Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-02 / 27. szám
KÓVAR VIDÉK julius 2 valamint a Hadi Termény-részvénytársaság, • társaság bizományosa, a 9. vagy a 10 §. alapján vásárló vevő által az átvett terményekről a 7, 9., illetőleg a 10 §. érteimé ben neki átadott elismervényt megőrizni és a hatóság felhivására bármikor felmutatni. A termelő a zár alá vett termésnek a saját házi és gazdasági szükségletét meghaladó részével egyébként nem rendelkezhetik, azt fel nem használhatja, fel nem őröltetheti, fel nem etetheti, fel nem dolgozhatja, el nem idegenítheti, sem azon másnak jogot nem engedhet. A termelő, aki ennek eile nére termésének a saját házi és gazdasági szükségletét meghaladó részét felhasználja, felőrölteti, feleteti, feldolgozza, vagy termésével olyan részére rendelkezik, akiről tudja, hogy a jelen rendelet szerint vásárlási jogosultsága nincsen, vagy hogy azt túllépi, ezért a jelen rendelet szerint felel. A termelő köteles zár alá vett termésének a saját házi és gazdasági szükségletét meghaladó és az 1916 évi október hó 15. napjáig a jelen rendelet értelmében vásárlásra jogosultnak még el nem adott részét, a jelzett nap után legkésőbb a föld - mivelésügyi miniszter által meghatározandó időpontig Írásban vagy szóval a Hadi Ter- ménv-Részvénytársaságnak (Budapesten V., Nádor-utca 9. szám) később kiadandó ren delet szerint megvételre felajánlani« Folytatása a jövő számban Járási értekezlet. Jegyzőkönyv felvétetett 1916. évi junius hó 23 án Nagysomkuton a községházán megtartott járási értekezletről. Jelen voltak: Jeszenszky Béla tb. főszolgabíró, mint elnök, Lasin Tivadar h. szolgabiró, mint jegyzőkönyvvezető. Nagysomkutról: Qróf Teleki Sándor, Mán Lajos, BuMyán János biró, Buílyán János tanácsos, Halász M. József, Veress József, Ecker Béni, Illés János. Jederi körjegyzőségből: Radó Antal, Pruna János, Príma Tiv idar, Ramocsa Simon, Fetti Pál, Pap Gergely, Pintyilie Miklós, Gicz Tivadar, ávrám Vazul, Lemján János, Geeze István. Csolti körjegyzőségből: Er- dőss Aurél, Vancza Tivadar, lile György, Átyim Jónás, Átyi n László, Reszte János, Dán János, Marinkás János, Zsugye László, Bumbucz János Gergelyé, Marinkás Tivadar, Csoltye János, Maries Gábor, Ávrám János. Rővárgarai körjegyzőségből: Lőw Mihály, Kosztin István, Kis Simon, Bide Lukács, Hossza László, Ris János. Magyar- berkeszi körjegyzőségből: Vojsza László, Pap István, Fodor József, Hersch Antal, Herscli Móric. Rovási körjegyző jégből: Farkas János, Hirsch Ignác, Román János, Pogácsás László, Maxiin Gábor, Rulcsán Nuc, Mare Peter. Szakállasfalvai körjegyzőségből: Fejes János, Tárcza László, Me- dán György, Pap János, Bencze Imre, Sze- lezsán Simon. Hagymásláposi körjeyzóség- ből: Szabó Béla, Bohatiel János, Marosán László, Salamon Zelmán, Gaje Illés, Drágos György, Marineszku Aurél, Izsák leik. Kő- várhosszufalui körjegyzőségből: Rácz Dezső, Szekeres Jenő, Tamás János, Beibe Mihály, Moczok Timofi, Rerekes Jusztin. Pnbékfalvai körjegyzőségből: Ungur Jákób, Brunner Rároly, Fogarassy József, Sze- zserán Gergely, Róza János, Tyira György, Pap János. Nagynyiresi körjegyzőségből: Dunka Gerö, Papp Gyula, Lautmann Rezső, Maries Jár is, Dorka Tivadar Czitió, Birle Gergely, t ie János. Elnöklő Jeszenszky Béla főszolgabíró az értekezletet megnyitván üdvözli a megjelenteket sajnálkozását fejezi ki, hogy ily nagy horderejű és mondhatni létkérdést modoréval és finom tapintatával rohammal rette be • Baiveket. Minden tisztnek kivétel nélkül melegen és bensőséges bajtársi érzéssel rázta meg a kezét. Végigjárta a katona vonatok összes kocsijait és a derék, hit katonáknak lelkes kitöréseit folytonos tisztelgéssel kézlegyintéssel köszönte meg. Megvárta, mig a vonat kimegy az állomásról és ismételten tisztelgéssel, kézlegyintéssel, mosollyal és bátorító szóval, szinte külön-külön mindenkinek megköszönte,; hogy a királyért, a hazáért, a dinasztiáért és az ő jövő trónjáért hadba szállnak és vonulnak azon az utón, melynek célja a dicsőséges babér. 1914. augusztus 4. Ma már várjuk a trónörököst. De nemcsak mi, hanem a rendőrség is. Nagy csapat egyeuru- tsés civil rendőr csinál rendet és az én derék magyar népfölkelőim nagyban soppánkoduak, hogy a nagy „rend“ visszaszorítja a könnyen lelkesedő civil közönséget, a katonavonatok pedig csak idegen nemzetiségű legénységet hoznak. Hol van* nak a jó magyar, nyílt arcú, derűs mosolyu, dalos kedvű huszárok, tüzérek, honvédek, kiknek leik es, meleg danája szint és hangot ad a háború elébe robogó végeláthatatlan hosszú vonalok tompán kattogó zajának ? Elmentek már mind . . . elvitték a legények elejét ... de akik most mennek, azokat is lelkes kedvre hangolta a fenséges urnák meleg, kedves fiatalos kedélye . . . És kijött délután is és itt volt egészen addig, mig az utelsó katonavenat ki nem robogott a koromsötét éjszakába. Én is részesültem abban a kiváló szerencsében, hogy a Fenség megszólításával tüntetett ki. Tiszta magyar szóval kérdezett egyet-mást tőlem és válaszomra könnyedén és teljesen fesztelenül megjegyzéseket tett. Hitet tehetek mellette, hogy tökéletesen és tisztán beszél magyarul és minden szaván rajta van az élő beszéd tudásának zománca. Itt volt az állomáson a feleségem és a kis fiam is. Egyik hűséges katonám, kit inég polgári élőiből ismerek és szeretek, néháuy szál virágot kerített és kis fiamat feibiztatta, hogy nyújtsa át a fenséges urnák. A gyerek a katonák és a közönség biztosítására szepegve megindult. A Fenség észreveszi a kis legényt, elábe jön és kegyesen átveszi a néhány szál virágét. A kis 4 éves lurkónak és az apjának egyformán és örökké emlekezetes lesz a mai nap . ., 1914. augusztus ö. A fenség már kora reggel vendégünk. Mint régi jó ismerősöket köszönt bennünket és embereim közül többet megszólítással kitünteti. Nincs kalonavonat az állomáson, de a fenség türelmesen várakozik. Végre bejön a várt vonat és megint egy osztrák zászlóalj száll ki belőle. De a német fiuk szép szál legények. A transzport- kommaadáns egy feszes katonás tartásu őrnagy, ki tisztjeinek élén kivont karddal közeledik. Háromszor villan meg kezében a penge és háromszor csendül fel a lelkesült „Hurrah 1“ és „Hoch“ kiáltás, melyet visszhangosan ver vissza a mindenünnen felharsogó „éljen“ riadal. A fenséges ur nyájas szavak kíséretében minden egyes tiszttel, zászlóssal és hadapróddal kezet fog; majd megindul a kocsik mentén, hogy üdvözölje a legénységet. De csak néhány lépést tehet, mert hirtelen képező dologban ily csekély érdeklődés nyilvánult meg a jegyzőkönyv hitelesítésére Gróf Teleki Sándor és Radó Antal urakat kéri fel, egyben pedig felkéri Papp Gyula nagynyiresi áll. isk. igazgafó urat, hogv az értekezleten elhangzottakat román nyelven a megjelentek előtt tolmácsolja. Elnök első sorban ismerteti, Honvédelmi Miniszter ur 10600. számú körrendeletét, mely az aratási munkák elvégzése és betakarítására vonatkozik, s ezzel egyidejűleg azon indítványt teszi, hogy a vármegyei munkabizottsághoz az értekezlet Írjon be, hogy az aratási szabadságolás ideje a nagysomkuti járásban, mint a melynek éghajlati és fekvési viszonya a felvidéki vármegyékhez sorozható, folyó évi augusztus hó 20 ig tolassék ki, amennyiben az aratás e járásban julius 10-én veszi csak kezdetét és annak bevégezhetésére julius 31-ig kevés az idő. Értekezlet egyhangú határozattal kimondja, hogy a nagysomkuti főszolgabírói hivatal utján felír a bizottsághoz és kérelmezi az aratási szabadságolásoknak folyó évi augusztus á0-ig való kitolását. Ezután Elnök felkéri a jelenlévő községi elöljáróságokat, valamint az uradalmii képviselőket, hogy mondják be, hogy mikor kezdődik körükben és gazdaságukban a£ aratási időszak, erre azért van szükség, hogy a hatóság egyik községből a má* * síkba rendelhesse ki az aratáson a szűk' séglendö közmunkáéról, felmenteiteket szabadságoltakat, valamint a munkásosztagokat, s a járásban lévő hadifoglyokat. A bejelentések alább ak szerint történtek : Róvárhosszufalui, pribékfalví, kővár- remetei, költői s nagysomkuti uradalmakban julius 2-től, szamoslukácsii uradalomban junius 29 töl, nagysomkuti, szakállasháta n.cgett töröm néháuy ifjú hadnagy ós főhadnagy ; egy pillanat és Magyarország jövendő trónörökösét a tisztek vállukra emelik. Diadalmenetben viszik körül és aztán mikor mar a legénység is lelkesült felkiáltásokban kifejezte előtte hódolatát, a kardok ismételten kiröpülnek hüvelyükből és megismétlődik újból z „pro rege nostro“ halhatatlan ós gyönyörű jelenete. A fenség, szive mélyéből meghatva a katonák lelkesült óváciojálól, kész örömmel minden tisztnek autogrammot osztogat. Mikor eléje járulok, külön megkérdi tőlem: — Ugyebár hadnagy ur honvéd? — igenis. Népfelkelő tiszt vagyok, fenséges uram. Eleinte nem tudtam: miért érdeklődött eziránt a fenség, de amikor az autogrammot megkaptam, világosság gyűlt az agyanbau. Körülöttem osztrák tisztek voltak. Őket „Erzherzog Kari"- aláírással tüntette ki. Mig az enyém igy S2áitt „Károly fhg“ Ez a röpke papírlapra rákerült fenséges kéz? vonás is ékes dokumentuma nemzetünk jövő boldogságának. A fiatal, deli levente már most is finom és nemes tapiutattal kezeli a legnehezebb proble-« mákat. Az ő szivének egyformán drága ós kedves az osztrák és a magyar. Hiszen mindannyian egyek vagyunk a dinasztikus hűségben, egymás megértésében és tán soha nem ragyogott még úgy a valóság zománcos fényéban az „egyesült erővel“ harci szózata, mint éppen manapság . . . Károly főherceget a mi fenséges Hadutaakf- üdvözlő szózattal küldte hozzánk. A katonák megkapták az üzenetet és lelkesedéssel és halálmegvetéssel mennek előre . . . mindig csak előre . ,
