Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-30 / 31. szám
Nagysomkul, 1916. julius 30. 31-ik szám. XIV. évfolyam. KOVARVIDE KÖZÉRDEKŰ rÁUSAUALMi HETILAP A „NAGY80MKUT1 JAKASJ JEGYZŐI EGYLET" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árt igéi* évre , 8 K Negyed évre . 2 K fél évre 4 K Egye* ezétn ár* 20 fillér Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Seerkeutőeég é* kiadóhivatal: Nagyiomkut,Teleki-tér 484 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Járási értekezlet. Jeszenszky Béla főszolgabíró elnöklete alatt a termények biz'ositása, beszerzése, a lakosságnak liszttel való ellátása íárgyá- ban e hó 24 én Nagysomkuton, a községháza tanácstermében a járás lakosságának, b'irtokossainak, lelkészeinek, tanítóinak és a já rás községeinek elöljárói részvétele mellett megtartott értekezletről felvett jegyzőkönyvet egész terjedelmében alább közöljük: Elnök a megjelenteket üdvözölve az értekezletet megnyitja és a felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére Qr. Teleki Sándor és Pilcz Ede urakat kéri fel. Elnök ezután ismerteti a mai járási értekezlet tárgyát és kéri a jelenlevőket, hogy a most ismertetett dolgokról az otthon maradtak is a saját jól felfogott érdekükben tájékoztassák. Egész terjedelmében kö- zöltetik a m. kir. minisztériumnak 1750 1916. M. E. számú rendelete, a mely az 1916, évi búza, rozs, ké szeres, köles, árpa és zab termésnek zár alá vételéről szól, valamint a 2117 1916. M. E. számú rendelete, a mely a vásárlási igazolványokról, őrlési tanúsítványokról, a lakosságnak gabonával és tisztiéi való hatósági ellátásáról és a terményfeleslegek bejelentéséről szól. Ezek ismertetése rendén felhívja a községi elöljáróságokat, hogy a községekben a legkiterjetebb módon ismét tegyék többször közhírré, hogy mindenki a miniszteri rendeletekbe foglalt kötelezettségeinek a legpontosabban és kellő időben annyival is inkább feleljen meg, nehogy a hatóság ellene a megtorló lépéseket legyen kénytelen folyamatba tenni, Ezen miniszteri rendeletekkel j együtt ismerteti elnök Alispán ur 13404 1916 és 15460,11916. számú rendeletéit, a melyek ismertetése rendén a következőkre hívja fel a jelenlévők figyelmét. A lakosság felhívandó, hogy folyó évi augusztus hó 15-töl 1917. évi augusztus hó 15-ig úgy a házi, mint a gazdasági szükségletre az ismertetett miniszteri rendelet alapján beszerezhető termény beszerzéséről folyó évi október hó 15-ig gondoskodjon és pedig az elöljáróság által kérendő vásárlási igazolványok alapján, a gazdák pedig az ál • talam kiállítandó igazolványnyal, mert később senki nem jogosult termények beszer- ' zésére. Lakosságnak tudomására hozandó, 1 hogy a hatóság a termények árát azon J családok részére, a kiknek nincsen megtakarított tőkéje, hajlandó beszerezni, csak j a vásárlási igazolványokat szerezze be az elöljáróságtól és azt a hatóságnak adja át. Ezen alapon a járásban lévő összes termény ihmaradása biztosítva lesz és nem tétetik ki a lakosság annak, hogy a termények nélkül maradjon. Ezzel kapcsolatosan felkéri a jelenlévő termelőket, hogy folyó évi október hó 15-ig másnak, mint a járáshoz tartozó termelő, vagy fogyasztónak ne adjon el terményt, a mennyiben az itt fölöslegessé válló termény csak részben fedezi a szükségletet és biztosra vehető, hogy minden fölöslegessé vált terményt itt megvásárol a hatóság. Hogy pedig úgy a termelő, mint a fogyasztó tisztásban legyen azzal, hogy folyó évi angusztus hó 15-töl 1917. évi augusztus hó 15 ig mennyi terményt jogosult visszatartani, ezt alábbiakban közli. Termelő jogosult házi szükséglet címen fejenként és havonta, a vámörlödij, elporlás és korpa számbavételével, 18 kg-ot visszatartani búzából, rozsból, kétszeresből és árpából együttvéve azok részére, akik a termelő háztartásában rendszerint természetben ellátást élveznek. Gazdasági szükséglet címén csak a természetben kiszolgáltatandó terményben járandóságok (alkalmazottak, cselédek, munkások munkabére, aratórésze, cséplórésze, konvenciója) a vetőmag és az állatállomány szükséglete vehető számításba, de az állat- állomány részére csak árpa es zab tartható vissza és pedig; aprómarha részére darabonként és havonta 3 kg. sertés részére darabonként és havonta 30 kg., fejős tehén részére 60 kg., növendék jószág réA „K0VÁRV1DEK“ TÁRCÁJAMari. Elbeszélés. Irta: Oánielné Lengyel Laura. (Folytatás és vége.) Hj. a inai szemmel visszagondolok a dologra, úgy látom, hogy nem a leány, hanem a saját lelkünk tartott vissza miuden ilyes dologtól. Ez a szőke, nevető kis leány volt a mi szemünkben a nő. Égész múltúnk egypár piszkos és visszataszító emlék volt. V most, hogy' egy tiszta leánnyal hozott össze sorsuuk, egyszeribe oltárt állítottunk tiszteletére, glóriát fontunk íeje köré és elhalmoztuk azzal az imádattal, melyet minden jóravaló férfi ott rejteget szivében az asszony iránt. Na gyón jól emlékszem, mint jöttünk haza egy egy ilyen színházi vagy koucert-este után. Marit közrefogtuk és úgy magyarázgattuk neki a színdarab vagy zene szépségéit. Mari nevetett, lehet, hogy a mi saját külön esztétikánkon, de lehet, hogy csak a csillagos égnek, a derült enyhe éjszakának és az ö tizennyolc éves ifjúságának örült. A vasárnapi kirándulásokat azonban én rendeztem. S Mari ilyenkor talán még boldogabb volt, mint a színházban, Városi leányok szinte mámorosak, ha szabad levegőben vannak. Égj ilyen kirándulás után történt a tragikai összeütközés. Gondolom a Zugligetből jöttünk. Mari azt proponálta, hogy a Varosmajorig menjünk gyalog. Az utón azonban elfáradt kissé. Kimerített# az a sok ugrándozás, meg a friss, éles levegő. Egyszerre csak rám mosolygott és hirtelen karomba fűzte karját, erősen reáin támaszkodott és úgy mentünk tovább. Egyszerre vérbe borult az arcom ettél az ártatlan, semmit sem jelentő mozdulattól. Jól emlékszem, hogy egész tesbemben mogremegtem, mikor a leány g mbölyü, puha karját karomon éreztem. A szivem úgy dobogott, hogy féltem a körülállók is meg fogják hallani. Ez az ártatlan fizikai érintkezés laugra lobbantotta a lelkemben már régen lappangó szerelmet. E pillanatban Zoltayra néztem és tekintetünk találkozott. Komor fenyegető volt pillantása. És az én most támadt szerelmembe nagy büszkeség és méltóság vegyült: vetélytársam van, a kin győzedelmeskedtem 1 Hiú állat az ember. Zoltay komor, fenyegető pillantását egy lenéző vállvonitással honoráltam. Legjobb barátom volt és most boldoggá tett szenvedése. Otthon szobánkban, zem szóltunk egymásnak. A szokásos esti filozofálás és jó éjszakát elmaradt. Azt hiszem, ezen az éjjelen egyikünk sem hunyta be a szemét. Másnap reggel Zoltay még komorabb, én pedig még boldogabb voltam. Boldogságom csak egy rövid félóráig tartott, mikor Muri megfogta Zütiy kezét: — Jöjjön, jöjjön, heszidem van magával . , . És behívta a szobájukba, hol sokáig suttogtak. Mikor kijöttek, Zoltay arca ragyogott, az enyém még halálsápadtabb lett. És igy ment ez napról-napra. Egyszer egyikünkhöz volt kedves, másnap a másikhoz. És szenvedtünk mind a ketten, mint a hogy csak húszéves korában tud szenvedni az ember. Néhány nap alatt halálosan meggyülöltük egymást és arra gondoltunk, hogy a másiknak el kell hagyni a lakást. Talán már nyilt összeütközésre került a delog, ha egy este Tóthnénál nem találjak közös barátunkat, a gépészt. Az utóbbi időben gyakran megfordult a háznál. Áldott jó ember volt és nagyon szeretett mind a kettőnket. Szilvóriumot hozott föl a számunkra, sőt egy kemény, hideg téli estén, egy zsák szenet is küldött föl szobánkba. Különben igen egyszerű ember volt, ki órákig el tudott ülni szótlanul. A mint nagy pipájából a füstöt eregette, le lehetett volna rajzolni, mint a béke, a nyugalom és megelégedettség tettet öltött képét. Ha
