Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-30 / 5. szám
K ö V Á R v I n fi K t január 30. * Hanem — zűrjeiben mondva — fúr csa állapotok lennének nálunk, ha a jegyzők C'íak annyit konyitanának a társadalmi jótékonysághoz, mint a cikkíró a kö/igazga- Láshoz: beszélvén a községi jegvző mulasztásáról ott is, ahol nincs is községi jegyző! A meziiläbos oskolás fiuk esete tudniillik Baján történi .... A vámunió és a mai ipar. lila: Szávay Gyűl?, a d breceni kereskedelmi és iparkamara titkára. Előre vetik képüket a jövendők életének irányadó óriásai: a í< g\veres világ- «/övetségesek és a min kás \ ilágg^zdáíko- dási területek. Benne vagyunk az elsőben s belé kell jutnunk a másodikba. A iGondviselés igy rendezte sorsunk, hogy történelmünk belekapcsolódjék a központi hatalmakéba, melynek magva, ereje, erkölcse Németország. A harctéren dicsőséges helyre küzdöttük fel magunkat, a szimpátia Németország és Magyarország között teljes. Ez a kölcsönös szimpátia mozgatja a gazdasági egységbe való sorakozás rugót i- és kedvező tereket nyújt a rugók mozgásának az a begyökerezett magyar tudat, hogy Ausztriával való s immár felszázados gazdasági testvéreskedésünk a barátsagta- lanság jegyében áll. Mikor a német vámunió jelszava először tette meg tóját a birodalmak felett magasan, az alatta levő népek (minden szakértő munka és számitgatás nélkül) őszintén, egyszerűen azt mondtak: A vámunió csak jó lehat, mert a gazdálkodásnak életet, nagy területen mozgó biztosított életet nyújt és pedig a világ leghatalmasabb nemzetének, a mi jó bárdiunknak oldalán. A vámuniónak meg kell lennie tehát. Ekkor jöttek — a gyáriparosok élén az ipargazdáikodási élet szakavatott tudósai és azt mondták: Akik a vámuniót akarják, nem tudják, mit beszé'nek. Az unió kizárt dolog, állam- jogilag és gazdaságilag és gazdasági érdekeinket tekintve, egyformán lehetetlen. S folytak tanácskozások, Budapesten. i Bécshen, Berlinben s a kik arra elmen'ek j és a kik arról hazajöttek, egy összenro- solygó tábort alkottak, melyből ilyen megjegyzések estek ki: — Rendben van. Eltemettük. Abszur- ! dttm is volt. i És tényleg annak látszott, legalább ! erről az oldalról. Most egy é e még a bécsi cenzúra törölte a »Neue Freie Presséiből Lánczy L.eó karácsonyi cikkét, meri a vámunióról volt szó benne. A nemzetközi küldötteknek is bizonyos határok közé volt szorítva szava. Annál szabadabban, szélesebben és hangosabban folyt a tárgyalás abban az irányban, hogy a vámunió Magyarország ipaiát teljesen tönkre tenné. Ekkor történnie kellett valaminek, amivel időben összeesik Matlekovits nagysza- básu előadása az Országos Iparegyesületben. JJen volt teljes megjelenő díszében a magyar gazdasági kormányzati és tudományos világa. bs a fényes, tudományos, nemzetgaz- dászati tanulmány, magas é* örök igazságokat állapitolt meg, melyeknek veleje az volt, hogy a vámunió nem is lehetetlenség, nem is öngyilkosság. Csak vigyázatot és állam nüvészeti munkát igényel. És a Matlekovits előadása óla egészen megváltozott a szelek járása, a vélekedések nyilvánütása. A vámunió megoldható, sőt talán megoldandó. Az általános szimpátiákat most már támogatja a magasabb szükségesség. Ar e keriühefeiienség. Ennek hangulata alatt bátorságot meríthetünk, hogy megmondjuk, miben téves a mai magyar gyáripar vészharanghuzása és sötétláiása. A ina élő gyáripar egy részének, jó részének, tényleg veszélyes versenyt támaszt a német ipar. . De viszont hatalmas területet is nyit számára s a mi kárt szenved északról, megnyerheti haszonban déltől, mert a vámunió mai fogalmában már Bulgária és Törökország is benne van. Azonfelül: nem miden iparágra káros a vámunió, csak egyesekre. Másokra azonban hasznos. Igy a nagy agrár érdekekre. Úgy specializálni az. állami védelmet nem lehet, h *gy külön-külön minden iparágat megvédjen. Az ipartermelés a kapitalizmus egyik vállalkozási mnuknja. A kapitalizmus felhagy a munkával egy helyen (ahol a helyzet kedvezőtlen) s munkába fog másult (a hol a helyzet kedvező.) E mellett a történelmi államhivatás védelme alá eső magyar ipar nem egy és ugyanaz azzal az iparral, ami ma Magyar- országban van. A megvédendő magyar ipar az, amelv j'» ré-zben még nincs is meg, ami azonban megjöhet, sőt a minek meg kell jönnie. A mai magvar ipar egy részének panasza a fenyegető veszély ellen jogos, bár részleges és önző. A panaszkodó ipar érdekeit. Csak egy kis reális része a megteremtendő >mag\ar ipar« nak és saját érdekeltsége hangoztatásával nem jogosult egy nagyobb és általánosabb ipaii fejlődés megt erei illését akadályozni. Kárpótlást kérhet csak magának, olyan intézkedést, mely kártalanítja a helyzet rászakadó nyomását egyénileg öt, mig a viszonyokhoz képest átszervezkedik. Kis- és magánérd-'kek nem akadályozhatják a nagy és általános államgazdasági kialakulásokat. A gazdasági tudomány és állam művészet keresse ki a maga csendes napjait és bízza rajok a német vámunió megalkotását. — Varon kerül-e párja ennek a csóknak ? A’nigmmiús >t bilőle.nein kívánta az izéi,, nem zavar* a ma« a vágy egészs *ges nyugalmát. l)e mist töpreng, hogy eljö« e még, vagy *oha több.- ; iáija-e kacagó, piros, csókos száját; er/.i-e meleg leheléül, bajusza selymes csiklaudását. Ki hitte volna, !mgy a nyugodt, csendes Borosa bölcsesége is megszűnik az el.ó kísértésnél ? Hney e olvad, mint a matciusi hó a pitkaJó n*p sugarától ? Gyermekkora óta megszokta, hogy csúnya, hogy nem szerelemre termett. Az alsó hízelgő szó azonban eloszlatta eddigi elide abipt-onusát, a józanságot, és balga hiúságot csepegtetett helyébe. Nem látta meg igazmondó uhu-eben, hogy most is a régi, sőt hogy ni ír fonnyadozó arcú venieány, csak a. szivébe topózott. hízelgő hangot hallotta, »mely Borinkénak nevezte es arra kérte, hogy hol- j! p éjiéi, mikor a katona vonat jelzője megszó- 1 dj — szabadra helyezze a sorompót. A sé*6n lelke sugalltat ilyen kívánságot, hogy a sorompó nyitva álljon akkor, hiszen éjjel érkezik a k.-i személyvonat is és igy biíouyos, hogy egymásba szalad a két n ozdony. Jól számított az a katonaruhában járó gonosz szellem, hogy az ilyen szerelemre éhes leányt környezze mV, akinek a leik ismeretet elalta j i a csn hints a um uni o-zkoze, aki ke»os lelkét is áruba bocsátani a kunszolgdat érdekebui. Több ered leányét remelte így áruba becsaló t gazságának, mintha az öreg p dj aletvigyázouak garmadával ki nálji a csengő iihleteket. Mikor az öreg hazaérkezett, Bocsát a kemence előtti padján találta, amint a piros lángok ban emeljed » tiizhe bámult. Az apunak n m tinit fel, hogy az örökké mozgó kezű le ny tétlenül pihen. Egy kicsit többet kapott be az áldomásból, mint amennyit ór.-g Kje megtűrt vom, esik az ágyba kivánkozot , de meg vétkezés körben is mind másította Boicsai. — Csak vigyázz, leányom, a jelzésre. Nehogy b-tj essék,-mert aztán oda Öreg apád kenyere. N i do tid te nem vagy pityotás, — es az inai om- be-ek hroha ni vetésével csápolt bele keze a levegőbe. Honnan soji'tte volna az öreg, hogy a B *r- csa ittasága meg veszedelmesebb, mert a csókra Való szomjuzás mán or tbao izzik egé.-z idegzete? Csak nyugodjék, édes apám; elvégzem én azt; ezeket az éjszakái szolgalatokat bízza ezután mar ream. A:vó lelkiismeretű nem 1 ugta meg, hegy az apján kívül hány ezer ember soisát pecsételi meg ; az ő szolgálata. * * >fr Borosának álmában édesanyja jelent meg frissen, egészségesen, m m ha beteg sem lei t volna tohasen. Kikérdezte Korcsát, hogy mi jót cselekedett, mióta elhagyta. Nem feled>ezett-é meg testvéreiről ? Jó gondozója e édesapáinak ? Vigyáz-é a hizra? Két tenyerébe fogta a leány orcáját, úgy vizsgálta szemét. — Mondd, gyermekem, mifélo piros folt ég I az arcodon ? C mk neu a szégyen pírja ejtett fotót rajta?.. . Vigyázz, ti un, gondola.aid se vezessenek rossz u ra! No, jer velem, nézd, milyen csodás birodalom az én otthonom. Leányát kézenfogva egy óriás tóhoz vezette, amelynek felületén rozs isz.in-kelyhii lótuszvirágok pihentek hatalmas leveleik között. — Nem akarod látni, mi történik a földön ? Oh, én sokszor lenezek hozzatok; gyakran kijövök nie, e tóhoz, amelyben a fö di cse.ekedeteket szemlélhetem. A minap is láttam, hogy a kis fekete orrú gidó belefut Jut a vályúba. Hogy szerettem volna kihúzni onnan, amig szép, selymes buadijat bo n un mocskolj * ! M ?rt a mocskot oly nehéz tisztara mosni 1 Azt is láttám, hogy édesapád a fii- részszel megvágta a kezét és te tarka ronggyal kötözted be a sebet, holott mindig arra oktattalak, hogy minden sebre fehér vászon dukál. N >, nézz te is Lelő a viz tükrébe. Első pi !snsíban semmit sem látott Borcsa, csak a ló u z vastag, zöld indiat. Ds aztán egy csinos kis szoba limit szeme e.é, amelyben egy kis bölcső tn llett fi ital házaspár állott. A férfi tekintete most a faliórára vetődött, hirtelen csőket j lehelt a gyermek vánkosára, magahoz ölelte a zo í kogo a iszonyt — aki a vitás piban tábm n-m bírt hős mára Ini, h*gy siiásá v»ssz&fo.t a —, a kardját amilyen gyorsan bírta, felkötötte, köpenyét vattára lutrit Ute, sapkáját f-jebe nyomta es elrohant. A másik képben egy szegínysorsu húzd varázsolt a la>o u.iny B > c.a t ié A családfő műnk s- zubbonyát, tarka ingót a nagyobbik leány rakosgatta a nyitva álló szekrénybe. Négy-öt apró gyermek sitit burgonyával kezeben bámészan állt az ap:a körül aki olyan idegennek lat-zott katona ruhájában. Mig anyjuk toka köténye sarkával töröig-ii szemét, az apa kihajlik, legkisebb gyermekét, a’ i csak ökölnyi nagy, a levegőbe emeli és úgy csókolja mev, aztán a többieket is sorjában. A harmadik képben egy öreg roskadt járású fch'r asszonyt látott, aki tipegve jár a tulipános láda körül, aitonn n almit, pogácsát és más ezekhez hason.é földi jót rakó gat a tarisznyába. A. nyíló ajtón daliás szép fiú lép be, rajta csak úgy feszül a huszárrulia Az öreg asszony reszkető kezei közé fogja a fiú dús fürtü fejét, ajka áld ást rebeg s mikor távozik az egyetlen fiú, kínos, fuldokló zokog.ir.ba tör ki. B'-rcsa már nem akar a vízbe nézni, olyan szomorú; mindig csak kényeket látni. De a képek nem oszlmde el lelki szeme elől: a hősök, a mi veszélyben forgó szép hazánk hősei, akik háborúba mennek fagyos Oroszországba, a családjától búcsúzó apa, fiú. Aztán érzi, hogy valami megmozdul lelkében; föltárnád világos tud itkent, hogy ezeket akarták vele elpusztittatni: gyermeket az apjától, feleséget férj ótól, testvért a testvértől akartán megfosztani. Ezeket akarták vele halálba küldeni, akik az ő kis hajlékuknak meg a hazának, inog minden benne levőnek megmentéi. Az ő drága é’e- tük ára volt az a csók, amely mámoros alomba ejtette lelkiismeretét. Felébredt. Anyja kezének puha simogatásá', még érezte arcait. Frissen keit s rohanvást sza'adt az álloinis- parancsnokságra, ahol megvallotta, miijén kísértésbe hozta őt az a piros ajkú katona. Este a könnyedén, fiityörészve közelgő ctá bi<ót nem a sovárgó sz r-.lines, hanem szuronyon esendőrök| vártak. De a leánynak nein volt mar annyi ereje, hogy még egy utoLó tekintetei vés- son reá.
