Kővárvidék, 1915 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-28 / 9. szám
XIII. évfolyam. Nagysomkuf, 19*5. február 20. 9-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET* HIVATALOS KÖZLÖNYE. 15 I ő í 1 * e 1 é> h i ár: Egtsa évié . . . 8 K Negyed évié Z K Fél évre ........................ Egyes siam ár» 20 fillér Fő szerkesztő: Felelős szerkesztő: Pilcz Ede. Barna Benő. i s*erk«s7.iA*ég és uie.tóiiivetai. Nagysomkut, í «laki tér 484 Telefon szám 2. IIILM.JIOI.KNIU 4 *SÍHVi9’ A háború vége felé. Mars háborús szekere dübörögve jár a nemzetek utján. És pár hónap óta az egész világ aggódva nézi a vén Európa rémes tusáját. Mint mikor a tavasz eldobja a természet téli, kopott öltönyét, hogy megií- jodva uj életet hirdessen; Európa népei is a XIX. század második felének bomlasztó szellemi, erkölcsi és anyagi helyzetéből kibontakozást keresve, uj alakulás, uj élet után vágyik. A régi Európa kiélte magát Az utolsó évtizedek szellemi élete: az önistenités; erkölcsi elve: az ailati vágyak emberi mezbe öltöztetése; haladása: a pénz hatalmának mindent kiaknázó erőgyűjtése; kultúrája: a gyilkoló eszközök tökéletesítése és vallása: az anyagimádás volt. Ez az életfelfogás termékeny talajra talált. Gyorsan terjedt. Elhatott a néprétegekhez. És a nép érezte, hogy neki is joga van ez elvek alapján, a kevés munka és nagyjövedelmü sorshoz. Izzó lett Európa minden nemzetének belső élete. Az elégedetlenséget már holmi csititó injekciókkal nem lehetett lecsillapiiani. A kitörést megelőzte a háború s az elégedetlenség vértengerbe fűlt. A nemzeti lét, a fajfentartás vágya, a jövő reménye átalakította az embereket. A salak lehullott; nemzet sorvasztó, lélek- ölö eszmék, elvek és pártok megsemmisültek. hirdetői mint a vakondokok rejtőztek el. Hatalmas erővel buzdult fel a népiélekben szunnyadó nemzeti érzés. Az ember megtalálta önmagát. Fellángoltak az ön erények; uj vágyak, érzések, tiszta nemes gondolatok fakadtak a szívben és agyban. A vallás is kezdi visszanyerni régi fényét. Egyházi és világi férfiak foglalkoznak a vallás és emberiség kérdésével. Jobban, mint valaha. Annyi haszon már van a háborúból, hogy tisztultabb légkörben folyik és közeledik a vég felé. A vég felé. Mert amit fél éven át a fegyveres erő eldönteni nem tudott, azt eldönti a mindennapi kenyér hiánya, Végső fegyveres győzelemre amúgy is hiába várakozunk. Ahol milliók ütköznek össze és annyi tartalékot dobnak harcba, amennyit akarnak, ott döntő győzelemről beszélni sem lehet. De dönt a kenyér. És már fogyatékán ! van. Anglia gyalázatos terve Németország kiéheztetésére; a németek blokádja az au- I goi vizeken a háború egy uj fordulatát, a ' vég kezdetét teremtette meg. Amint az egész háború Anglia részéröl üzleti vállalkozás volt; úgy majd üzleti kérdés is vet neki végei. Most már a kenyérért folyik a harc. i Németországban már csuk 2 kiló jut belőle hetenkint egy emberre. Franciaországban még jobban mérséklik a kenyérfogyasztást, Anglia remeg az éhségtől; az orosz katona és nép már éhezik. Magyarország a legsajnálatosabb. Agrárállam, van is búza, rozs, tengeri böv'en í még, de az még ma sem — mikor a búza és liszt ára mar magasabb, mint Paris, London vagy Pétervárott — kerül forgalomba 1 a jól elrejtett magtárakból. Pedig rohamosan közeledik a tizenkettedik óra. Az ország hegyvidéki lakossága már a nélkülözés előtt ad. A ,,Magyar Gazda- szövetség igy ir: ,,A városok gondoskodnak lakosságuk liszt ellátásáról, de a falusi lakosság ellátásáról a községeknek nincs módjukba?! gondoskodni Ma pedig a készlet nélküli falusi lakosok millióit figyelmen kívül hagyjuk, alapos az aggodalom, hogy a falvakban ínségessé válik a helyzet.“ Az 18ó3 iki Ínséges esztendőben falvankinl takarékmag- ! tárakat állítottak fel. Ez az intézkedés itt is felette szükséges volna, mert a nép nemcsak a folyton emelkedő liszlárakat nem bírja, de maholnap még nagy pénzért sem i jut kenyérhez. Még ezen segíthet a fegyveres rekvirálás. De mivel a kenyérszükséglet minden intézkedés dacára is növekedni fog minden I országban; a szükséglettel arányosan közeledik a háború vége, mert üres gyomorral I még az angol sem győzi a harcot, hát még az orosz hogy bírná sokáig. Pilcz Ede. Azt mondják .... Helyi téma. Nagysomkuti különleges- | ség. Másutt is vannak ugyan ,,azt mond- ! ják“ bácsik és nénik, de olyan jól nevelt I és finoman csiszolt „azt mondjak" mint ilt, j nincs hét vármegyében- Egészen jó és sze- ! lid lelkek ezek, a világért sem mondanának rosszat másról. De hiába no. Emberek vagyunk. Ez a faj pedig sokféle. É> az élet végtére sem lehet, oly kíméletlen, hogy mindenkinek adjon gondot, dolgot, sőt köny- nyeket. Vannak, akiknek semmi sem faj. Sok a munkanélküli. Többen fáznak az otthon melegétől. Szóval társas lények. Ezeknek is agyon kell ütni az unalmas napokat. A farsang is elmúlt egy mulatság nélkül. Távolesünk minden világeseménytől. Nem látunk semmit az izgalom, a nyomor, a szenvedés, az egész országot betöltő néma fájdalomból. Egy fogoly nem sok, de annyit sem hoznak erre. Ha újságolt nem volnának és a drágaság nem rémítene, azt se íudnók, hogy élethalál harc íolv. Mar pedig foglalkozás néiküi nem élhet amber. Egy kis szórakozás is szükséges. Igy egész hézagpótló a jó, az édes, a gyönyörtadó ,,azt mondjak.“ Finom csemege, Kedves idő tői lés. Földrengés, ár-viz, óhség s a háború minden réme nem okoz oiy feleimet, mint ainily élvezetei szerez egy pikáns azt mondják, lkokon érzelmű lelkek előkelő műveltséggel suttogják egy- másközt: képzelje azt mondják. Finoman kieszelt, selytelmes gyanúsítás. Nincs hoz zaíogliató gyönyör a földön. Nem hiába üdül fel hallatára a kiélt lélek, a romlott szív; felvillan a szem és élenkebben dolgozik az agy. Hiába no, nincs szebb az úri szórakozásnál. És olcsó is. Mindig más adja meg az árát. Ebbe a szűk világba pedig ez is valami. Sőt jövedelmező, mert a hitvány léleknek tokozza örömét, Ugyanis gyorsan terjed és mindenki kap rajta, mini a kiéhezett kutya a kidobolt csonton. Nincs gazdája. Honnan támad, senki sem tudja, iegkevésbbé az, akiről ,,azt mondják“ és korom feketére mossák. Gyakorlottabb „azt mondják“ csodás szemforgatással és farizeusi komiszsággal adja tovább,... no de ilyet, ki hitte volna. Kjvül adja a jámbort, belül örvend. Rendesen a nőket vádolják, hogy „azt mondják,“ pedig a férfiak is azok. Női azt mondják talán cifrább, de a férfié ... no egyik sem vetítőt a másik szemére semmit. Sem komolyság, sem élet tapasztalat nem ment megáitól sokat, hogygond olkcdás
