Kővárvidék, 1915 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-28 / 48. szám
j XIII. évfolyam. Nagysomkul. 1915. november 28 48-ik szám. KÖZÉIIDEKÜ I AIt.SAUAI.MI UET1LAP, A „NAG YSOMKUT1 JAUAS1 JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő. ■ül 8 riieté«l ár: Kg^s* évié . . , 8 lí biegyod évre 2 K FAI évre . . , . . 4 K Eßyes sí ám ára 20 fillér A tél előtt. Már egész bizonyosra vehetjük, hogy egy második téli hadjárat hónapjai következnek reánk. Az első téli hadjárat idején az oroszok benn álltak a Kárpátok bér- e'ein és ma — már megválthatjuk — minden biztatás, minden bizakodás, minden önbizalom ellenére is nagy lelkierőre volt szükségünk, hogy ezt az első telet oly vitézül, oly kitartó és nyugodt munka mellett élvezzük és küzdjük végig, amint ezt megtettük. A most elkövetkezendő második háborús tél sokkal jobb auspiciumok mellett, sokkal jobb reményeket mutatva fog eltelni. Seregeink és szövetségeseink seregei mindenütt mélyen benn járnak az ellenséges országok földjén, azok leggazdagabb, számunkra és szamukra egyaránt legjelentősebb részeit tarlják megszállva, mig az entente csapatai alig egy két helyen és akkor is jelentéktelen, nehezen tartható területeket birtokolnak. Ma már nemcsak a győzelem reménye, hanem a győzelem biztos tudata vezeti seregeinket és vezet bennünket, és ez a biztos tudat ad majd erői ahhoz is, hogy a következő tél ne hézségeiu kérésziül segítsük magunkat. Bizonyos az, hogy e télen gazdaságilag is jobb helyzetben leszünk, mint a mull télen. A múlt tél tapasztalatain okultak az egész ország hatóságai és remélhetőleg tapasztalataikat fel fogják használni a közönség érdekében. A Balkánon szövetségeseinkkel megteremtett közvetlen összeköttetés lehetővé teszi, hogy Bulgária, amelynek ez évben igen gazdag termése volt úgy gabonában, mint egyéb terményekben, élelmiszereket szállítson nekünk. A viziuton már meg is indult az első szállítmány Budapest felé és a hatóságok célirányos működésével minden bizonnyal, már a legközelebbi jövőben érezni fogjuk a Bulgáriából jövő élelmiszerek jótékony hálását. Élelmiszerrel tehát el leszünk látva a tél folyamán és remélnünk keli, hogy a tél másik fontos kérdése, a szén kerdeso is -m«g«Wást fog nyerni. Oroszlengyelország hatalmas szénbányái kivétel nélkül a mi kezünkön vannak, a német és osztrák-magyar vasutak már járnak egészen Varsó:g és igy egészen bizonyos, hogy a tél folyamán az oroszlengyelországi szén szállítása is meg fog indulni. Libben az irányban tehát a télire el vagyunk rendezkedve. Ma még mindig fogjuk is éiezui a háborús időket, ez csak j .Me. »sülős*« 0» k.aooinvHiui. Nayysomkut, Teleki-tér 484 Telefon szám 2. lUSSáiíJKI.MNBIi. V.tN illKAT annyiban fog megtörténni, amennyiben bizonyos luxusdolgokat nélkülöznünk kell. Azonban most, amikor a tél megkezdődik, azokra is keil gondolnunk, akik nemcsak a luxusdolgokat nélkülözik, hanem az elsőrendű szükségleteknek sincsenek bő- viben. A szegény családok, akiknek hozzátartozói a háborúban vannak, vagy talán ott már el is estek, a tél közeledtével sokkal nagyabb nyomornak néznek elébe, mint a nyári időszakokban. Minden drágább, minden nehezebb a téli hónapokban, a lakás hideg, a gyermekeknek több ruha kell és a munkaalkalmak a szegény munkásasz- szonyok számára nem emelkednek. A magyar társadalom már eddig is igen szép munkát produkált a jótékonyság és áldozatkészség terén, de most a lél kezdetén és a tél folyamán még az eddigieknél is többet kell produkálnia. Azoknak, akik lehetik, gondoskodtok kell a szegényebb néposzlályokról minden tekintetben. Azok, nak, kik hozzátartozójukat, családíentartóju- kat adták oda a hazának, semmiben nem szabad szükséget szenvedniük. Fogjon össze az egész magyar társadalom és ha már a sebek okozta könnyeket letörölni nem is tudja, legalább igyekezzék a hátramaradottak és jtihonmaradotlak fájdalmát enyhíteni és megélhetését megkönnyíteni. A lÚVÁRVm“ TÁRCÁJAA lángban álló balkán. Irta: Földes Arthur. Ahonnan útnak indult, oda végre visszaérkezett a világháború fúriája. A Balkán tűzfészke szülte az európai kultúrának és békének halálos ellenségét és most, hogy szülőhazájában pusziit, mi is kezdünk hinni benne, hogy ráuk virradt már a vég kezdete. De még csak a kezdete! Az utolsó pernyelobbuuásig még sok virágzó kulturavetésnek kell elhamvadni és sok drága embervérnek kifolyni- De ez a fájdalmas, szent áldozat mir igazán a közelgő béke elébe teregeti füstjét, mert amikor a Balkánon is eldől a nagy kérdés, hogy a központi hatalmak katonai ereje erősebb, mint az Antant minden hiábavaló mesterkedése, akkor már nincs és nem lehet célja további vérontásnak. Az antantnak ezidőszerint minden reménysége a Dardanellák elfoglalására zsugorodott. É ; ha sikerülne Konstantinápolyból a félholdat örökre elűzni é3 az Aja Sofia kupolaormára az ortodox kettős keresztet kitűzni, úgy ez a győzelem minden áldozatot megér — nem az ánlántnak, — hanem az orosz pánszlávizmusnak. Ha Oroszország szabad tengerre kijuthat, akkor már nem ntgyoa siratja az elveszett Lengyciotszágot. Uj, szűz területek j kerülnének a tnoszkovita imperializmus sóvár karjai ! elé és evvel egy csapásra eldőlne az egész Brl- i kánnak hovatartozandosága. Ha bizáuc lenne az l orosz cárok fővárosa, úgy szent Oroszország ; Bulgária, Görögország és Szerbia földjén megkísérelné hamvaiból löitámasztani a régi görög-keleti császárságot, mely aztan a szent kottőskere-zttel és a szláv imperializmus tehetetleu falánkságival modern fegyverekkel bár, do régi és ósdi recipe szerint: keresztesliáborut indítana nemcsak a ró- ; mai katolicizmus és protestánizmus ellen, hanem ; a román germán ku túra ellen is. A békés időknek kulturális fáklyavivői: Anglia és Franciaország tehetetlen kétségbeesésükben képteleuek ráeszmélni arra, hogy a pánszlávizmus | győzelme nemcsak gyökerében támadná meg az I európai kuiturát, hanem végeredményében halálos ! csapást mérne a francia és angol tengeruralomra. Nemcsak a Földközi teuger és vidékének hatalma lenne vitás, hanem a távoli óceánok uralma is, | mert ha Oroszoiszng ráterpeszkedhetik rettentő expanzív erejével a tengerek fölé, akkor világba* | talmi éhsége még az Óceánokon túl is keres és talál majd kielégülést. A germánságnak és a szlávságnak világhatalmi mérkőzésre meg nem érett meg az idő. Hogy j a sziávságé a késő jövő, abba csak úgy lehet cm beiileg beletörődni, ha e világ változástól még év- j századok választanak cl bennünket. Egyelőre a j szlávságnak csak behemót ereje van meg, amely[ nek azonban még nincs termékeny akcióképessóge. Rablással, fosztogatással csak rombolni lehet, de nem építeni. A tehetetlen moszkovita kolosszus még az irdatlan szent Oroszországot se hódította meg. Az orosz paraszt lltti sorban tengődik és a kultúra áldásaiból egyelőre csak a kaucsukát és a vutkit ismeri: A szlávságnak csak akkor lesz joga a világuralomra, ha az .emberiségnek ku turu-kei tjeit nem letarolni és kipusztitani igyekszik, hanem úgy érzi, hogy faji, sajátos és eredeti kulturamagvaival meg- termékenyi.eni tudja a már-már kiélt és fonyadás ■ nak indult román és germán kultúra vegetációt. Éjtől az időtől azonban — hála Isten — meg nagyon messze vagy unk ! Bár a román kultúrának hanyatlásáról lehet már nyíltan beszélni. A francia gloár csak a múlt dicsőségében él és ez a háború legfeljebb sietteti a szerencsében francia nemzetnek leromlását De evvel szemben a germán kultúrának napja most van igazán csak felmenőben. Amit a német nép a világháború alatt cselekedett, az már a mesék és a csodák birodalmába tartozik. A grandiózus német militáaizmus, mely győzelmesen dacol egy egész világnak szenvedelyes poklával, nem a nyers teuton-erőnek szikláján épült. A német mili- tárizmud a nagyszerű germán kultúra táplálja, Ez a kultúra gyökerét a népnek széles rétegeibe ereszti és amikor a gerraántölgy koronáját vihar tépdesi, akkor az utolsó, vékony gyökérszál is érzi, hogy küzdeni és meghalni kel! a tölgy életéért,
