Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1916-09-10 / 37. szám

i SZfljjMlHy t# A Deutschland. Az angol blokád volt e most folyó Térés világháború leghatalmasabb gazda­sági harci eszköze. Anglia, látva, hogy a harctereken az entente semmiféle pozitiv eredményhez nem tud jutni, forditott egyet a harcmodorán és a kiéheztetés brutális, kegyetlen és ártatlanok sújtó eszközét vitte bele háborújába. A kiéheztetésre természe­tesen egyetlen célravezető eszköz volt az effektiv blokád, amely abból áll, hogy az angol hajóhad ténylegesen megakadályozza, hogy német kikötőkbe befuthasson, vagy onnét kifuthasson bármilyen nemzetiségű | hajó. A nemzetközi jog értelmében a sem- j leges hatalmak az effektiv blokádot kény­telenek és kötelesek elismerni. De csakis ae effektiv tényleges blokádot. Azt a blo­kádot azonban, amely csak papiroson van, amely nem tudja a blokált kikötő érintke­zését a külvilággal tényleg megakadályozni, a semlegesek nem kötelesek elismerni. Ha egyetlenegy hajó a biokádgyOrün ki tud jutni, vagy be tud jutni a blokált kikötőkbe, akkor a blokád mór meg van törve, a blo­kád már nem effektiv. Ha a nemzetközi jognak ezeket a határozmányait ismerjük, akkor tudjuk csak felbecsülni a Deutschland óriási sikerét és jelentőségét. A Deutschland, a világ első kereskedelmi tengeralattjárója nemcsak egyszer, hanem kétszer törte át az effek- tivnek mondott angol blokádot. Kétségte­len tény tehát ma —• különösen, ha a már ütőn levő Breménrólsem feledkezünk meg— hogy az angol blokád megtört, az effektiv blokádból, papirosblokád lett. Ezzel Anglia gazdasági háborújának leghatalmasabb esz­köze üttített ki a britt vasmarokból. Két­ségtelen dolog, hogy ilyen körülmények között az észak-európai semleges államok, tnelyek eddig hiven betartották a blokád következményeit és tilalmait, a nemzetközi jog előírásai alapján, most már más szem­mel fogják nézni az angol hatalmaskodást és más álláspontra fognak helyezkedni a papirosblokáddal szemben. Ez a tény pe­dig végzetessé válhatik Anglia gazdasági háborújára. Az entente ma sokkal gyengébb, semhogy újabb ellenfelekkel elegendő erőt tudna szembeállítani, hiszen eddigi ellen­feleit sem tudja tebirni, sőt inkább uj szö­vetségeseket keres, nem uj ellenfeleket. Már pedig a semleges államoknak, amennyiben Anglia a papirosblokádot ér­vényesíteni akarná, igen könnyű helyzetük volna az entente tál szemben. Nem akarunk azonban politikai térre elkaliandozni. Az entente élén Angliával a Deutschland első útja után kénytelen belátni, hogy amint a hadszíntereken fegy­verrel nem 1ud bennünket legyőzni, úgy nem tudja elérni a diadalt a gazdasági háborúban sem. A Deutschland útja ilyen alapon tehát nemcsak a nőmet technika csodatétele, nem­csak egyszerű epizód, nagyszerű meglepe­tés, vagy bluff, hanem tényleg a háború kimenetelére fontos hatással bíró fegyver­tény. A fegyvertelen kereskedelmi tenger­alattjáró oda és visszautazása ezer veszély között felér azokkal az eredményekkel, mit a büszke angol flotta eddigi működése pro­dukált. A Deutschland megérkezett Brémába és eszei végleg elintézte a gazdasági há­borút is. A német hajógyárakban lázasan épitik a többi tengeralattjáró kereskedelmi hajókat és így nagyon könnyen elkér Kel­hető, hógy Németország rendszeres keres­kedelmet fog folytatni Amerikával. Ebben a pillanatban azután feltétlenül elkövetkezik ellenfeleink részére az a helyzet, mikor fel­ismerik, hogy Anglia ígéretei, biztatásai, leányok és mosolygós asszonyok koszé menni, Egy Sarokból niste Olgát, amint egyedül magában el- Vonultán ült. Jól esett neki, hogy a leány nincs Ott abban az firületes gyorsasággal repülő csoport­ban. Gsak nézte a leány ovális halvány arcát, meg­látta azon a földöntali szépséget, melyet csak a Szerelmes ember lát meg, az imádott nő arcán. A gyönge, még fejleüen termetet állig csukott fehér ruha födte, a fiú boldog volt, hogy úgy egyedül, háboritaUanul nézheti, de amikor látta a kis leány arcán a növekvő szomorúságot, odament hozzá és megszólította, soha sem beszéltek még eddig sze­relemről, de úgy önkéntelenül érezték, hogy egy­máshoz tartoznak. — Jó estét, Olga kisasszonyt Olga elpirulva hajtotta le fejét, a fiatal­ember melléje ült és beszélni kezdett a kétség­beesés bátorságával el kell mindent, mondania még ma este .. , — Olga kisasszony, én a jőrfi hónapban Pestre megyek ... A mama nem akarta, hogy szeptemberben menjek föl. azt mondja, hogy az érettségi vizsgálat nagyon megerőltetett. A mama téred, én szeretek tanulni és soha sem vagyok fáradt tőle . . . Inkább ilyenkor . . , — Nem szeret itt lenni P — kérdezte Olga fejét lehajtva. Most szeretek, — felelt a fiú és belepirult vallomásába. A kis leány, —- a kis leányok az ilyen fon­tos percekben csodálatos módon bátrak lesznek, — rámoBolygott. fi mosolyban már volt egy kis női kieérság, egy kis biztatás: beszélj, beszélj csak tovább bátran . . . A fiú beszélt: jr Äu tanulni fogok Pesten is. Azt akarom. hogy hires, hagy ember legyen belőlem, olyan, a milyenekről mi az iskolában tanultunk . . . Ver­seket fogok Írni, Vagy miniszter leszek, még nem tudom, — tette hozzá komolyan, én jobb sze­retnék költő lenni, de a mama — gondoltam, job­ban örülne a miniszterségnek. Hát Olga kisasszony mit gondol F — Nekem mindegy, — felelt halkan a leány — legjobban szeretném, ha az maradna, a mi most. A fiú büszkén fölemelté a fejét: — Asf bem lehet, hová gondol? Én férfi vagyok, nek<em küzdeni, harcolni kell. Majd alázatosan hozzátette: — Hogy méltó legyek magához . . , Olga nem felélt, csak rá nézett a fiúra könyben úszó szemmel. A fiú megakarta a leány kezét fogni, de nem merte, a leány szerette volna fejét a fiú vállára hajtani, de nem mozdult. Csak néztek egymásra a tiszta, szent szerelem áhítatá­val és Kázmér halkan mondta: — Költő leszek vagy miniszter, Mindenki ismerni, bámulni fog, de előbb küzdeni, harcolni kell . . . így van ez a könyvben is. Fog rám várni ? Mondja ? — Fogok,— felelt a leány és két nagykönay- csepp hullt le halovány arcára. Senki sem figyelt rájuk. A pálmabokor jótékonyan clfödte őket. A fiú gyöngéden ma­gához ölelte a leányt és meg akarta csókolni, a leány szelíden hajolt a fiú felé, de a fiú, a tizennyolc éves, szerelmes gyermek hirtelen elbo­csátotta : — Nem — nem ... majd ha felségem lesz, mópdu vérpiros arccal riugcetre. T-----"TifTlB amelyek arra vótiAtköfitUk, högy bennünket kiéheztetnek és kereskedelmileg tönkretesz­nek, nem egyebek szappanbuborékoknál, amelyeket a Deutschland és társai egysze­rűen szétpukkasztanak. ti 1 R E K Kitüntetés. Lengyel Tivadar szamosluká- - esi lelkészt a Il ik oszt. leikészi érdemkereszt- (fehér szalagon) tűntették,ki, Simon Áron tar­talékos főhadnagyot — Herskovits Izidor szakállasfalvi lakos vejét — pedig vitézségéért legfelsőbb elismerésben részesítették. Tisztviselői szövetkezet. Jeszenszky Béla fészolgabiró és Lasin Tivadar szolgabuó az alábbi felhívást bocsáj tóttá ki: Felhívás. Nem kell ecsetelnünk azon végtelen nehéz helyzetet, melybe ezen óriási drágaság és áruhiány folytán a fix fizetésű tisztviselői kar ju­tott, hanem igyekezzünk magunkat kiragadni ezen elviselhetetlen helyzetből, s erre a mód meg is van. Több oldalról folytatott megbeszélések és óhajoknak megfelelően elhatároztuk, hogy Nagy- somkut székhelyei a köz és mágántisztviselök. csendőrség, pénzügyőrség, lelkészek, tanítók és nyugdíjasok részére egy élelmiszereket beszerző alkalmi szövetkezést alakítunk. Ezen alkalmi szövetkezésnek célja az lenne, hogy egy a Jeszenszky Béla főszolgabíró ur által visszafizetés kötelezetségével részünkre folyósítandó igen tekintélyes összeggel fi$ctési előlegeink, drá­gasági pótlékainkból alakítandó tőkével az ezen szövetkezésben résztvevők részére egyes háztartási cikkeket beszereszünk és egymás kösött hasson nélkül elosszunk. Felkérjük tehát, mindazon tisztviselő társain­kat, kik ezen alkalmi szövetkezésben részt venni óhajtanak, hogy folyó hó ll-én d. e. IO érakor Nagysomkuton a községházánál megjelenni szí­veskedjenek, hol is ezen kérdést megvitatjuk, a beszerzendő élelmi és háztartási cikkek minemüsé- gét meghatározzuk. Megjegyezni kívánjuk itt, hogy «zen alkalmi szövetkezésben oly nem tisztviselők is részt vehet, nek, kik a háborús konjunktúrák folytán szintén sújtva vannak. Nagysomkut, 1916» szeptember 4« Kartársi üdvözlettel Jeszenszky Béla főszolgabíró. Lasin Tivadar szolgabiró. Majd ha félesége leszek, — mondta «tátié engedelmesen a leány, de egy kicsit halvány lett és szive mélyében szemoru az elmulasztott csók miatt. Ott kint a pálmabokor előtt mir a vad éjféli kedv dominált. A férfiak néha véletle­nül, többnyire szándékosan, nagyen is mereven bámulták a szép, fehér födetlen asszonyi villákat. A szőke és barna frizurák kezdenek megbomlani, az areokról lehullt a rizspor, a ruhák gyűröttek., , Már nemsokára jön a hajnal hűvös szellője, nyo­mában a kiábrándulás, a kedvetlenség, a főfá­jás ... A zene elhallgat, a vidám mutató embe­rek hazamennek, a lámpákat eloltják és oda­bent marad a szürke por, a nagy, zajos vidámságok után beálló lelketlen siri csön­desség. / De most még tetőpontján a jókedv, a höl­gyek egyre nyájasabbak, a 'férfiak egyre bizal- maskodóbbak, de szivük az b'ideg és józan és reg­gelre nem is marad meg e sok kacérság és me­részség Után más, mint unalom, testi kimerültség és lelki csömör. Itt pedig hátul agy sarokban két fiatal gyermek ül némán, -mozdulatlanul, nem me­rik egymás kezét ttttfgérinteni, talán mert az egész mulatságén «k szeretik igazán, szivükből egymást ... A szép Gcncsy Frőra fáradtan ült le egy percre a pálmabokor elé, nem látja a háta mögött meghúzódó gyermekeket, csak éppen véletlenül ve­tette oda vőlegényének: f — Hála Istennek, hogy kiszabadultunk a táncolok közül, olyan rettenetes meleg volt, hogy szédült belé a fejem, de itt-itt . . . magam sem értem . . „ mintha fehér fijjiom nyílna valahol kö­telünkben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom