahonnan a Parisba szabadságolt katonák utaznak vissza a frontra — lévő egyik hávóházbau ült nehány katona és csendesen itta a sörét, midőn egy sisakos nő alak jött bo az ajtón. Az újonnan érkezett leült és magas hangon rendelt valamit a pincéméi, A női sisak égszínkék selyemből készüli és annál kirívóbb volt ebben a helyiségben, mert legalább is húsz igazi sisak volt látható. Odaléptem egyik asztalhoz, ahol katonák | ültek és figyelmeztetem őket a sisakos nőhöz. A katonák mogorván nézték a nőt, majd egymásután megjegyezték: „Rosszul vau u'ánozva. Nagyon is magas buta asszojyi gondolat“. Azután nem törődtek több-t sisakkal. Az asszonyok arra használták fel a háborút, hogy az eltávozott férfiak állasait betöltsék. Dj ezzel nem elégszenek meg. Ma már sétapálcát viselnek és úgy forgatják miut a gigerlik. Hová fog ez vezetni ? Az igaz, hogy sótabotot igyekeztek elasszo- nyositaui, a viselési módját azonban nem tanulták el a férfiaktól és uem tudják megtanulni, hogy játszani, forgatni nyilvános helyen nem szabad és nem illik, A nők egyáltalában mindig igyekeztek hires férfiak viseletét majmolni. Richelieu kardinális idejében a nők papi szabású ruhákban jártak és színük egészen olyan volt, mint hires bíborosé. A I napkirály idejében a francia udvarnál időző spanyol nagykövet felsége egy versaillesi ünnepély alkalmával olyan ruhában jelent meg, amrly- tele volt napokkal hímezve. Az udvarnál visszateLzést'kel- teit a toillutte és a spauyolkövetnek távoznia keltett Párissól..A tölcsércsizmák á la Turenne nagy közkedveltségnek örvendettek. Az elegáns hölgyek 1G75 körűi selyemből, bokraiból viselték. Az úgy. nevezett Gondé-fele ruhaujjakat több mint húsz évig viselték az asszonyok. A rocioy győztes már régen más szabású újakkal járt, buzgó követelői még mindig viselték hősük által kreált ruhadarabot. XV. Lajosnak Prága legyőzetése után a francia hölgye* körében nagyon elterjedt zz a divat, hogy ruhazatnkat prágai üvegdisszei cifrázta fel. A hétéves háború után nagyon elterjedt az úgynevezett császárkendók viselete XV. Lajos idejében egy Lambert nevű ékszerész a francia királyi ház címerével ókesitett ékszereket hozott for- forgaiomba. Hatóságilag kellett megakadályozni, hogy a hölgyek az ékszert letegyók. Napoleon idejebea egy párisi hölgynek az a szerencséden ötlete támadt, hogy Napoleou gránátosaihoz hasonló sisakot csináltatott. Midőn korzikai megtudta az asztalra csapott és azt mondta „Nem íogom eltűrni, hogy egy nagy és szent dologból gúnyt űzzön valaki meg akkor sem. ha az a valaki bolond.“ Napoleon egyszer belépett feleségéhez. midőn az szintén sisak formájú kalapokat próbált. Napoleon a dühtől nem tudott beszélni, Fogta a kalapokat skatulyástól és az ablakon át dobta ki. Sajnos — fejezi be tudósítását a „Joui’nái“ munkatársi—ma nincsen Napokon, aki megtudná rendszabajyozm a buta női divatot,
