Kővárvidék, 1915 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-14 / 46. szám
XIII. évfolyam. Nagysomkul, 1915. november 14. / 46-ik szám. KUfiieKcl ár: Egén« évri . . . 8 K Kegyed ívre . t K Fél évI* . . , . . 4 K Egyes s*4m ári 80 fiiléi . ------------- --------................................................................................... ~ ' ■ ••••- ■ ' Fő szerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő. SurUüsítóség és kiidéhív*!»!: Nagys&mS-nt,Teleki tér484 Telefon szám 2. Mi;«sifi)LßIViei mftSJK* VÁMÁRKAI* • ■ - - rii.waié'. Mi - '.Pl ■ ■ ■■ .V ■ .III«' ........I. Jeg yezzünk. Mire e sorok megjelennek, már három hét eltelt a magyar hadikölcsön jegyzésének megkezdésétől. Eddig 97 kor. 10 fillérért lehetett venni, illetve jegyezni u százkoronás hadikölcsön kötvényeket, október 31 -e óta 97 kor. 40 fillér a jegyzési árfolyam, de erre is már alig két hét van. A magyar állam oly előzékenynek, oly hálásnak mutatkozik azokkal szemben, akik neki kölcsönt adnak, hogy szinte önmaga ellen való vétkét követ el az, aki e hadi- kö'.csönben nem vesz részt. Hat százalékos kamatozást ma nem biztosit semmiféle intézet sem, de ha valamiféle vállalkozás nyújt is talán ilyen jövedelmet, ilyen vállalkozás sohasem biztos, legalább nem olyan biztos, mint a magyar áliam, mint adós. A most folyó világháború annyi más tanulság között azzal a tanulsággal is szolgált, hogy milyen nagy jelentőségük van az értékpapíroknak különösen az állampapíroknak államkrizisek esetében. Mert ez a vilégháboru egész Európa krízise és természetesen a liáboruban résztvevő egyes államok krízise is. Franciaország már nem bírja ember- anyaggal, de hogy eddig birta, sőt hogy tovább is viseli a világháború terheit, azt egyszerűen felhalmozott tökéinek köszön- I heti. A békeidők nemzetgazdasági fejtegetései számtalanszor rámutattak arra, hogy a franciák mennyire felfogták az állampapírok értékét és hogy a francia állampolgárok ilyen nagy percentje a francia állampapírokba fekteti pénzét. Franciaország anyagi erőssége éppen ebben állott. A franciák csakis azért győzték az orosz medve ellátását és annak a nagy harcra való előkészítését; mert a francia töke mindig szívesen és készségesen rendelkezésére állott az államnak. A francia kistökést mindig példaképen állították más nemzetek fiai elé ós ha a mi népünk a béke ideiben, dacára a sok bajnak és szenvedésnek, amit az egyoldalú Agrikultur berendezkedés az erre való mérhetetlen sok befektetés révén okozott, nem is látta be az értékpapírokba, különösen az állampapírokba való befektetés szükségét, a háború úgy látszik — erre is megtanított bennünket. A első kéi hadikölcsön sikere legalább is ezt bizonyítja. Igaz, hogy az első liadi- kölcsönnél túlnyomóan sok volt a nagy jegyzés és kistökések jegyzései elenyészően csekély számban voltak képviselve, de a i második hadikölcsönnél már érzhelö volt az a hatás, amit a háború ebben az Irányban előidézett. Sok kistőkés jegyzett már . a hadikölcsönre, olyanok, akik az első jegyzéstől távolmaradtak, ha nem egyébért, de azért is, mert nem voltak tisztában a hadikölcsön jelentőségével és lényegével. A harmadik hadikőlcsönnek e tekintetben még jobban kell sikerülnie. Ma már nem lehet az országban olyan ember, aki ne látná be a hadikölcsönre való jegyzés értékét. Mindannyian tudjuk, hogy a hadi - kölcsön majdnem annyit ér, mint a takarékbetét, sőt bizonyos tekintetben többet is ér. Majdnem annyit ér, mint a takarék- betét azért, mert háromnegyed rész erejéig bármikor mobilizálható, de többet is ér bizonyos tekintetben, mert a jövedelmezősége jóval nagyobb. A hadikölcsön jegyzésére még tiz napunk van. Mindenkinek, aki még nem jegyzett, — hazafias kötelessége adóját leróni a haza oltárán, segíteni, támogatni az államot, mely valósággal védőszárnyai alá vett mindnyájunkat, akik élünk, vagyonunkat( családainkat, életünket, szabadságunkat, mindent, ami védelemre szorul. Magunkat támogatjuk, magunkat védjük akkor, amikor a hadikölcsönre jegyezünk. Ami a falban az összetartó malter, az a hadikölcsön u fl „KOVAHVIM“ TAHIMAz újságárus. Ina: Knut Hameun. Föl és alá ju táin a szobában és csak arra a kis újság trug gyerekre gondoltam. Tulajdonképpen .semmi közöm hozzá, nem viselkedtem vele szemben iosszuI is ö is nagyjából meg volt elégedve, üli mégis két órát töltültem el azzal, hogy keresgéltem és jóvá akartam tenni mindent. A dolog igy történt. A Károly Jáüos-uton mentem fölfelé. Hideg volt és sö.ét, nagyon sötét és hét óra korül járt az idő. Éj meutern és neztem <.z utat. A Günther cukrászdája előtt állt az újságos <iu és újságot kiabált. Mindig ezeket a szavakat ismételte : Vegyen kérem egy újságot 1 Első pillanatban nem is figyeltem rá, csak mi* kor egy pár lépést tettem már, tűntek fül a szavai- á i szanéztem ra és azt goudoltam : adhatnál neki tíz őrét, azzal nem leszel szegényebb. És valóban l e.euyultain a zsebembe a pénz után. Megjegyzem megegyezel-, hegy első gondolatom az volt, hogy i dók a fiúnak tiz őrét. Mialatt azonban kezeim zsebemben voltak, rámjött a józanság és azt mondtam magamban: az nem segít, ha egy embernek tiz őrét adsz ; ez csak rontja a dolgot, demoralizálja őt és igy tovább. Elmentem az egyetemig és ugyanazon az utón jöttem vissza. A Caaimermayer-fele könyvkereskedés előtt megállók, megnézem a könyveket és mialatt igy állok az u.nak hátat forditva, újra hallom az újságos gyerek hangját. Közvetlenül i hátam mögött állt. Néhíny részeg matrózzal veszekedett egy újságszáméit, amit azok eltéptek és nem akarták nii-gtizctni. Ekkor a gy'orek sirni kezdett. Odamegyek hozzájuk és meghallva, hogy miről van szó, erélyesen rászólok a matrózokra, hogy fizessenek. De ez nem ért semmit, kinevettek és azt mondták egymásnak : Halod? No, mit szólsz hozzá? Ez nagyon bosszantott és összeszoritottam a fogaimat. Valamikor kaptam egy nagy, fölfűzhető gombot, amit jelvénynek nézhet az ember. Ezt a tüt mindig a mellényein baloldalán hordom. Mikor ez a két részeg maii óz ott mulatott az eltépett újság lappul és vonakodott íizetui, eszembo jutott, hogy erélyes leszek. Odafordultam a semmi, rekellőkhöz, kinyitottam a kabátomat és némám rámutattam a csodálatos jelvényre. Egy pillanatig farkasszemet néztüuk, aztán hidegen és határozottan mondottam: Fizessenek vagy kövessenek. Ez hatott. Az újságot megfizették és mi négyen, akik a lap körül veszekedtünk, utunkra in. dúltunk. A gyerek letörülte könnyeit és fölfelé men az utón, én meg lefelé. A matrózok Tivoli felé düllöngéltek. A postánál újra megfordultam és mentem az utón föifelé. Gondolataim még mindig az újságárus gyerekkel foglalkoztak. Azt gondoltam : To hozzásegítetted ezt a kis gyereket a pénzéhez, nagyon hálás lesz neked valósziniileg és nem fog többször szólni neked, ha előtte elmész ; talán vau benne annyi tapintat, tálán egész jó nevelésben részesült. A Graid Hotel előtt újra megpillantottam. Éppen a lámpa alatt állott, úgy, hogy egészen tisztán láttam és azt mondtam magamban, mikor közeledtem hozzá: M.helyt megát, hallgatni fog. inig elmegyek mellette. Olyan közel megyek a lámpához, ahogy csak lehet, hogy fölismerhessen. Tévedtem. Semmi megkülönböztetést nem tett köztem és a többiek között, clibérn tartotta az újságot és kérte, bogy vegyek egy példányt. Mámán és bosszankodva mentem el mellette. Keserűen csalódtam benne, hiszen csak külvárosi fickó volt. igazi, komisz utcagyerek, aki már ciga- re' tázott és a bizonyítványát „elvesztette,“ ha rossz osztályzat volt benne. Egyszóval egy kis csirkefogóval akadt dolgom. Nigyon haragudtam rá, mikor tovább mentem és úgy éreztem, hogy megfelelően kezeltem, mikor nőm adtam neki tiz őrét. Most már csak az hiányzott, hogy harmadszor is megszólítson. Képes volt rá, hiszen szernte' len kamasszal volt dolgom. Még csak az hiányzót11
