Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-01 / 1. szám
r KÖZÉRDEKŰ lAUSADALMI HETILAP, A „NAGYS0MKUT1 JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE ülHiielési ár: Kgí-nz ívr« , . , 8 lí Negyed ívre . 2 K Fel évre . . , . . 4 K Egyes szám ára 20 fillér 1916. Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hagy som Suit, Fttlnki-tér 484 Telefon szám 2. AEKGJfr!3.12» 124 V44ÁlttVAP . -- - - ------------1■Tnmii mm? fiin^ Tg1 Irta : Pilcz Ede. Uj év! A kuliur nemzetek élet-halál küzdelmében a második uj évet kezdjük fáradt, de bizó lélekkel. Mióta modern korunk rohamos fejlődésének útját vágta a világháború ; megszokott lett a vér és élet áldozat a harctereken; mint itthon a mindennapos küzdelem, gond, bánat és gyász. Az emberiség hova-tovább megérti, sőt érzi, hogy rászolgált a jelen idők nehéz megpróbáltatásaira. Az uj idők kulturíörekvése álkultur eszmékkel szórta tele a világot. Idegen, újszerű gondolatokkal telítette az ember agyvelejét szivében féktelen öröm óit kihasználásának mértektelenségét honosította meg, hogy kitépje a becsület és erkölcsös élet i;ö!elskeiböl. A régi, kipróbált hagyományos elvek helyébe uj életfelfogásokat ültetett, melyek ingoványos utakra terelték az embert s nem volt többé biztos talaj, melyen megadhatott volna. A legdrágább értékek: vallás, család, becsület.... lassan tünedezíek, csak a mázuk maradt meg. Minden csak külsőség lel!. Az egyéni önzés háttérbe szőri tolt minden nemesebb törekvést. Az események ismétlődni szoktak. Az Istentől való elpártolás büntetése a zsidó népnél mindig háborúval végződött. A török, tatár pusztítások a nemzet egyenetlenségének, romlottságának voltak a következményei. Ha korunk hibáit tekintjük, talán megértjük a világháború és sok szenvedéseink titkát. Nem az idő felelős azért, hogy komor, sötét felhők járnak és a béke nyugalmát ‘ felzavarja a csatazaj. .Épen nem. Az idő jó vagy balsorsának mozgatói az emberi cselekedetek. Mikor minden perc, pillanat halállal fenyeget; országok pusztulnak el s ezernyi ezer hősi sírok felett gyászdalt fakaszt a költők ajkain az enyészet; vegyük észre, hogy az ember igazán az, akit Madách tisztán látó felfogása állít eiénk. Gsak annyiban lehet kedves elölte az élet, amennyiben felfogni képe s megosztott munkája n *a k, énjének, családja boldogságának és embertársainak érdekeit. Egyplom szilveszter éjszakáján minden elsőszülölt fiú a szivek dunaságáért esett áldozatul; az elmúlt év sok-sok férfi elvérzését a XX. század testi, lelki romlottsága j idézte elő. Ha volt valaha idő, mely megtudta korának gondolkodását kötni, úgy ez a mai. Nincs semmi ok nélkül. A mint volt vízözön, tüzes eső, nép- vándorlás, ezerféle epidémia, mikor azt az emberiség felidézte maga ellen; úgy a mai világháború is megérteti, velünk, hogy az ember csak teremtmény, akinek ura van és ha nem engedelmeskedik, a büntetés el nem marad. De a világ minden nagyobb csapása után, lisztultabb légkör, nemesebb életfelfogás következett. Természetünkben van , hogy a romlás, összeroppanás, enyészet és pusztulás gondolatával eszmél az ember és kiiejii szellemi erejét, megérti célját, a nemes munkában közelebb jut az ö Istenéhez. A szenvedés, köny és gyászban megtisztul a szív, megjavul az ember. A véres harcok után béke következik, melyben a nehéz idők tapasztalata gyümölcsöt terem. A megpróbáltatások tanítanak az élet helyes fölhasználására, az általános emberi kötelességek ismeretére, a felebarát, szenvedő testvérünk igaz megbecsülésére. Uj halálon, enyészeten, uj nemesebb, tökéletesebb élet támad, mint a sirhantokon is fakad a virág. Az elmúlt év minden gyásza, lesújtó bánata mellett él a jobb jövö reménye. Kétségbe csak az esik, kinek nincsen hite. Minket megnyugtat nemzetünk történelmi hivatottságába vetett biztos reményünk ; népünk újjászületése a véres csaták tűzkeresztségében. ä „kőméit tárcájaMackensen Ágoston. A szerbiai offeuziva és balkán győzelmeink Mackensen tábornagy nevéhez fűződnek. A lmbo. rónak erről a nagy hőséről Berlinben most egy igen érdekes könyv jelent meg, amely Mackensen életével és egyéniségével foglalkozik. Mtg tudjuk ebből a könyvből, hogy Mackcn- scd, aki 1849. december (3-án született tulajdonképpen a'gazdálkodói pólyára készült. Mikor azonban az IS70 — 71 -es porosz francia háború kitört, Maekenscn, mint a halálfejes huszárezred önkén trse a haictérre került, aho. rövid időn belül megszerezte a vaskeresztet és a hadnagyi, kitüu etést. A haboiU uián Mackensen ismét visszatért polgári foglalkozásához és tanulmányait 1873-ban be is fejezte. Ugyanebben az évben mint tartalékos hadnagy végig csinálta első gyakorlatát a mikor e. redese fe szólította, hogy aktivalussa magát. Mackensen eleget tett e kérésnek és 1873 — május 13-an m gkezdte aktiv katonai szolgálatát. Úgyszólván katonáskodásnak első percétől kezdve k tűnt, hogy a gondviselés is hadi pályára szánta, mert kivaló tulajdonságai alapján rohamosan halad: előre. Különösen feltűnő volt ezek sorában rendkivüli emlékezőtehetsége. így történhetett azután, hogy bár soha életében semmiféle katonai nevelőintézet növendéke nem volt, sót még a hadi iskolát sem végezte el, már 1877-ben a nagy vezérkarhoz való behívásra találtak méltónak, hová azon- j ban tényleg cmk három év múlva rendelték bo, mivel akkori alacsony katonai rangfokozata miatt még nem lehetett vezérkari liszt. Es ettől kezdve egymást követték életében a katonai kitüntetések. 1893 bau Mackensen mór annak az ezrednek a paracsnoka, amelynél egykor, mint önkéntes szolgált. De e két időpont közé temérdek munka esik. Miat ezredparancsnok, igen sok érdemet szerzett s bár szigorú katona, nem feledkezik meg tisztjeinek és a legénységnek kényelméről sem. Egyebek közt az ő saját tervei szerint készült a hires langfurihi huszártlszti kaszinó, melynek nincsen párja egész Németországban. A tisztekkel szemben szigorú, de jóindulatú parancsnok. Egyáltalában nem dohányzik. Ennek i oka az, hogy mikor egy Ízben az 1870—71-iki há- ! ború alkalmával egy fontos jelentéssel valamelyik csapat vezérkarhoz küldték, hol a fárasztó lovag- ! lása után megérkezve jelentést akart tenni, a tisz- ; tek elsösoiban nem a jeleidéire voltak kiváncsiak, hanem mindenekelőtt azt kérdezték tőle, hogy ; tud-e nekik szivart adni? Ez annyira leverő ha- I tást gyakorolt rá, hogy soha sem gyújt rá. A rövid ideig tartó táncot viszont kedveli, mert azt tartja, hogy a lovaglás és a tánc az izmokat erősiti. Vilmos császár 1898-ban szárnysegéddé ne. vezte ki és Berlinbe rendelte. A rákövetkező év. ben megkapta a nemességet és áh siede szolgálattevő tábornokká lépett elő. Ivet év múlva pedig a lsét teslörhuszárezred egyesítéséből létesített daiidárparancsaoka lett mint tábornok. Mint a császár szárnysegédje, Mackensen természetesen elkísérte fejedelmi urát 17 évvel ezelőtt a szentföldi útra és Norvégiába is. Kató- ] nai pályája azonban ezzel meg nem érte el tető- ! pontját, mert 1908-ban lovassági tábornokká és a XVII. hadtest, mely a Visztula mellett állt őr*, háborúban igen fontos felad ltokra volt hivatva s i ezért t lsőrangu hadvezért kellett élére állítani. Mackensen érezve nagy felelősségét, igyekezett is azt kiválóan hurckésszé tenni. E tekintetben nem ismert fáradságot, Rengeteget utazott például, hogy szemléi által meggyőződjék, vájjon minden rendben van-e? Némelykor megtörtént, hogy éjjel i2 kor tért vissza egy utazásról, azután hajnali 2 óráig íróasztala mellett ült, de azért már reggel 7 kor nyeregben ült s délután 1 óráig vizsgálta a csapatokat. Hadtest parancsnok korában is igei jóiudula- tulag bánt alantasaival. Csak a kényelmet és a
