Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-23 / 4. szám

A mezőgazdasági és ipari oktatásnak a katonaságnál való bevezetése. A háborús idők sok mindenre megta­níthatnak bennünket abban az irányban is, hogy mi módon biztosítsuk legjobban ha­zánk mezőgazdasági és ipari fejlődését. E kérdésről igen figyelemreméltó tanulmányt irt most Nagv László magyar királyi alhad- biztos »javaslat és irányelvek a mezőgaz­dasági és ipari oktatásnak a katonaságnál való bevezetésre« címen. A szerző szerint most a háború foly­tán^ bőséges alkalmunk lenne arra, hogy a dolgozó nép széles rétegeit a katonai szol­gálat ideje alatt célszerűbben neveljük a kuliurára és c íltudatos gazdasági munkára. Meg is kellene ragainunk ezirányban a jó alkalmat, hogy Németország példáját kö­vessük. A sz rzö éppen németországi ta­pasztalataira hivatkozik s világosan mutatja ki tanulmányában, hogy milyen sikerrel járt a német hadseregben az a néhány évvel ezelőtt kezdett mozgalom, melyet a mező- gazdasági oktatásnak a katonaságnál való bevezetése v^ge t indítottak meg. A kato­naság utján való mezőgazdasági nevelés Németországban kitünően bevált. Gazda­sági köreink érdeklődését nagyon megér- de nli az előttünk fekvő tanulmány, melyben a szerző ezt a figyelemreméltó eszmét s az OvlGE. régebbi kezdeményezéseit a kővet­kező időszerű intézménynyel kívánja gya­korlatilag megvalósítani. A béketárgyalások miatt valószínűleg hónapokig fog húzódni a fegyverszünet, mely idő ilyen gazdasági oktatásokra ki­válóan felhasználható volna. Ezek az okta­tások hasonló elvek szerint csak persze mégis más alapon volnának a magyaror­szági ezredekben megtartandók. E kato­nailag ki nem használható idő kiválóan estékre emlékezett vissza, némán játszó t Jézuska euyetleu ajándékával: az arany hajú bubával. Hja, háború van és a haburub.m a Jézuska is oly szegény I És ujesztendö is elkövetkezett Ujesztendő, a mely most csak s tót aggud Urnákat, nem vidám reményeket hozott a szegényes kis lakasba. Ki jő huzzá buldog újévit kivárná ? Ki teszi boldoggá ;.z ű uj esztendeje t ? Valaki mégis jött. Valaki kora reggel meg­kocogtatta az ajtót. Az asszony felkelt. Ki l hét az a korai lá­togató ? Villámszerű sejtelem támadt a szivében. Nem is sejtelem, bizonyosság. Ű jen. Neki kell jönnie _ Ő jötti — Fölkerestem magát, még egyszer. Dóra, pedig megfogadtam, hogy soha többé at nem lepem a küszöbét — mondotta a feifi. — Da most mégis eljöttem, hogy boldog újévet kívánjak maginak. S halkan hozzátette: — S hogy boldog uj évet terem'sok magá­ink. Ha megengedi... Ha bebucsát.. . Hisz oly hideg van odakünn ... Óh, igen — bebocsAtotta, leültette, csókjá- j yal halmozta ol őt a hideg kéilelhetetlen a<sz >uv. Es a nyakabj vetette magit az ujesztendö hírnökének a kis lány. — Apuskám I — Eddig csak arra volt jó a két kezem — szóit a férfi, — hogy szétszórjam velük a vagyoninkat. Ezentúl félkézzel is többet fogok érted dolgozni, Uiint azelőtt kettővel. — Ezelőtt két kézzel se öleltél oly forrón, mint most f Ikózzel — felelte az asszooy. És újéve reggelének fénye beragyogott a szobácskába. Hiszen a jó Isién ran’a örül unnak, hugi ba a földö i egymásra tatáin k azok, akiket egymásnak leudeit a Gondv.selcs. # .,. I'yen mesék támadnak mos*, az emberek nehéz, véres megpróbáltatásainak idejeben. Amikor a Halál tanít bennünket arra, hogy hogyan kei! hgyniMH, egymásnak élűi a főidőn. KÖVARVIDftR alkalmas volna az ország gazdasági tudá­sának és értelmi szintjének emelésére. En­nek tananyagát szintén a központi vezető ség állíthatná kis füzetekben sürgősen ősz- ?ze, mig oktatókul tartalékos és népfölkelö tisztek stb. között majd minden ezredben taláható gazdász, fö’dbirtok >3. kertész ta­nár stb. ügyesen felhasználhatók volnának akik a részükre tanulmány céljából 1—2 héttel előbb kiadandó füzetek útmutatása szerint az éppen rendelkezésére álló esz­közök felhasználása mellett oktathatnák a legénységet. Egy-két hónapi ilyen rendsze­res és céltudatos oktatás nem múlnék el nyomtalanul és a hadjárat durva öldöklő mestersége után szülőföldjének szelíd kul­túráját őrömmel, friss ésszel és kedvvel szívná magába valamennyi. Persze az ok­tatás tárgyának megválasztása és kidolgo­zása ennél is kiválóan fontos feladatot róna a központi vezetőségre. Ennek óriási elő­nye, hogy igen csekély pénzbe kerülne. FI I R E K. Gyászeset. Lasin Sándor afyai földbir­tokos e hó 9-én 79 éves korában Atya községben elhunyt. Temetése e hó 1 1-én délután ment végbe. Az eihurntban Lasin Tivadar helybeli tb. szolgabiró és Dr. Bar- bul Illés Káfolyné szül. Lasin Valéria szat­mári ügyvéd neje — édes atyjukat veszí­tették. A kövárvidéki olvasókör évi közgyűlése. E hó 16-án tartotta meg a kövárvidéki ol­vasókör rendes év; tiszlujitása közgyű­lését. A közgyűlés lefolyásáról alábbi tudó­sításunk számol be: Mán Lajos országgyű­lési képviselő az olvasókör elnöke a köz­gyűlés megnyílása után, a maga és tiszt­társai nevében megköszönte az eddigi bi- ! zalmat és fölkérte a közgyűlést, hogy a I választást megejteni szíveskedjen. A válasz­tás tartamára korelnökül: Gróf Teleki Sán­dor választatott meg. A választás egyhangúlag a követ­kezőleg ejtetett meg. Diszelnökül: Gróf Teleki Sándor. Elnökül: Mán Lajos országgyűlési képviselő. Alelnökiül: Pilcz Ede. Háznagyul: Jeszenszky Béla. Pénztár­nokul: Mátfaé A'hariász. l\önyvtárnokul: Havas Emil. Jegyzőül: Dr. Kálmán Henrik. Ügyészül: Dr. Nyilván Auiél \ ál asztaliak meg. Választmányi tagokul — Gróf Teleki Jenő, Dr. Olsavszky Gyula, Pályi Béla, Dr. Simon Miksa, Hirsch Náthán, Papp István, Veress József, Barna Benő, Bocsánczv Már­ton, Dr. Takács Sándor és Dr. Goldstein Ármin — választattak meg. Hosszú Vazul szamosujvári g. kath. püspök, akinek fönhatósága alá tartozik a nagysomkuti egy ház is, meghalt e hó 13-án Budapesten, a Grünwald szanatóriumban, halála gyászba borította az egész egyház­megyét, me'ynek papsága a legnagyobb szeretettel és tisztelettel ragaszkodott tudós és nemesszivü főpásztorához. Az illeni g. k. templomra kitűzték a gyászlobogót s a te­metésre Illyés János esperes-plébános is elutazott. Pásztory Árpád vagyona a magyar g. püspökség törzsjavad alma lett. A napok­ban hagyta jóvá a kormány Pásztory ala­pitó levelét. A kormány hangsúlyozza, hogv a hatalmas vagyont a„ alapító kívánsága szerint a magyar nemzeti művelődés fej­lesztésére, főleg tehetséges, de szegénv ifjak neveltetésére kell felhasználni. így az uj püspökségnek anyag ereje is lesz hozzá, hogy kellő erélly el végezhesse a magyaro­sítás nemes munkáját. Minden tábori postához lehet csomagot küldeni. Folyó évi január 3-ától kezdve az eddigi feltételekkel minden tábori postához lehet magán csomagokat küldeni. A 11,39, 51, 125, 149, 169. és 168. számú tábori postához állandóan, vagyis bármely napon, a többi tábori postához azonban ezután is csak minden hétfőn, kedden és szerdán ad­hatók fel a tábori csomagok. Nagyon fontos aztán, hogy mit tartalmazzon egy ilyen tá­bori csomag. A tapasztaltak szerint kalács és tészta nemüt semmi esetre sem, mert ezek a tárgyak a megérkezésig élvezhetet­lenekké válnak, de ne maradjou ki a cso­magból a dohány, cigaretta, zsebkendő, zseb­kés, tü, cérna, ceruza, papír, tábori lap. Élel­miszerként a jó fagyos paprikás szalonnát és jól kiszáradt kolbászt veszik legszíveseb­ben katonáink, mert ezek a cikkek nem is romlanak meg. Tábori csomagok. A kereskedelmi minisz­ter rendeletet adott ki, mely a tábori posta­csomagok súly hatását a táborba irányuló, valamint a táborból eredő forgalomban öt kilogramm helyett tiz kilogrammban állapítja meg. A hadseregfőparancsnokság közlése sze­rint a német császári ti. hadsereghez be­osztott magyar és osztrák katonai személyek részére csomagok ezidő szerint nem továb­bíthatók. Névtelen feljelentők. Mivel eme megve­tésre méltó emberi teremtményekkel minket is ellátott balsorsunk, talán nem lesz érdek­telen itt is feljegyezni, hogy hírük eljutott az országházba is, hol egy interpelláció so­rán esett róluk szó, mely alkalommal felelet­ként maga a honvédelmi miniszter is kije­lentette, hogy hírük említésére is undor tölti el 3 rendeletét intézett az ország valamennyi j hatósághoz aziránt, hogy a névtelen feljelen­téseket minden további gondolkozás nélkül olvasatlanul dobják a papírkosárba. A vitézségi éremmel járó díjról. Utóbbi időben a hadifogságba esett katonák hozza- I tartozót a hadifogság tartamára a vitézségi éremmel járó pótdijak kiutalását kérték, sőt oly kérelmeket is terjesztettek a katonai pa­rancsnokságok és hatóságok elé, amelyekben az óremíulajdonos elhalálozása után a hoz- zátatíozók kérték, hogy a vitézségi érem pótdijának további élvezőiében részesülhes­senek. Ezeket a kérvényeket mind elutasí­tották, mert a szabályzatok értelmében az j érem pótdíjéivezete azzal a hónappal szűrük I meg, amelyben az érem tulajdonosa meg- ! hal. a hadifogság tartamára ped g az érem- I pótdijra való igényjogosultság nem áll fenn. Az érempótdijtuk hosszabb időre, vagy vég­kielégítés módjára való előlcges kifizetése pedig, amit több esetben szintén kérelmez­tek, a határozmányok szerint nincs meg­engedve. Katonák téli szabadságolása. A fakiter­meléshez fűződő gaz íasági érdekek, különö­sen a tűzifa — szükséglet kielégithetóse cél­jából a fakitermeléshez, az erdei termékek szállításához és feldolgozásához s egyéb er- i dei munkákhoz a szokásos napszám bizto- ! sitása mellett 20 emberből álló munkás cső- I portok 14 napig terjedő időre községeknek _______________________________január 23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom