Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1916-09-03 / 36. szám
I XIV évfolyam. KÖZÉRDEKŰ rAlWAOALM! IIETí!.AF A „NAHYAOUKUTi JAtUrtl JECiVZOl EGYLET*' HIVATALOS KÖZI.ÖNY1$, v ^S.es*fadiStlS3» ■'MG7P. «wr-ws-v*-'« ÜUrix»(é»i ír: Egét* évi« . . 8 h Negyed ívi* t K fél évre . 4 K Egyes seam áir iO 1)116 Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Sierkeíítőíég éi kiadóhivatal: Nagy sóinkul, Teleki-tér 484 Telefon szám 2. ME«JELENIí4 «11ADUN VA8ÍRNA1* A diplomáciai Összeköttetés! Anglia hatalmas urai kiadták a jelszót, hogy azért, mert Németországban teljes joggal és igazságnak megfelelően kivégez ték Fryait angol k ipilányt, a háború után sem fognak diplomáciai összeköttetést létesíteni Németországgal. Nem törődünk a diplomáciai összeköt tetés fennállásának vagy nemlétezésének politikai részével, annak hatásával és kö vetkezményével, de Anglia ielkületére levonhatunk ebből a jelszónak kikiáltott prog rammból egy kis következtetést. Az emberiség iegnagyobb katasztrófáját éljük át most. Az Özönvíz alkalmából sem pusztult el annyi emberélet és nem változott annyit a világ, mint ezalatt a két esztendő alatt, soha ilyen erőszakos beavatkozás még nem irányította nemzetek, népek és emberek életét és most e nagy katasztrófa közepette, amikor ha egymással po litikai háborúban is állunk, emberileg egymással kellene ereznünk, Anglia az örök szakítás elvét teszi zászlójára. Hihetetlen és meglepő, hogy akkor, amikor már nemzedékek fáradtak azon, hogy a nemzetközi érintkezést, az emberiség érintkezését minél erősebbé, közvetlenebbé tegyék, akkor angol nemes urak vissza akarnak menni a középkorba és az ókorba, amikor a nemzetek egymással valóban nem érintkeztek. A kuliura minden vívmánya, a nyelv- tauilás, a vasul, az újság, a dróttalan és nem dróttalan távíró, a telefon, a hajó, mind azért született meg az emberek, a feltalálók agyában, hogy közelebb hozza egymáshoz az enthereket. És ma amikor világháború után ;vanvés a mikor a világot drótsövények két részre szakították, ma is érezzük, hogy ha más nemzetnek vannak veszteségei, nem nekünk és ha e más nemzetek veszteségeiről olvasunk, Ugyanúgy sajnáljuk azokat az elpusztult embereket, mintha nem is ellenünk harcoltak volua. Az emberi érzés felébredése, a felebaráti érzés megerősödése a múlt század műveltségének és az ember hosszú évszázadokon való együtt élésének következménye. Mikor pedig ez a háború megindult, mindnyájan úgy fogadtuk, hogy ennek a világfelfordulásnak azért kellett történnie, hogy mint egy kelésből az emberiség testében levő zavaró momentumok, érzelmek gennyként kifolyanak és egészséges, együttérző, békés emberiség lépjen a mai vi- szálykodó, egvmást lebirni akaró emberség helyébe. Az angol nemes urak is mindig azt hangoztatták, hogy csak a békéért harcolnak, semmi másért, csak az örök békét akarják, azért nem kötnek ma még békét, mert ma még sok minden zavaró momentum, sokféle beteg rész maradna az emberiség testében. És most egyszerre ime diplomáciai összeköttetés örök megszakításával fenyegetödznek. Hogyan egyeztethető ez össze azzal az állítólagos magasztos céllal, amelyet az entente sajtó és az entente politikusai hangoztatnak. A diplomáciai összeköttetést nem tartjuk a nemzetközi érintkezés és a világ legfontosabb problémájának, de annyi tény, hogy az emberiség két pártra szakadását végzetesnek tartanók. Azonban, ha jobban mélyére nézünk a dolognak, meglátjuk, hogy áz angol nemes urak fellépése és kijelentése nem is olyan veszedelmes valami. Moudtak már az angol nemes urak a háború folyamán sok olyan dolgot, tettek már sok olyan kijelentést, amelyet aztán visszavontak, amitől eláilottak. Megvagyunk győződve róla, éppen mert hisszük a háború világot megujitó hivatásában, hogy a diplomáciai összeköttetés örök szakításnak jelszava is Csak addig fog élni, mig zöld asztalhoz nem kerülünk ellenségeinkkel. A JOVÄBVlflBK“ TAHIMAz orogonai lövészárokban. (Egy hollandi hidiiudósitó meglátogatta a német írontot ez alkal >mból Írja le e Lutósi- tását. Aki a legszélső futóéi kokat először látja valami csalódásféiét fog ére/.ni, Az ember azt gou- dolja, hogy az tele van katonákkal, pedig ellenkezőleg, nagy távolságokra egymástól egy-egy őrszem áll csak, mereven kémlelve az alig száznegyven méternyi távolságban lévő ellenséges hadállásokat, Csodálkozva kérdi a szemlélő, hogy Vájjon nem*e lehetséges itt könnyen áttörni a frontot, de a szakavatott vezető fölényes mosoly- lyal mutat a harminc-negyven méternyi távolságban levő 4—5 szőrös drótsövényre, A föld azonkívül itt nagyon li pehupás és nedves úgy, hogy a járókelő nein futkározhat a ragadós talajon kedve szerint Hogy milyen veszélyes itt minden támadás, mutatják a drótsövény előtt hetekig fekvő holttestek, melyeket az ellenség nem mert eltemetni. ■ Az őrszolgálat itt rendkívül nehéz. Rendkívül figyelmet és idegeket igényei. Észrevétlenül jutunk néhány összekötő futóárkou kei észtül az első arc- vonalra. A felál Holt őrszemek szoborszerben állanak és pillájuk nem rezdülve keresik az ellenséget, Óriást csend van, Legtöbbször nem püskagolyótól esmk el az itt küzdő katonák, hanem a gázbomba által, Szinte megszokásból is, akaratlanul elővesznek néha egy kis fekete üveget és a szájukhoz szorítják. A kis üvegen az a felírás Olvasható: „Schützlösung gegen giftige Hase. A lövószárok egyik őrszemének int a tiszt és a szájára teszi egyik ujját, jelezve vele, hogy hallgassanak, odavezet a katona helyére, kinézüuk a megfigyelő nyilason és csodálkozva pillantom meg közvetlen közelemben az ellenséges lövészárkot. „Hány tépés“ kérdóm suttogva. „Tizenöt I“ volt a válasz. Elhagyjuk ezt a helyet és többszörös kanyargások után egy lépcsőhöz érünk a lépcső végén fed-'tt kezd lenni a lövószárok úgy, hogy semmit sem latok és botorkálva követem a vezetőmet. Körülbelül 100 lépésnyire már meg van vi lágitva ez a földalatti helyiség néhány olajmócscsel, majd még beljebb kis fényt terjesztő villanykörtékkel. Istenem, milyen nagy munka lehetett itt úgy a hogy berendezkedni 1 Egy kis ládához vezet a tiszt és mosolyogva mulat reá: Ezzel mulatnak az őrszemek. Megnézem mi van benne: világitó pisztolyok és patronok. „A sötétség néha olyan nyomasztó — folytatja a vehetőin — hogy szinte jól esik egy világító patront kilőni. Valami kimondhatatlan batorsigoi önt az emberbe a csak pillanatokig is tartó vnagjssag. Ez a lada pedig a huzi- gjógysmtár, kéznél vau mindeu ami nappal kell. Patronok, gázálarcok, vaselin a szemek ró szere . , .“ Nem folytathatta tovább előadását vezetőm, mert egy gránát hangja töltötte be a levegőt, ugylátszik a franciák észrevették, hogy a németeknél vendég van. Egy francia kézigránát volt, szerencsére azonban nem okozott nagyobb kárt. Elhagytuk a földalatti folyósot, menetközben kísérőm elmeséli, hogy a franciák kézifegyverrel csak délután kettőtől négj ig lőnek és tekintve, hogy pár perc múlva két óra lesz, valószínűleg megkezdődik a koncert. Egy fulóárokbau elhelyezkedünk itt várjuk be a jelzett időt. Csakhamar élénkebb lesz az élet és egy kézigránát tőlünk körülbelül háromszáz méternyire felrobban. A kézigránátot itt sokkal többet használják, mint a nehóz gránátokat, mert könnyebben bele lehet ta- lalui a közel eső ellenséges löveszárokba. Továbbá a kézigránát erős töltéssel sokkal nagyobb rombolást visz véghez. A német katonákat nem nagyon érinti az ellenséges gránátok és puskagolyók tüze. Kényelmesen üldögélnek helyeiken, némelyek pipáznak, némelyek pedig felhasználva a zajt, harci dalokat énekelnek. Csodalatos egy világ! Mihamar elhagyjuk helyünket és elindulunk a futóárok kijárata fele. Kiérünk a végéhez és bizony nagyon jól esik a szabadban lenni. Nagy pelyhekbeu hű l a hó. Szegény katonák már tizennégy hónap óta szakadatlanul iit őrködnek és harcolnak. Valamennyi hős I Elbúcsúzom kedves vezetőmtől, megköszönve faradságát. Nehány perc .múlva egy paraszt- házhoz érek, hol szives házigazdám, a dicső ezred szeret ji remél to parunc-moka mar vár rám, hogy a tanúimén} utániból visszatérve egy csésze meleg levest fogyasszak el tisztjeinek társaságában.
