Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1916-06-18 / 25. szám

tf'

m

Nagysomkut, I9!6. junius !8.

<F *

KÖZfcltDEKÜ rÁUHAUAijMl HETILAP, A „NAG YSÜMKUTÍ JAUAS1 JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ér:

ígtet évié . 8 K ISegyed évre t K

f?él évre . 4 K Egyes szám ár« £0 Qllér

Főszerkesztő Felelős szerkesztő

Pilcz Ede. Barna Benő.

Szerkesztőség ée kiadóhivatal; Nafly80mkut,TelekÍ-Mr4f4 Teiefon szám 2.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP

Emléket a hősöknek.

A tavaszi napsugár szivárvány színeivel pompázik a mezők végtelenjein. És felébrednek az alvó mezők. A virágos, il latos, száz örömtől gyuló természetben pedig felharsan az örök Élet, a béke szózata. Szent misztériumok, földöntúli bol- dogságok akarása, csudás fantomok viziós körtánca az Élet, a maga fenséges, mindent letipró hatalmával. És az Élet zendülése a szent tavaszban megfiatalítja a lelkek örök mámorát, tiizrózsák gyulnak szerte a mezőkön: ünnepet üli a hatalmas Élet

..... És eljönnek a szomorú, fájó éjszakák, borongás félelmek vésztjosló Csendjében halk sikolyok szállnak az aet- heren. És a csontos képű Halál mindent elsöprő kaszája borzalmas zizegéssel aratja dús kalászait. Ember-vér csordul kaszája alatt. Százezrek s milliók vére hullik És a borzalmas Halál tovább-tovább arat és halnak és pusztulnak, kínban, fájdalomban: a nagyok, a nemesek, a hősök; az emberek . . , . Qyözött a halál a hatalmas Élet felett, győzött a nemlét az örök Lét felett és tovább folyik a harc, tovább az ember-vér és látjuk mint pusztulnak sorra ezreink. És mind a vér, a szent Életek szünése, milliók fájdalma, könnye, gyásza,

gyermekek jajja, anyák gyötrelmei, szegények pusz ulása, kultúrák összeomlása és mind-mind a fájó nagy csapások egyetlen kút feje: a Háború.

Harcok dúlnak szerte a világon, bcr- zalmas, gigászi hatalmas összecsapások, a modern kor Héroszai küzdenek. És e szent, nagy küzdelemben, a nagy világégés közepette, mint egy gyönyörű oázis a végtelen sivatagban, díszük büszkén, fenségesen, hatalmasan egy nemze*,—kiemelkedik az óriások között egy nép: a magyar. Évezredes küzdelmeink, elfJtkolt fájdalmaink, elfojtott vágyunk, szent|akarásaink tombolva törnek elő, lelkünk szabaddá lett, ismét előállottunk díszes palástban, ünnepi mezben : egy világ szeme fordult mifelénk, hogy ismét lássák, ismét gyönyörködjenek egriMtalmas ieíku nfehizei 'eiszant küzdelmében. És sorompóba állt a nemzet, apa fiával együtt szállt a harcba, elszántan, bátran félelmet nem ismerve, vad lendülettel rohantak küzdelemben és győztek és dicsőséget arattak, — a lelkünk sirt a boldogságtól, látva a lázt, a nagy energiát ismét kitörni, amelyet egy évezredes múlt borzalmas küzdelmeiben már-már hóknak hittünk.

.... De az örömünkben lassankint fájó sóhajok, nehéz könnyek, elfojtott zokogások törtek elő, majd a fájdalom ült

lelkünkre, látván, mint esnek el legjobbjaink a szörnyű nagy tusában, — elesnek testvéreink, atyáink, szeretteink és vérük megöntözi az alma matert. Vér és megint csak vér, pusztulás. Halál, szabad mezőkön dúló háború, de a mieink nem roppannak meg a gigászi harcban, mennek előre elszántan, fanatikus bátorsággal a tüzbe : ahol a Halál fogad.

.... És ismét csönd lesz a mezőkön, elül a harci zaj, a hősök lelke elszáll a végtelenbe, hol a fájdalom és gyász honol. Szivünkben pedig ott marad az elesett hősök fájó emléke, szivünkbe zárjuk, lelkűnkkel átöleljük örök emléküket.

Az emlékek nemcsak szivünkben élnek, maradandóvá kell tenni az emlékeket, hogy mint örökmementók hirdessék évszázadokon át márványba vésve a hősök nevét és dicső tetteit.

A kezdeményező lépés már megtör* tént; egy a haza védelmében elesett hősök emlékét megörökítő vállalat a hősök emlékét márványban megörökíti és elhelyezi középületeken szerte az országban. A márványtáblák egy-egy hős dicsőségének maradandó emlékei. Örök mécses díszíti a táblákat , ... és kigyulnak a tüzek, az emlékezés lángjai, bíborra festve az eget és fennen hirdetik örökkön örökké : a dicsőség, a bátorság, a győzelem fiainak emlékét. * i

I „KŐVÁHVIDÉK“ TÁRCÁJAAz Aviatika múltjából.

Az aviatika jolontŐságót nem kell olvasóink előtt fejtegetni, hiszen a. jelen háború történetének olvasásakor haszaáihntósógának elóg tanujalét láthatják. Naponta olvastunk hírlapjainkban bátor ós vitéz pilótáink eredménye« működéséről. A mai repülő technikának van azonban múltja, sőt raon- daköro is, mely bizonyságul gsotgál, hogy az ember repülési vágya nagyon régi keletű és hogy az emberiség a levegő meghódításának gondolatával már ősrégi korban is foglalkozott.

Egy germán mondában találjuk a következőket : Élt egyszer egy Wieland nevű kováesmester, kinek lábait Niedung király kilyukasztotta, hogy ne iudjon elmenekülni országából. Wieland erre Kgil nevű testvérével hozatott madái tollakat és erekből óriási inadé rszárnyakat készített. Midőn készen volt véle igy szóit Egiihes: „Próbáld ki e szárnyakat, hogy tudsz o velük r-püini:“ Egil pedig azt kérdezte: „Hegy szánjanak fel, hogyan repüljenek és hogyan ereszkedjenek le“ ? Wieland ezt válaszold: „Szél ellen repülj föl és a szél irályában szállj lel“ Egil magira ölté a tollruhát Ő3

felrepült a magasba oly könnyödéit mint egy madár és fenn a levegőben oly gyorsan szárnyalt tova mint egy gyors-roptü sirály: midőn azonban leakart ereszkedui, fejjel lefelé bukott a földre.' Oly erővel vágódott a szerencsétlen Egil a földro, iiogy majdnem eszméletét veszhette. Midőn magához tért Wieland kórdezé, hegy használhatónak tartja-c a toliinget? Egil azt felelte, hogy ha leereszkedéshez is oly jó lenne, mint a felszálláshoz és repüléshez, akkor pompás n lehetno használni. Most Wieland ölté fel a toflruhát és felrepült, kis ideig röpködött ide oda, majd szép simán lerepült a földro és igy szólt Egűhez: „Tévedtem kedves testvérem, mert ^most jut eszembe, hogy leereszkedni is szál ellen kell, a madarak is igy csinálják.“ Titokban pedig azt gondolta, hogy ő ezt már az előbb is jól tudta, de nem merte testvérének elám’ni, mórt félt, hogy az el fog repülni. Azután újra igy szólt: „Kedves Egil én most innen el fogok ropü ni és haza szállók országunkba tudod jól Niedung király nagyon h ragszik roám és megakar öietni, A szökésemet is észre fogja venni és tenéiud parancsolja majd, hogy lőj utánom. Kérlek célozzál majd bal hónom alá, oda, kötöttem egy marhahólyagot, melyben Niedbig ki. rály fiainak vére van Én hasa érek, nagy csapattal jövök majd vissza, hogy tég'd Is kiszabadítsalak a zsarnok király karmaiból. A kőt testvér

elbúcsúzott egymástól és Wielaud felropült. A király emberei észrovetlék a szökevényt és jelentették Niedungnak, mire ez megparancsolta Egili nek, hogy lőjön bátyára. Egil testvérének hal hóna alatt lévő hólyagot találta el. A benne lévő vér lecsurgott a földro és a király azt hitte, hogy Wieland a közellévő tóba zuhant és ott belefulladt. Wieland pedig szépen hazarepült.

Eddig szól a monda. Történeti feljegyzések szerint 1500 körül egy Hautsch nevű nürnberg mechanikus konstruált repülő szárnyakat, agon- ban első próbájánál lezuhant a földre ás belső vérzés következtében meghalt. Egészen a tizennyolcadik század végéig nem próbálkoztak újra ilyen fajta kísérletekkel, migleu 1789 ben Heidlbergben egy szintén ismeretlen novü embernek a lezuhanásáról számolnak be az egykeru feljegyzések.

1841 május 3! én Ulmban. egy Berblinger nevű szabóinas a város lakosságát ös.-.zecsőditette azzal a híreszteléssel, hogy fel fog repülni. Midőn elérkezett nz idő Berblinger vonakodott fel - szállani és csak- miután félt, hogy’ tömeg megveri, szállott fel és rövidesen lezuhant a Danába. A fürdésen kívül nem történt semmi baleset és a tömeg kinevette Berblingort. Dacára a balgikor- nok Würtoubírg akkori uralkodója F gyes király