Kővárvidék, 1915 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-25 / 52. szám
t Xiü. évfolyam. it Nagysomkut, 1915 docomhar \ r~~ .w. 52-ik szám. '*4L*% KÖZÉRDEKŰ l’AUSAUALMl HETILAP. A „NAGYSOMKUTf JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. euriiftléBi ár: Egí»« évr* . . . 8 K ÍUgyed 4vr* . 2 K Fél dir* . . , . . 4 K Egyes a*Am ára 20 fillér Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő. S**rlt*szt/5ség ás kiadóhivnlal: Rftgysomkut íó?|nki-tér 434 Telefon szám 2. »asawjBiiüJ^síA misihija Vásin^ár 'ii' ■m— — Karácsony! Irta: Pilcz Ede. Második éve bolyong a béke galambja céltalanul a véres világon. Nincs, hol megpihenjen. Ágyudörgés, fegyverzaj, csatakiál- lás űzik, hajtják tovább, mindig tovább. Mintha az alvilági szellemek engesztelhetetlen gyűlölete szállta volna meg a világ sorsát intéző hatalmak nagy részének vezetőit; oly gyilkos haraggal utasítják el a nemzetek leikébe kívánkozó békét. És ez fáradt, nehéz szárnylebbenésekkel bolyong a földön. Pedig úgy vágyik már egy kis pihenőre. Karácsony ünnepe van. A világot megváltó Jézus születés napja. A szeretet, a kiengesztelés ünnepe. Megéríik-e? Befogadják-e? Pihenőre talál-e a béke. Talán egy percre! Komor, fáradt harcosok leteszik a fegyvert; leikök otthon, szeretteik körében jár. Az itthonlevök a karácsony est halvány fényénél a harcban állókra gondolnak. örőmtelen, csendes bus ünnep van. Egykor az angyalok énekelték: »Dicsösség a magasságban Istennek; békesség a földön a jóakaratu embereknek;« ma milliók ajkáról hangzik az ének. Benső, szivbeli ének, minő talán még soha sem hangzott a földön. k livleim“ TÁRCÁJA- I Szegény Bucsumán. li la : Komor Ott fekszik kórágyon; féllába hiányzik, tü- ! deje roncsolt, )az gyütri, ajka kicscrepcsedett, izzadság lepi el bágyadt fakó arcát, tétován még maga körűt. — Istenem — sóhajtja — mi lett belőlem ! Miért nem haltam meg ott a csatatéren, mint any- | nyián bajtársaim közül; miért keil látnom, érez- ! nem pusztulásomat. — Fiatalon, duzzadó erőben j mentem el leióni szent kötelességemet hazám iránt: ha kell haljak meg, jussak jeltelen meszes sirgö dcibe, mit csuk a vándor szellő keres néha sóhajtva fül, de nem szenvedni, nem sorvadni I Ám így kerülni vissza; nem remélni többé semmit, semmit, nem szerethetni többé senkit, senkit, nem örülhetni többó a tavasznak, amely csak huszonegyszer múlt el Jeleltem, nem láthatni többé kicsi falumat, nem mehetni többé vasárnaponként templomba, ó mily kegyetlen sors ez 1 — Pedig hogy szerettem az életet; hogy vártam a hasadó hajnalt, hogy örült a lelkem a láthatáron kicsillauó első napsugárnak, mily kedvvel fogtam meg az ike szarvát ts süiyesztettem v^sát drága szülőföldem áldott rögei közzé. Vége mindennek, tudom, hogy nemsokára vége. Napjaim meg vanSokat vétkeztünk, nagyon bűnhődünk. Isten nélkül kereste az ember a boldogságot. Telhetetlensége vérözönbe fűit. Az emberiség lázban ég, kínosan vergődik. Hallatlan erőlködéssel iparkodik úrrá lenni az anyagon; nagy tervek és gondolatok villámai cikkáznak és folyton erősödik a termelő, alakiló munka dörgése a világon — de a vigasztalanság, bizonytalanság; a komor szedjflfes és nyugtalanság egyre sá- padtabbaTMPrestik az arcokat. A vér és köny tengerére volt szükség, hogy az ember beismerje tehetetlenségét. Lassan a betlehemi jászolban földrészéin Isten felé. fordul a világ tekintete. A háború visszavezette alapelveshez az életet, gondolkodást. A szenvedés, nyomor kijózanította a világot, de az eltévelyedés megismerése nagy árt követelt r milliós halált, milliárdos pusztulást. Ki méri most meg a szenvedést, mely már otthont rendezett be a felvilág csataterein, kórházában és az emberiség lelkében? Ki tudja most befogadni egész nemzetek halottsirató énekét ? Véres gyászban vergődik Európa, s a nemzetek végső erejűk laibavetésével mindig újabb halálos tusára kelnek; a szivek rettenetes elszánás, lelkesülés és aggódás SIS—! ,_i_..._ 1 ..JUSK"?;;1! J!'■■!'.«” JBSS3BB nik számlálva. Mikora doktor azt mondotta, hogy vigyenek le a külön osztályra, tudtam, hogy ez azért történik, hogy gyilkos betegségein csiráit, amelyek tüdőmet sorvasztják, ne leheljék be a közelemben fekvő beteg bajtársaim, akikre nem sújtott le oly kegyetlenül a végzet, mint énroám, akikre még az élet öröme, reménye mosolyog. Hiába ír agyarázta a doktor, hogy nekem több napfényre, jobb levvgőjá szobára van szükségem, tudtam és tudom, hogy inaeu oda visznek majd, ahol nincsen többé napfény, nincsen levegő. — És az áldott lelkű méltóságos asszony, a kegyes grófné ide is belatogat hozzám, ide is elhozza a cukorkákat, hogy enyhítsék köhögési ingereimet, hoz finom zamatu bort, hogy erősítse roncsolt szervezetemet. és vigasztal, reményt igyekszik önteni reménytelen lelkembe. Hogy áldja meg a jó Isten a jóságát, nemes szivét, áldja meg azt a kezet, amely megsimogatja lázban égő homlokomat. — Hí majd nem leszek többé, ha csonka kihűlt testemet magába fogadja a jóságos anyaföld, lesz aki tovább áldja Őt, és imádkozik érte buzgó irnáisággU : az én boldogtalan jó anyám. Drága anyám te I Hogy tervezgetted, hogy, ha majd visszatérek a csaták zajából, ha béke lesz megint a világon, ha a szeretet visszatér a szivekbe és szabad lesz szeretni, válasszak ki élettársul én is egyet falunk leányaiból, a Fióriknt vagy az Anikát vagy a Katicát, akikkel oly sokszor táucolgattam.— Boldog napoki Ti nem tértek vissza sohasem; elmúltatok, ellebbcuteszirtjei között hánykolódnak. Falán soha sem volt még idő a világtörténelemben, mikor az emberiség annyira vágyódott volna a megnyugvás, irgalmas, könyörületes, megérző szeretet után. A múlt és jövőért megszenvedett, vérző magyar nemzet is, bizó hittel, kegyelettel áll meg a Béke fejedelem bölcsejéné! Mint egykor a napkeleti királyok, leborul ; alázatos, de reményteljes imádság fakad fel szivéből: Szeretet jóságos Istene! Mint a tékozló fiú övünk hozzád születésed emlékünnepén. Fe ismered lelkünk fájdalmát, megbocsátod sok tévedésünket. Adj boldog karácsonyt e sokat szenvedett nemzetnek. Hőseinknek, hazánkért kiontott drága vérükből adj fénylő koronát Az árvákat, kik még nem tudják mit vesztettek, atyai szeretettel vezesd az élet utján. Segítsd őket, hogy erősek legyenek élni és dolgozni a hazáért, mint ahogy atyáik megtudtak halni érié. Az özvegyeket, kikre véres-fekete gyász- fátyolt boritott a háború, vigasztald, hogy omló könnyeik felszáradjanak. A nyomorékokat erősítsd, ha roskadoz- nának. Liuan'jg.'g-Lj.» _gjuj-UAtMMJJiLA.1 te k örökre 1 Lányok kacagása, kók szemek, éjszemek, búcsúzhatok immár tőletek. — Karácsony ünnepe közeledik. Elérlek-e még egyszer legszebb ünnep a világon. Hallom e még felcsendülni a betlehemi pásztorok dicséneket; látok-e még egyszer csillogó karácsonyfát. — Mintha parázs égetné torkomat.... Itt félbe szakad a lázas suttogás: szegény Bucsumán feleszmél. Ágya előtt lehunyt szemekkel guuynyas/.t édes anyja, aki igen gyakran j in be hozzá, gyalog téve meg az utat Szamoslu- káesíból A fáradságtól, a lelki kíntól elgyötörve, elaludt ott fia ágya mellett. A nagybeteg katona meglátja és hálás, áldó tekintettel néz reá : ki nyújtja remegő kezét, hogy az ágy közelében levő szekrénykén álló pohár viz után nyúljon. Fészkelődé- sére felébred anyja ; szótlanul emeli a poharat fia ajkaihoz, és ő mohón kiíssza tartalmát. — Jól esett Juon? — Nagyon jól anyám. Szótlanul néznek egymásra. Mit is mondjanak egymásnak. Csík szenvednek, külön-külön, csendesen. A fiú visszatartani igyekszik a fojtó köhögést, nehogy fokozza anyja fajdalmát; az anya visszatartani igyekszik könnyeit, melyek szemeit égetik. Mindhiába, A köhögés annál nagyobb erővel szakad fel, a könnyek annál sűrűbben törnek eiő. — Édes fiam! — Édes anyám ! — Vegy be az orvosságból Juon. — Nagyon keserű, majd később jó anyám _
