Kővárvidék, 1915 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-08 / 32. szám
XIII. évfolyam. Nagysomkul, 1915. aupszlus 8. 32-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAG YSOMKUT1 JAliASI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Bllfiielésl ár: Égé«» ért* . . , 8 K Nagy cd évra t K. Fél évra ..... 4 K Egye* »ám ára 20 Bllér Főszerkesztő: pj|cz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Saarkaaatfaég ét kiadóhivatal: Nagysomkut,Teleki-tér484 Telefon szám 2. MEtiJHLB.VIK M1NUUN VASÁKNAl’ Takarékosság. Az angol alsóházban a múlt héten felszisszentek az angol képviselő urak, mikor meghallották a miniszterektől, hogy Angliának a háború eddig harminc milliárd* iába került. A kormánynyilatkozat után azonnal akadt képviselő, aki felszólalt és körülbelül a következőket vágta az angol nemzet szemébe: — Hihetetlen és eddig képzelhetetlen arányokat öltött ez a háború, nemcsak em- bertömegek, hanem költségek dolgában is. Az az összeg, amit itt most hallottunk, minden képzeletet fölülmúl. Anglia ugyan sokat megengedhet magának, de én úgy hiszem, hogy azt az összeget még Anglia is megérzi. Legkülönösebb azonban az, hogy ugyanakkor, amikor Angliát ilyen óriási háborús kiadás terheli az angol hatóságok tisztviselői a hivatalos pénzeket épp oly könnyelműen, épp oly számolatlanul költik el, mint eddig és a magánemberek magán- vagyonúkat is, ahelyett, hogy a hadviselés rendelkezésére bocsátanak, maguk költik el ugyanazokra a hiábavalóságokra, mint háború előtt. Ennek a helyzetnek meg kell változnia, és a mai pazarlásnak a helyébe takarékosságnak kell lépnie. Ezt mondták Angliának, a világ bankárjának a parlamentjében. Már ott is érzik, hogy a végnélküli nemtörődömséggel, amellyel Anglia népe a háborút nézi, háborút nyerni, háborúban győzni nem lehet. Egyrészt örömmel és megelégedéssel kell tudomásul vennünk az angol néphangulat és parlament eme megfordulását, de ugyanakkor a magunk számára is le kell I vonnunk a tanulságokat. Ha már Anglia j ennyire érzi, hogy takarékoskodni kell, és I minden erőt a háború szolgálatába kell j állítani, mennyivel inkább kell ezt éreznünk és megállapítanunk nekünk is. Takarékoskodnia kell Angliának és takarékoskodnunk kell nekünk még inkább. A takarékosság a mai hatalmas világháború legelső következménye kell, hogy legyen. Senkinek sem szabad a mai időben tüntetni a gazdagságával, hanem egy általános életstandardot kellene mindenki számára elóirni és ezt kellene mindenkinek betartani. A takarékosságnak legelső szempontja azonban az legyen, kogy célszerű legyen. Ne az elsőrendű szükségletek terén takarékoskodjunk és ne az annyira szükséges szórakozást vonjuk meg magunktól, mert ez a két tényező mulhatallanul szükséges a nép testi és lelki ellenállásához. De vannak olyan kiadások, vannak olyan jogcímek pénzköltésre, amelyekről a háborúban az u. n. Hinterland népeinek illik lemondaniok, sót ha a harcot, amelyet folytatnak, komolyan veszik,'] kötelesek lemondani. A mi számunkra ez a háború élethalálharc. Létünkért, fennmaradásunkért harcolunk. Minél jobban megfeszítjük erőnket, annál gyorsabban tudjuk elérni a mindnyájunk által oly hon várt végső győzelem pillanatát. Ahhoz azonban, hogy valóban meg tudjuk feszíteni minden erőnket, kell, hogy nemcsak testi, hanem anyagi erők is állnak az állam és a hadsereg rendelkezésére. Ezt az anyagi erőt pedig csakis mi, a lakosság, a nemzet tudja előteremteni és pedig csak egy eszközzel, a takarékossággal. A jelszavunk tehát ezentúl a takarékosság legyen és ez a jelszó diadalra fog vinni. R. 1. HÍREK. KÖzgyülas. Nagysomkut község képviselőtestülete f. hó 8-án d. e. 11 órakor a községháza tanácstermében rendes évi közgyűlést tart, melynek tárgyai a következők : 1. A községi pénztári, községi közmunka és különféle alapok 1914. évi pénztári számadásainak megvizsgálása és megállapitása. 2. Az 1914. évi kórházi számadás megvizsgálása és megállapitása. 3. A kórházi bízottA „KDVÁRVIDÉK“ TÁRCÁJASzegény asszony két fillére. „Mystikus ó idők rejtelmes meséi Véres napjainkban újra szárnyra keltek ! ... — Rideg szívű lélek kajánul ezt véli Éj szól bölcseleté: n .... Ott a mese-kei tek, Vad virágos rétek, zöld lombú dal-erdők Vértől ázó földje: regék melegágya, Melyből a képzelgők rózsaszínű falhőt, Csaló délibábot csukott szemmel látnak ; ... S betarkítják hösök, csodák világával. — Himporral szemében a vakhitű lélek Elidőz botorul a suhanó árnnyal,... • Vak módra botorkál napfényben meg éjben. ... S a biblia képe tovább, tovább szárnyal I ? * Ámítsd kö szívedet 1.. . Élted hazug élet 1 Éu azért mesélek! — A múlt újra éled. Mesélem a valót. Te láss beune képet, Meiyie fejed rázod s komor ajakadon Gúnyos mosoly lebben, bölcsességet adón. * * Rút, vad őszi eső Testet, kiket verőn Siratta futásunk. Lőárkot sem ásunk: Túlnyomó az ellen. Fáj a testem, lelkem. Nem bír már a lábam. Egy kis mese bálban. Sokan oda vesztek: Nőttek sírkeresztek. — Tovább,... futni kellett. — Nagy nulla a tétel S az öt napi étel. Kereszt: egy-egy karó Felhő: a takaró. Bú bánat: a párna. Áll még Przemysl vára S éltünk mégis átok. Irány: a Kárpátok ! S jött új, gonosz ellen, — — Nem állhatni ellent: — Kaszált a kolera. Telnek a kórházak. — Ott gyógyulok én is. Mosolyra kél a nap. Vidám lett az ég is. Ki a levegőre! Ki az őszi napra! Gyógyulni! Üdülni, napsütötte padra 1 Egy magamban ülök. — Arra jön egy asszony ; Görnyedten, tipegőn, .. . könnyekre fakasztón- • Megáll padom előtt. Sajnálkozva sír, néz: „Oh! De sápadt szegény! Szegónybeleg vitéz! “ | Leteszi rongy szotyrát. Avult ruha benne. Féltön bontogatja, mintha nagy kincs lenne ... Megtörli sarkával könnyes, öreg szemét, ... Majd kiold egy bogot, ott a másik felén. Két fillér van benne, — rozsdaetto darab. — Reszket vézna keze ... Ajkába harap. El , hozzám vánszorog; szólal síri hangon: „Vitéz uram! Isten egészséget adjon! Vegye ezt a krajcárt! Többet adnék: nincsen! Fogadja szívesen !... Áldja meg az Isten ! “ * * * Oh! ha ez a mese hozzátok találna, Hozzátok, akikaek a haza szent földje Milliókat adott,. .. akiknek az álma Nyugodt, békés álom ;... s míg a föld göröngye Könny-üzönt, vért izzad, — pillájuk sem rezzen; Könnyzáporból, vérből kincsük gyűl halomra: — Oh 1 In kebletekben új szívet szerezne S mindent, ami önző, döntene halomba; És e nagy időkben éppen úgy érezne, — Lelket lelkesítőt], szív könnyét fakasztón,[— Mint e mese hőse: az a koldus-asszony! Szabó Géza.
