Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1916-09-10 / 37. szám
i SZfljjMlHy t# A Deutschland. Az angol blokád volt e most folyó Térés világháború leghatalmasabb gazdasági harci eszköze. Anglia, látva, hogy a harctereken az entente semmiféle pozitiv eredményhez nem tud jutni, forditott egyet a harcmodorán és a kiéheztetés brutális, kegyetlen és ártatlanok sújtó eszközét vitte bele háborújába. A kiéheztetésre természetesen egyetlen célravezető eszköz volt az effektiv blokád, amely abból áll, hogy az angol hajóhad ténylegesen megakadályozza, hogy német kikötőkbe befuthasson, vagy onnét kifuthasson bármilyen nemzetiségű | hajó. A nemzetközi jog értelmében a sem- j leges hatalmak az effektiv blokádot kénytelenek és kötelesek elismerni. De csakis ae effektiv tényleges blokádot. Azt a blokádot azonban, amely csak papiroson van, amely nem tudja a blokált kikötő érintkezését a külvilággal tényleg megakadályozni, a semlegesek nem kötelesek elismerni. Ha egyetlenegy hajó a biokádgyOrün ki tud jutni, vagy be tud jutni a blokált kikötőkbe, akkor a blokád mór meg van törve, a blokád már nem effektiv. Ha a nemzetközi jognak ezeket a határozmányait ismerjük, akkor tudjuk csak felbecsülni a Deutschland óriási sikerét és jelentőségét. A Deutschland, a világ első kereskedelmi tengeralattjárója nemcsak egyszer, hanem kétszer törte át az effek- tivnek mondott angol blokádot. Kétségtelen tény tehát ma —• különösen, ha a már ütőn levő Breménrólsem feledkezünk meg— hogy az angol blokád megtört, az effektiv blokádból, papirosblokád lett. Ezzel Anglia gazdasági háborújának leghatalmasabb eszköze üttített ki a britt vasmarokból. Kétségtelen dolog, hogy ilyen körülmények között az észak-európai semleges államok, tnelyek eddig hiven betartották a blokád következményeit és tilalmait, a nemzetközi jog előírásai alapján, most már más szemmel fogják nézni az angol hatalmaskodást és más álláspontra fognak helyezkedni a papirosblokáddal szemben. Ez a tény pedig végzetessé válhatik Anglia gazdasági háborújára. Az entente ma sokkal gyengébb, semhogy újabb ellenfelekkel elegendő erőt tudna szembeállítani, hiszen eddigi ellenfeleit sem tudja tebirni, sőt inkább uj szövetségeseket keres, nem uj ellenfeleket. Már pedig a semleges államoknak, amennyiben Anglia a papirosblokádot érvényesíteni akarná, igen könnyű helyzetük volna az entente tál szemben. Nem akarunk azonban politikai térre elkaliandozni. Az entente élén Angliával a Deutschland első útja után kénytelen belátni, hogy amint a hadszíntereken fegyverrel nem 1ud bennünket legyőzni, úgy nem tudja elérni a diadalt a gazdasági háborúban sem. A Deutschland útja ilyen alapon tehát nemcsak a nőmet technika csodatétele, nemcsak egyszerű epizód, nagyszerű meglepetés, vagy bluff, hanem tényleg a háború kimenetelére fontos hatással bíró fegyvertény. A fegyvertelen kereskedelmi tengeralattjáró oda és visszautazása ezer veszély között felér azokkal az eredményekkel, mit a büszke angol flotta eddigi működése produkált. A Deutschland megérkezett Brémába és eszei végleg elintézte a gazdasági háborút is. A német hajógyárakban lázasan épitik a többi tengeralattjáró kereskedelmi hajókat és így nagyon könnyen elkér Kelhető, hógy Németország rendszeres kereskedelmet fog folytatni Amerikával. Ebben a pillanatban azután feltétlenül elkövetkezik ellenfeleink részére az a helyzet, mikor felismerik, hogy Anglia ígéretei, biztatásai, leányok és mosolygós asszonyok koszé menni, Egy Sarokból niste Olgát, amint egyedül magában el- Vonultán ült. Jól esett neki, hogy a leány nincs Ott abban az firületes gyorsasággal repülő csoportban. Gsak nézte a leány ovális halvány arcát, meglátta azon a földöntali szépséget, melyet csak a Szerelmes ember lát meg, az imádott nő arcán. A gyönge, még fejleüen termetet állig csukott fehér ruha födte, a fiú boldog volt, hogy úgy egyedül, háboritaUanul nézheti, de amikor látta a kis leány arcán a növekvő szomorúságot, odament hozzá és megszólította, soha sem beszéltek még eddig szerelemről, de úgy önkéntelenül érezték, hogy egymáshoz tartoznak. — Jó estét, Olga kisasszonyt Olga elpirulva hajtotta le fejét, a fiatalember melléje ült és beszélni kezdett a kétségbeesés bátorságával el kell mindent, mondania még ma este .. , — Olga kisasszony, én a jőrfi hónapban Pestre megyek ... A mama nem akarta, hogy szeptemberben menjek föl. azt mondja, hogy az érettségi vizsgálat nagyon megerőltetett. A mama téred, én szeretek tanulni és soha sem vagyok fáradt tőle . . . Inkább ilyenkor . . , — Nem szeret itt lenni P — kérdezte Olga fejét lehajtva. Most szeretek, — felelt a fiú és belepirult vallomásába. A kis leány, —- a kis leányok az ilyen fontos percekben csodálatos módon bátrak lesznek, — rámoBolygott. fi mosolyban már volt egy kis női kieérság, egy kis biztatás: beszélj, beszélj csak tovább bátran . . . A fiú beszélt: jr Äu tanulni fogok Pesten is. Azt akarom. hogy hires, hagy ember legyen belőlem, olyan, a milyenekről mi az iskolában tanultunk . . . Verseket fogok Írni, Vagy miniszter leszek, még nem tudom, — tette hozzá komolyan, én jobb szeretnék költő lenni, de a mama — gondoltam, jobban örülne a miniszterségnek. Hát Olga kisasszony mit gondol F — Nekem mindegy, — felelt halkan a leány — legjobban szeretném, ha az maradna, a mi most. A fiú büszkén fölemelté a fejét: — Asf bem lehet, hová gondol? Én férfi vagyok, nek<em küzdeni, harcolni kell. Majd alázatosan hozzátette: — Hogy méltó legyek magához . . , Olga nem felélt, csak rá nézett a fiúra könyben úszó szemmel. A fiú megakarta a leány kezét fogni, de nem merte, a leány szerette volna fejét a fiú vállára hajtani, de nem mozdult. Csak néztek egymásra a tiszta, szent szerelem áhítatával és Kázmér halkan mondta: — Költő leszek vagy miniszter, Mindenki ismerni, bámulni fog, de előbb küzdeni, harcolni kell . . . így van ez a könyvben is. Fog rám várni ? Mondja ? — Fogok,— felelt a leány és két nagykönay- csepp hullt le halovány arcára. Senki sem figyelt rájuk. A pálmabokor jótékonyan clfödte őket. A fiú gyöngéden magához ölelte a leányt és meg akarta csókolni, a leány szelíden hajolt a fiú felé, de a fiú, a tizennyolc éves, szerelmes gyermek hirtelen elbocsátotta : — Nem — nem ... majd ha felségem lesz, mópdu vérpiros arccal riugcetre. T-----"TifTlB amelyek arra vótiAtköfitUk, högy bennünket kiéheztetnek és kereskedelmileg tönkretesznek, nem egyebek szappanbuborékoknál, amelyeket a Deutschland és társai egyszerűen szétpukkasztanak. ti 1 R E K Kitüntetés. Lengyel Tivadar szamosluká- - esi lelkészt a Il ik oszt. leikészi érdemkereszt- (fehér szalagon) tűntették,ki, Simon Áron tartalékos főhadnagyot — Herskovits Izidor szakállasfalvi lakos vejét — pedig vitézségéért legfelsőbb elismerésben részesítették. Tisztviselői szövetkezet. Jeszenszky Béla fészolgabiró és Lasin Tivadar szolgabuó az alábbi felhívást bocsáj tóttá ki: Felhívás. Nem kell ecsetelnünk azon végtelen nehéz helyzetet, melybe ezen óriási drágaság és áruhiány folytán a fix fizetésű tisztviselői kar jutott, hanem igyekezzünk magunkat kiragadni ezen elviselhetetlen helyzetből, s erre a mód meg is van. Több oldalról folytatott megbeszélések és óhajoknak megfelelően elhatároztuk, hogy Nagy- somkut székhelyei a köz és mágántisztviselök. csendőrség, pénzügyőrség, lelkészek, tanítók és nyugdíjasok részére egy élelmiszereket beszerző alkalmi szövetkezést alakítunk. Ezen alkalmi szövetkezésnek célja az lenne, hogy egy a Jeszenszky Béla főszolgabíró ur által visszafizetés kötelezetségével részünkre folyósítandó igen tekintélyes összeggel fi$ctési előlegeink, drágasági pótlékainkból alakítandó tőkével az ezen szövetkezésben résztvevők részére egyes háztartási cikkeket beszereszünk és egymás kösött hasson nélkül elosszunk. Felkérjük tehát, mindazon tisztviselő társainkat, kik ezen alkalmi szövetkezésben részt venni óhajtanak, hogy folyó hó ll-én d. e. IO érakor Nagysomkuton a községházánál megjelenni szíveskedjenek, hol is ezen kérdést megvitatjuk, a beszerzendő élelmi és háztartási cikkek minemüsé- gét meghatározzuk. Megjegyezni kívánjuk itt, hogy «zen alkalmi szövetkezésben oly nem tisztviselők is részt vehet, nek, kik a háborús konjunktúrák folytán szintén sújtva vannak. Nagysomkut, 1916» szeptember 4« Kartársi üdvözlettel Jeszenszky Béla főszolgabíró. Lasin Tivadar szolgabiró. Majd ha félesége leszek, — mondta «tátié engedelmesen a leány, de egy kicsit halvány lett és szive mélyében szemoru az elmulasztott csók miatt. Ott kint a pálmabokor előtt mir a vad éjféli kedv dominált. A férfiak néha véletlenül, többnyire szándékosan, nagyen is mereven bámulták a szép, fehér födetlen asszonyi villákat. A szőke és barna frizurák kezdenek megbomlani, az areokról lehullt a rizspor, a ruhák gyűröttek., , Már nemsokára jön a hajnal hűvös szellője, nyomában a kiábrándulás, a kedvetlenség, a főfájás ... A zene elhallgat, a vidám mutató emberek hazamennek, a lámpákat eloltják és odabent marad a szürke por, a nagy, zajos vidámságok után beálló lelketlen siri csöndesség. / De most még tetőpontján a jókedv, a hölgyek egyre nyájasabbak, a 'férfiak egyre bizal- maskodóbbak, de szivük az b'ideg és józan és reggelre nem is marad meg e sok kacérság és merészség Után más, mint unalom, testi kimerültség és lelki csömör. Itt pedig hátul agy sarokban két fiatal gyermek ül némán, -mozdulatlanul, nem merik egymás kezét ttttfgérinteni, talán mert az egész mulatságén «k szeretik igazán, szivükből egymást ... A szép Gcncsy Frőra fáradtan ült le egy percre a pálmabokor elé, nem látja a háta mögött meghúzódó gyermekeket, csak éppen véletlenül vetette oda vőlegényének: f — Hála Istennek, hogy kiszabadultunk a táncolok közül, olyan rettenetes meleg volt, hogy szédült belé a fejem, de itt-itt . . . magam sem értem . . „ mintha fehér fijjiom nyílna valahol kötelünkben.