Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1916-08-27 / 35. szám
* XIV évfolyam. rr ............. .. _ A... Na gysomkut 1916. augusztus 27. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP A „NáGYSOMKUTI JAHASI JEGYZŐI EUYLÉT" HIVATALOS KÖZLÖNYE. fi)16flcet«at ár: Égés* évt» . 8 K Nagy cd évrt Fél évra 1 K Egyaa »iám át» eta Z K au miéi Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő. ÍS* Szerke**tfi»ég é» kiadóhivatal; Ragy somlóit, Teleki-tér 484 Telefon szám 2. MlRaJüiLENIK lUlNUKN VASÁHNAr A jövö legnagyobb problémája. A jövő legnagyobb problémája kétség j kiviil a jövő nemzedék nevelésének kér dése. A mai nemzedék ezt minden álsze mérem, vagy rosszindulat nélkül kimondhatjuk, nagyobbrészt elpusztult, más része pedig nyomorék és részben munkaképtelen lett. Az országnak és a nemzetnek tehát gondoskodnia kell arról, hogy legyenek olyan utódok, akik mindazokat a helyeket betőhheiik, ahonnan mo t a nagy háborúban kidőllek a munkaerők. Bizonyos, hogy nagyon nehéz prob léma ez. A legutóbbi években például, mint tudjuk nagy volt a tolongás az értelmiségi» különösen a hivatalnoki és ügyvédi pályára. Ezt a krízist az ország akkor, ami kor minden munkaerőből vol.t elég kibifla, hiszen a többi munkaalkalmak, pályák sem voltak teljesen elhagyatottak. Azonban a háború után ez nem lesz igy. MJg pedig nem lesz igy igen hosszú ideig. Q m doskodnunk kell arról, hogy a jövőben, a háború utáni időkben egyik pá lya se szenvedjen hiányt munkaerőben, mindenüvé jussanak emberek és ne legyen egyetlen pálya sem túlzsúfolt, mert nem lesz olyan pálya, ahol ne kellene megfeszített munkával helyrepótolni azt, amit e nagy háború alatt egyébb elfoglaltságunk révén elmulasztottunk. Megvagyunk győződve róla, például, hogy a háború után a kereskedelmi és mérnöki pályára sokkal nagyobb lesz a lódulás, mint eddig volt. Mindenesetre üdvös iesz, mert szükség lesz keieskedökre és mérnökökre, de lesz sok ipari pálya, amely ma munkás nélkül maradi és amelyek szüksége lesz mnukaerőre. Lehetetlenségnek tartjuk, hogy az illetékes kormánynatósagok ne találnák, vagy legalább is ne keresnének módo* arra, hogy elosszák és minden pályára jutassanak a jövő nemzedék most leluövö és most fejlődő tagjaiból. Bizonyos, hogy ez a prouléma már foglalkoztatja az itietekes kötöket és meg vagyunk győződve róla, hogy a illetékes körök is nagy meglepetéssel vették tudomásul az ország legelső és legnagyobb megyéjének azt a megállapításai, hogy sok. kai helyesebb ha a tanulók napszámba járnak, mint az iskolát látogatják. Eddig még csak vallhatták egynémelyek ilyen nézetet az iskoláról és a tanulásról, ma azonban már megszűnt ez az idő, mert a legekiatánsabban ez a háború bizonyította be, hogy mennyivel nagyobb fokú az ellenálló és harcképessége, intelligens és tanult nemzetnek, mint a csordáknak, Tény az, hogy a központi hatalmak intelligencia és tanulság, sőt az életpályák megszervezettsége tekintetében is óriási fölényben vannak például orosz ellenfelünkkel szemben és igy természetes, hogy sokkal kisebb erőt kell szembe- állitaniok a nagy orosz hordákkal szemben, ahhoz, hogy eredményesen harcolhassanak. A tanulóknak tehát nagyobb szükségük van a tanulásra, mint a napszámra, de különösen nagyobb szüksége van az ö tanulásukra és tanulságukra a nemzetnek, az országnak és az államnak. De ennek a tanulságnak valóban meg kell szervezve lennie. Az ország illetékes hatóságainak kell gondoskodnia arról, hogy a gyermekek már most bizonyos megosztás szerint készüljenek az egyes pályákra, hogy akkor, amikor a nagy munka, a béke és a helyreállítás nragy munkája elkezdődik, minden helyen, minden pályán legyen megfelelő mennyiségű és megfelelő kézeltségü munkaerő. IIOVMÉ" TÉ1ÍM* Frontmozi. Hát van ilyen is ? . . Kérdezhetné joggal bárki olvasóink közül Bizony v.m. A hadvezetőség belátta a moziknak szórakoztató üdvös hatását katonáinkra és számtalan ilyeu vándorló mozit — természetesen katonai kezelésben — létesített. Egy ilyen K. u. k. mozit, (Feldkinói) látogattam meg a napokban az olasz fronton. Alig néhány kilométernyire az első lövészárkoktól -egy régi kastély dísztermét rendezték be mozi részére. Látogatói kizárólag katonák lehetnek. Csekély 10 fillér a belépődíj, mely összeget azután a vöröske- l'eszt céljaira fordítja a hadsereg. A régi patrictusi kastély díszterme dehogy is mert volna gondolni valaha is árra, hogy simára fényesített padlóját, mely arra volt predesztinálva, hogy finom cipoilős hölgyek lejtsinek benne táncokat — bakáink bak- kancsainak szöge fogja össze vissza karcolni. Pedig alaposan összsrongalták vitézeink a gyönyörű termet, de hát a közönség vagy a frontról jön, vagy pedig oda megy, Nagyon sokan teljes felszerelésű ^et is magukkal hozzák. Egy órai pihenőt kaplak a a városkába, nosza sietnek felh isználni azt szórakozásra, Ősz szakái]uak és tejfeles arcunk; a monarchia legkülönbözőbb nemzetiségű katonái, mindenféle fegyvernemből. Talán már hónapok óta nem látták hazájukat, nem élvezhették a civilizáció áldásait, megvoltak fosztva a kényelem legelemibb követelményeitől, most tehát a mozi nekik otthont, kényelmet, luxust, egyszóval minden jót jelent. Vigan vannak a fiuk, egészséges- nevetésüktől harsog a terem. Egy jó képű „frajter ui“ ül a zongora előtt és elkezd játszani. A teremben sötét lesz és megkezdődik aa előadás. Mindenki feszülten figyeli a lepedőre vetített harctéri képeket. Éles kritika alá esik minden kép. Magyarázzák egymísnak a jeleneteket. Egyik másik felismeri önmagát vagy valamelyik társát. Olasz lurctéri képek kerülnek épen sorra és röpködnek a szakértői megjegyzések. Csodálatos, hogy két év alatt mennyire beleszoktak embereink uj háborús mesterségükbe Olyan megbeszéléseket folytatnak, mintha világ, életükben a háború osinílás lett volna mesterségük. A komoly hangulat egyszerre» csak vidámmá válik. Tulajdonképeu nincs sok ok reá, mert egy dráma jelenetei peregnek előttünk. De ők mégis nevetnek rajta. Az igazat megválva magam sem értettem tneg. A főszerepet benne egy gróf já.sza, ki szabad idejében festő. Erz a gróf beleszeret a modelljába, de azt egy intrikus herceg elszereti elölte. A leány erre a vonat elé fekszik, mert a herceg megakarja ölei. De ugyiátszik, hogy időközben a here g lebeszéli a leányt az öngyilkosságról. Erre elmennek a grófhoz, akiről elfelejtettem meg- említeni, hogy állandóan frakkot hord. ügy látt szik, hogy egy gróf nem is tud más tuhaban járni. A gróf, a h;rcog és a modell nagy és ócska revolverekkel fenyegetik kölcsönösen egymást. Ez a jelenet a közönségre olyan feidoritően hatot, hogy elkezdtek nevetni. Ettől kezdve azután oly pompásan mutattuk a szomom drámán, mintha a egkacagtatobb bohózatot élveznék, Jó m agam sem tudtam tovább tigye ni és igy legnagyobb sajnálatomra nem referálhatok a d;átna további részéről. Az előadás után katonáink jókedvűen hagy. ták el a helyiséget. Áldás itt a mozi. Hadvezetőségünk igazán bölcsen gondolkozik, hogy igyekszik derék katonáinkat felvidítani egy kis szórakozással. Hadapród. Szezonnyitás, Budapesti levél. Közeledik az a bizonyos augusztus 31-ike, amikor a liivat ilos holt szezon befjeződik, minden sziuház és mu at kapui megnyílnak és megkezdődik a szezon uz ország fővárosában. A világháboiu harmadik esztendejét éljük és ellentétben azokkal, akik szidják szaputják a népet, a mögöttes országrészek lakosságát — mint bennünket hivatalosan neveznek — azért, mert szórakoznak és mulatnak, mi nagyon helyesnek, okosnak, sőt jónak találjuk, hogy az ország népe-
